Hogyan tudnám túltenni magam rajta? Sikerül valaha?

Nagyon sajnálom!

Meg kell tanulnod ezzel a fájdalommal együtt élned. Enyhülni úgy fog a fájdalmad ha ki tudod magadból beszélni, ha kisírod magad. Nekem a kisfiam születése után 8 nappal halt meg... Szinte beleőrültem a fájdalomba. Iszonyatos napokat, hónapokat éltem túl. Több mint 1 év kellett ahhoz hogy elfogadjam hogy soha többé nem fogom őt visszakapni. Addig csak azzal keltem-azzal feküdtem hogy álomba sírtam magam, addig "nyüszítettem" kínomban-fájdalmamban a fényképét szorongatva és kérlelve hogy jöjjön vissza hozzám, míg a kimerültségtől elaludtam. Ez így ment hónapokon keresztül.

Tudom mekkora fáéjdalom elveszteni a Kincsünket akit annyira- de annyira vártunk.

Írj bátran, én meghallgatlak!

Egy barátnőmnek a 19-ik héten kellett megszűlnia a babát genetikai rendellenesség miatt. Szörnyű volt, de az idő segített neki hogy begyógyuljanak a sebei.

Aztán egy év múlva újra sikerült a baba és egészséges gyereke született. Neked is ezt kívánom!

Kedves második! Megkönnyeztem amit írtál. :(

Nekem most mikuláskor volt, hát elfelejteni nem fogod, de egy idő után már nem fog annyira fájni....Ahogy lehet próbálkozzatok újra, hidd el egyetlen gyógymód ha kárpótol majd egy kisbaba szeretete!!!!!!!

Lehet azt gondolod hogy nem akarsz egyből másik babát,de hidd el nem fogod megbánni ha belevágtok...

Még friss az emlék, de a műtős álom majd nemsokára feledésbe merül....

a műtő szaga még nekem is az orromba van szó szerint......

Nekem 2006-ban is volt egy....azóta is mindig gondolok rá, hogy hú lassan suliba menne...meg októberbe mikorra ki lettem volna írva vele......szóval elfeledni nem lehet, de el kell fogadni.

Most a második babánál is gondolni fogok ezekre, de nem szabad h felemésszen...el kell engedned, de elfelejteni nem kell.

Nekem 2010.-ben született az első babám, onnantól éreztem hogy kárpótolva vagyok!!!

Fel a fejjel, légy erős!Kívánok Neked mihamarabb egy gyönyörű egészséges kisbabát!

Tényleg nagyon sajnálom,anyukámnak az első babája halva született,és azt mondta a doki a nővérnek,mikor kérdezte hogy most mit csináljon a babával, a doki vállat vont és azt mondta dobja a kukába.Ez volt január 16.Abban az évben december 16.-án megszületett a nővérem egészségesen.

Ugyanis anya annyira kiborult,hogy mindenáron gyereket szeretett volna.Minden meg volt már,és egyedül kellett haza mennie a kórházból 1 hónap után,ugyanis 2 hétig,magas láza volt.Tényleg mindenkinek egészséges kisbabát kívánok minél hamarabb!!!!!!

Én azt mondom, hogy ne kezdjetek próbálkozni addig, amíg túl nem vagy a dolgon. Tudom milyen ez, én is így jártam. Nagyon nehéz volt az elején, és kellett egy kis idő, amíg kisírtam, kidühöngtem magam. Nem akartam másik babát addig, az elvesztettet akartam visszakapni.

Amikor végre eljött az az idő, hogy sikerült elengedni a babát, rögtön összejött a következő, és így őszintén tudtam örülni neki.

Azt tanácsolom, hogy próbáld meg kiadni magadból ezt a dolgot. Nyugodtan sírj, dühöngj, fordulj magadba, engedj az ösztöneidnek. Egy idő után enyhülni fog a fájdalom, de csak akkor, ha nem nyomod el.

Kitartás!

Szia!

Nagyon sajnálom, ami Veled történt! Nálunk még nem, de több ismerősömnek már volt abortusza, és egész hasonlót éreznek, amiről Te írsz. Ez az "abortusz utáni szindróma", ami kb. a következők valamelyikével jár: Bűntudat, harag, depresszió, gyász érzése, sírás, beszélgetésre való képtelenség (ezt írtad is a pároddal kapcsoaltban), öngyilkossági gondolatok, gyerekek jelenlétének nehezen viselése (ezt is írtad), önmagunk értéktelennek érzése.

Ha ezeket érzed, valószínűleg ez a lelki probléma van jelen nálad is, ahogy még rengeteg nőben, akiken abortuszt végeztek.

Sajnos az abortuszipar azt akarja elhitetni velünk, hogy az abortusz fogja megoldani a nők problémáját, de ahogy az eseted is mutatja, sokszor csak ekkor kezdődnek a problémák, ha nem is anyagilag, de lelkileg igen, ami talán még rosszabb.

Keresgéltem most neked az interneten, hogy foglalkozik-e ezzel valaki, és egy valamit találtam, ha egyáltalán érdekel ilyesmi megoldás:

[link] (igaz, vallásos, nem tudom, hogy ez neked mennyire probléma, de legalább valaki foglalkozik ezzel a problémával is. Ha jól látom novemberben már volt egy foglalkozás, de talán ha megkeresed őket, megmondják, mikor lesz legközelebb.)

És talán adnak jó tanácsot (merre indulj, hogy tudd ezt feldolgozni) itt is:

www.lea.hu

www.kek-vonal.hu

Magadnak pedig talán azzal segítesz idővel, később a legtöbbet, ha más ismerős kismamákat (vagy akár itt, ezen az oldalon) megpróbálsz lebeszélni arról, hogy ezt tegyék.

Az egyik abortusz utáni ismerősöm mondta, hogy ebben találna megnyugvást, ha tudná, hogy akinek elmeséli a történetét, az már nem esik ebbe a hibába.

Remélem, hamarosan jobban leszel, és idővel talán Te is boldog anyuka leszel!