Lehet, hogy elcsesztem a gyerekeim, milyen lesz így a karácsonyunk?

Nekem nagyon rossz gyermekkorom volt. Szüleim magasról tojtak rám a hétköznapokban, de karácsonykor is. Míg testvéreim közül míg az egyiknek lesték a gondolatait a másik testvéremre és rám nem voltak kíváncsiak. Így mindegy volt mivel szeretünk játszani, azt vették, ami a kezükbe akadt. Így kaptam én csajos jellemű kislányként karácsonyra katonákat és kisvasutat. Szóval, én úgy gondoltam, soha nem leszek ilyen. Ezért a gyerekemnek pici koruktól kinyomoztam, hogy mire vágynak és kereteken belül meg is kapták. Persze alakítottam, hogy vágyaik reálisak, számukra megvalósíthatóak legyenek. Tehát hiába volt az első óhaj lego vonat, ha azt nem engedhettük meg, akkor addig nézelődtünk, míg szelídebb vágyra nem leltünk. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy idén, semmilyen vágyuk nem tud teljesülni. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk és nem tudom mi lesz. Persze próbálom terelni a gyerekeket, hogy bizony szegény a télapó és nem biztos, hogy hoz valami tutit, de így is a szívem szakad meg. Mondtam nekik, hogy az a fontos, hogy együtt leszünk és olyan lesz a kedvünk, amilyet csinálunk magunknak. Kitalálták, hogy meglevő legóikból építenek és tegyük fel a teszveszre, hogy eladjuk és akkor lesz karácsonyi ajándék. Édesek, de úgy érzem kudarcot vallottam, mert nem érzik a karácsony lényegét. Most úgy érzem, hogy az ajándékozás fontosabb nekik, mint, hogy együtt legyünk. Ti mit tennétek?