Amikor írjátok, hogy van segítségetek, akkor konkrétan mire gondoltok, ki segít és mit, miben?

Segítség

Férjem: itthon hagyja az autót, ha szükségünk van rá, általában amikor hazaér, "levált", ő foglalkozik a lányokkal (2 és 3,5 évesek), míg én magammal vagy a háztartással foglalkozik. Nem várja el, hogy patyolattisztaság legyen, hogy minden nap én főzzek (bár általában így van), segít a bevásárlásban, stb. rengeteget "segít" (azért raktam "-be, mert mi úgy gondoljuk, hogy attól még, hogy én vagyok itthon a gyerekekkel, még mi ketten vállaltuk őket).

Szomszéd csaj: ha úgy adódik, akkor ő viszi a nagyot oviba (egy oviba járnak a csemeték), "cserébe" van, hogy én hozom haza az ő gyerekét. Ha délután neki vagy nekem dolgom van, akkor vigyázunk egymás gyerekeire.

Nagyszülők: 3-4-5 hetente kapunk hétvégi kimenőt apával, ilyenkor péntek délutántól vasárnap estig náluk vannak a gyerekek. De van, hogy csak 1-2 órás a kimenő - néha ez is sokat számít :) Az első 2-3 héten felváltva hozták a kaját. Most ha hétvégén náluk vannak a gyerekek, akkor vasárnap úgy csomagolnak kaját, hogy hétfőn ne kelljen a főzéssel foglalkoznom. Ha nagytakarítani szeretnék, az egyik nagymama elviszi a gyerekeket, a másikkal kitakarítok.

Barátnőm: Úgy tudtam meg csinálni a jogosítványt, hogy amikor vezetni jártam, ő vigyázott a gyerekeimre.

Én egydül nevelem a fiamat, apuka nem vesz részt a nevelésében, sőt semmiben.

Mi most január végéig anyukámnál launk(1 telken, de külön házban), nekem anyum a segítségem, este átjön 6 körül, és akkor játszik a fiammal, én meg haladok a dolgommal, amivel nem tudtam napközben. Segítség még, hogy együtt megyünk vásárolni, ha úgy alakul, és akkor nyugodtabban tudok nézelődni, ő rohangál a fiam után. Ha van valami dolgom, akkor is vigyáz rá. Suliba jártam fél évig,és mikor tanulnom kellett akkor elvitte a fiamat sétálni meg ilyenek. Mikor beteg volt a fiam segítség volt, hogy átjött, bevásárolt ha kellet, mert volt a jó kis hányás-hasmenés vírusunk, amit én is elkaptam, és hát elég szarul voltam:-), míg fetrendtem az ágyban addig ő árjött és vigyázott a fiamra. HAbár nincs egyszerű természete anyunak, de ilyenkor jól jön a segítsége.

Pár hónapig tesóm is itt lakott, ő külföldön dolgozik, és pont váltott melót, és hazajött, akkor együtt laktunk, ő is segítség volt nekem, de bevallom, néha hátrány is, mert ő utána is takaríthattam:-), de valamit valamiért.

Anyósom, heti 2 napot vigyáz a fiamra, amikor dolgozom, mert a bölcsit nem bírja, állandóan beteg volt, így januárig most nem magy, utána meglátjuk, utána a munkám is beindul, meg már csak gyest fogok kapni, ami semmire nem elég, így akkor tuti bölcsis lesz heti 3,4 napra. Olyankor elviszem reggel anyósomhoz, és 4 körül érte megyek, ha végeztem. Ők szintén nagy segítségek nekem.

mi külföldön lakunkmindkét nagyszülöktöl többszáz km-re.

az egyetlen segítség egy 18 éves lány akit néha felhívok délután hogy jöjjön el (persze pénzért). akkor ö lefoglalja gyerekemet.

ha lenne az nagyszülök. pl tesómék otthon szomszéd utcában laknak, és ha betegek a gyerekek anyuéknál vannak, habár anyuék dolgoznak, de cégük van és ott elvan a gyerek. vagy pl itt a karyácsony míg a szülök vásárolnak a gyerekek lepasszolva. nálunk ezek semmi nem megy.

még moziba sem tudunk menni. az egyetlen hogy havi 1x azért együtt 3-an elmegyünk éttemermbe.

Szomszédnéni átjön a kicsihez míg a nígyobbal eltekerek az oviba.

Ha nagyon szükséges apa itthon hagyja akocsit,vagy nem gond ha késik kicsit,ez is segítség,de arra is volt példa,hogy haza engedték,ha úgy alakult,bár ritkán használjuk ki ezt a lehetőséget.

Anyósomnak egyet szólok és perceken belül itt terem,ha szükség van rá.Ha orvoshoz megyünk,akkor anyósom vagy a szomszédnéni jön velünk(nyugdíjasok).Anyós közelebb lakik az ovihoz,ha úgy alakul,akkor csörgök neki és megy a lányért az oviba.A szomszédnak egy szólok itt terem,ha pl.el kell szaladnom valahová.

De soha nem használom ki őket,mindig csak akkor szólok ha én nem tudom megoldani egyedül.A hideg,vagy az,hogy betegek nem hátráltat semmibe.Ugyanúgy viszem a két gyereket bicóval,ha épp dolgom akad,postára,boltba,bárhova.Tényleg csak akkor kérem meg őket ha nagyon muszáj.De ha úgy alakul,hogy épp betervezett dolguk van,attól sem megyek a falnak.Akkor megoldom egyedül.A mai nap is úgy alakult,hogy a biciklim kilukadt,a másikon csak egy gyerekülés van,így semmi esetre sem tudtam volna kettőt vinni.Felébred a lányom,éreztem,hogy lázas,na ebből doki lesz.Hívtam anyóst de nem tudott jönni mert a másik unokájára vigyázott,szóltam a szomszédnak,de ő meg látogatóba ment a rokonához,kórházba.Jó semmi probléma,mentem egyedül a két gyerekkel dokihoz,közeli kisvárosba.Egyedül sem gond,de tény ha van segítség sokkal egyszerűbb.

Első számú segítség a férjem, bár ez rossz kifejezés, mert ugyanúgy szülője ő is a gyerekeknek, mint én: mindent megosztunk, de tényleg mindent. Kell is, mert 4 gyerek van. Nálunk nem téma az, hogy ki főz, ki csinál házimunkát, ki fürdet, ki pelenkáz, ki altat, ki viszi-hozza őket orvoshoz vagy csak suliba - mindenből kiveszi a részét.

Anyósék: imádom, nagyon rendes nő, persze neki is vannak dolgai (ráadásul nem magyar, így kulturális különbségek is vannak), de kinek nincsenek, én abszolút toleráns vagyok és hálás neki, mert segít, amiben kell. Még dolgozik, így "bármikor" nem ugrasztható, de mindig meg lehet vele beszélni, ha gyerekfelügyeletre lenne szükségünk. Ráadásul gyermekorvos a szakmája, így már csak ezért is teljesen megbízom benne. Neki köszönhetjük, hogy a férjemmel tudunk egymással is foglalkozni, minden héten egyszer "randizunk", igyekszünk havonta elmenni egy hétvégére kettesben, és ezek nem valósulhatnának meg anyósom nélkül, hisz ő vigyáz a gyerekekre.

Szüleim: bár messze laknak (mi élünk külföldön), kb. 6 hetente kiutaznak hozzánk látogatóba, és ilyenkor természetesen segítenek. Ez annyiban merül ki, hogy ránkszabadul 1 hét "szabadidő", mert a gyerekek mindent a nagyival és a nagypapival akarnak csinálni, ami érthető, hisz ritkán találkoznak, de imádják egymást.

Ha a helyzet megkívánja, és anyósom nem ér rá, a szomszédban élő egyetemista lányt hívjuk át segítségnek.

Nagyobb takarítási munkálatokra pedig takarítónőnk van.

Hát nekem ezek a segítségeim vannak, nagyon megkönnyítik a nagycsaládos életet.

Születése óta egyedül nevelem a lassacskán három éves lányom, és nálam a gyermekem nagyszülei jelentik a segítséget, anyai és apai oldalról egyaránt. Illetve apai oldalról csak egy nagymama, az ex-anyósom. Ő már nyugdíjas, és nagyon szívesen vállalja pár órára a lányom, ha van valami elintéznivalóm. 8-9 hónaposan vigyázott rá először, akkoriban 1-2 hetente, manapság már csak havonta egyszer. De többször átmegyünk hozzá csak úgy, meglátogatni, és olyankor legalább nem kell főznöm otthon, mert ott ebédelünk vagy vacsizunk, és nekem már ez is segítség :) többet segít, mint a fia, vagyis a gyermek apja, aki kb. havonta egyszer látja a lányát, és akkorse viszi el sehova, játszik egy félórát vele az anyja lakásán, és megy is tovább. azért másban sokat segített az apa: neki köszönhetjük a lakásunk felét (persze gyerektartásra már nem futja).

Az én szüleim pedig hetente 2-3-szor is vigyáznak az unokára pár órát (heti kétszer három órát egy könyvelői szakképzésen töltök), imádják, és mindenféle olyan teendőben is segítenek, amiket amúgy egy férj szokott megoldani, pl. felszerelni ezt-azt, bútort szállítani, vagy valami megjavítani, bár mindezen feladatokban a barátaim is szoktak segíteni.

jah, és cseppet sem elhanyagolható segítség az, hogy ha a szüleimnél járok, anyu mindig annyit főz, hogy nekünk is csomagol egy csomó kaját. így gyakorlatilag heti 1-szer vagy 2-szer kell magam főznöm. Ha pedig épp tescoban járnak, mindig felhív, hogy nem kell-e nekem is valami, és gyakran vesznek ruhákat és ajándékokat is az unokának.

szóval a nekünk álomnagyszülők jutottak.