Fegyelmez (t) ed más kisgyerekét? Milyen szituációban? Egyáltalán szabad, lehet-e? Barátnős dilemma.
Ma baráti vendégség volt nálunk, barátnőm kisfia 3,5 éves, aranyos, okos kisfiú, de sajnos, úgy vettük észre borzasztó neveletlen. Tudtuk, hogy eleven, nem szoktunk minden apróságért kiakadni, de most nálunk nagyon elszakadt a cérna.
A kisfiú bement a hálószobánkba, pucérra vetkőzve fetrengett az ágyunkban (nem szoktuk ágyneműtaróba tenni, mivel mi csak aludni járunk oda be), majd elkezdte körberohangálni a lakást, a kanapét takaró plédbe csavarta magát. A szülei a legkisebb kísérletet sem tették, hogy felöltöztessék, még csak rá sem szóltak.
Evett kókuszgolyót, mindet, ami a tányéron volt, beleharapott, majd visszatette, úgy hogy az apja ott ült mellette.
Nagy nehezen elaludt a kisfiúnk délután, kértük a vendég kisfiút, üljön le csendben játszani, építőkockáztak vele (a férjem és a másik vendég férje), mikor felpattant és felrohant a lépcsőn, teli torokból sikítva, hiába szóltunk neki, annál jobban visongott. Ekkor már nagyon kiakadtam, és hangosan szóltam rá, hogy alszik a baba. Ekkor kaptak észbe a szülők, de már mindegy volt, a kicsi felijedt.
A következő játéka az volt, hogy fel-le kapcsolgatta a villanykapcsolókat, mindet, amit elért.
Később kért joghurtot, de mert nem Verdás volt hanem hercegnős, ledobta, majd nekiállt a hűtőajtót csapkodni, nem be, hanem kifelé feszítve.
Amit mi kaptunk ajándékokat (csokit, mikulást, szaloncukrot), mindet kibontotta, ő akarta megenni.
Ami a legjobban kiakasztott minket, hogy a kisfiam nagyon drága bébitaxiját hazavágta. Vannak rajta zenélő gombok, a kicsi fiam imádja, erre babatáncol. Addig cseszegette a gombokat, amíg be nem nyomta őket, először még sikerült kiszednem, kértem, hogy ne nyomkodja be, mert elromlik. Természetesen folytatta és most itt állunk, hogy nem zenél. (Szidom magam, mert elvehettem volna tőle elsőre, de akkor meg olyan visítós hisztit vág le, én lettem volna a rossz, hogy nem játszat vele...)
Arról már nem is beszélve, hogy a kanapé háttámlájára mászott és onnan ugrált le, sokszor a szívbaj kerülgetett.
A szülők egyetlen egyszer sem szóltak rá, nem fegyelmezik, se bünti kilátásba helyezés, semmi, csak panaszkodtak, hogy rossz és nem lehet következetesen nevelni.
Nagyon mérgesek vagyunk a férjemmel, és nem tudom mit tegyek. Hogyan szóljak a barátnőmnek? Egyáltalán szóljak-e? Fizettessük ki a játékot? Szeretjük őket, tudom, egy barátság többet ér, mint egy játék, de nekünk sem a hangyák hordják össze a pénzt. De inkább az bánt, hogy a kicsim kedvence most elromlott.
Sajnos, így a baráti összejövetel is keserű szájízzel zárult....
válasza:Hát én biztos rászóltam volna a gyerekre és a szülőkre is. Már az sem normális, ha egy gyerek otthon viselkedik így, de hogy vendégségben!? Az én unokaöcsém is ennyi idős, de ha ott vagyunk náluk, még akkor is tud viselkedni, ha meg ők jönnek, akkor meg pláne.
Mi az, hogy nem lehet következetesen nevelni? Hát hagyják, hogy a fejükre nőjön teljesen? Én is sajnálom a kisfiad játékát. Ha olyan jó barátnőd, vennie kellett volna a lapot és felajánlani, hogy megtérítik a kárt.
válasza:Nem szoktam ilyet mondani, de szerintem ennek a gyereknek egy pofon hiányzik...
Ez persze a szülők hibája, ahogy te is mondod, egyáltalán nem nevelik. Úgy tűnik, feladták.
A kérdésedre: természetesen, ha nálatok történik mindez, egész nyugodtan rászólhatsz, hiszen - mint ami meg is történt sajnos - a ti dolgaitokat teszi tönkre.
Legközelebb a szüleinek is megmondhatod, hogy vagy fékezzék a gyereket, vagy egyszerűen ne vigyék oda hozzád, de a ti házatok nem egy dühöngő, neked is van gyereked, ez így nem mehet.
Nem tudom, hogy kifizettetném-e a játékot, valószínűleg nem, de ez a szituációtól is függ. Meg lehet említeni nekik, aztán vagy felajánlják, vagy nem... Elkérni én biztos nem akarnám a pénzt (már, ha nem ajánlja fel magától), de mint mondtam, ebből tanulva, több ilyen látogatás biztosan nem lenne!
válasza: válasza:Csak azt tudom erre mondani hogy együttérzek mélyen...
Nekem is volt egy ilyen szituáció. Barátnőmnek 2 kisfia van, olyan rossz amúgy mert okos, értelmes, szép gyerekek, de egyáltalán nincsenek nevelve!!! Ha agresszívak, tönkretesznek dolgokat, ocsmányul beszélnek stb. anyuka csak mosolyogva "szégyenkezik" (vagy inkább dicsekszik??) hogy jaaaj hát OLYAN AKARATOSAK sajnos nem lehet mit csinálni velük, kész EGYÉNISÉG mindkettő...
(hogy az egyéniség neki miért egyenlő a neveletlenséggel azt nem tudom).
Na és a lényeg hogy én is ilyen (bocsánat a kifejezésért) hülyén kedves voltam velük mint te, hogy szóltam finoman, próbáltam rájuk szólni de semmi se hatott rájuk.
Először az történt hogy a legközelebbi találkozónál megpróbáltam minden értékeset eltenni, de ők mindig megtalálták, vagy addig visítottak hogy márpedig ők emlékeznek az én kisfiam x meg z játékára és így odaadtam.
Utána már igyekeztem nem hívni őket...
Majd elmondtam a barátnőmnek mi a problémám, persze megsértődött és ennyi volt a kapcsolatunk...
Nagy ritkán beszélünk azóta is..
Borzasztó mert így is kevés baráttal tudja az ember tartani a kapcsolatot így 2 kicsi gyerekkel egy kicsi városban, és aki van még azzal is ilyen nevelési dolgon, elmaródtunk egymástól.
És azért is kár mert jó volt beszélgetni értelmes felnőtt dolgokról is az anyukával (mert amúgy meg nevelését leszámítva kedves, értelmes nőci) .
Ezt csak azért írom le hogy ne lepődj meg ha annak a barátságnak ott lesz annyi amikor nagy őszintén megmondod a bajodat :((
Nagyon köszönöm a válaszokat!
Sokat beszélgettünk róla a férjemmel, hogy mi is lenne a jó megoldás, de sajnos nem tudjuk...
Kedves utolsó! Nagyon köszönöm neked is a hozzászólást! A baj az, hogy mi együtt is dolgoztunk gyerekek előtt, ha megyek vissza, akkor is egy helyen leszünk, már csak emiatt sem szeretnék rossz viszonyt.
Ma csak tetéződik a dühöm, mert a játékok darabjai nincsenek meg, az építőkocka fele fogalmam sincs, hová lett.
Elég lazának tartom magam gyerek és vendégeskedés ügyben, de ez most sok volt. :(
válasza:hát elhiszem hogy bosszantó...( a válaszod előtt író vagyok)akkor próbáld meg kikerülni valahogy hogy ne kelljen meghívni őket a házatokba...menjetek máshova közös progira, vagy legyetek úton stb. Bár egy ilyen gyerek ott is zavaró lesz, de legalább nem a ti holmijaitokat teszi majd tönkre...
ha valóban meg akarod őrizni a jó viszonyt akkor szerintem ne kritizáld a nevelésüket, mert bár igazad van, de az emberek utálják ha figyelmeztetik őket a hibáikra. Pláne a szülők 90%a ugrik erre a témára miszerint az én gyerekem, és úgy nevelem ahogy akarom...
Most már arra is gondoltam, hogy várakozó álláspontra helyezkedünk, a héten lesz Mikulás ünnepség a gyerekeknek a cégünknél, meglátom, ott hogyan viselkedik a gyerkőc. Csak nálunk ilyen "mindent szabad, soha nem szólnak rám" vagy nagyobb közösségben, gyerektársaságban is ilyen rendetlen. Ha ez utóbbi, megpróbálok kettesben leülni a barátnőmmel és megtudni, hogy mi a gond...
Egy-két elszólásából arra gyanakszom, hogy ez a "semmiért sem szólunk rá" elv azért van, mert kénytelenek voltak korán bölcsibe adni és keveset vannak együtt vele. Talán így kompenzálnak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!