Nagyon nehéz lesz 2 pici babával?

Nekem afiaim között 23 hónap van. Kegyetlen nehéz volt az első bő 1 év. Sokszor azt éreztem, hogy ezt nem lehet végigcsinálni. Semmilyen segítségem nem volt, a férjem sokat dolgozik. Pedig a 2. baba nálunk egy angyal, de mégis nagyon nehéz volt. Aztán 1 év után, ahogy már nagyobbak lettek a fiúk, egyre könnyebb lett. Még egyszer biztos, nem vállalnék ilyen kicsi korkülönbséggel gyerekeket. Min. 3-3,5 évet hagynék a két gyerek között.

Neked kitartást kívánok!

Csatlakozom az elsőhöz. Szóról szóra ezt tudom mondani, nálunk is 23 hónap van, a másodikat nem terveztük ilyen koránra (spirál mellett sikerült) eleinte csecsemőként jó baba volt, viszont az első gyerkőcöm (fiú) 24 órás gyerek volt azóta is sokkal sokkal több odafigyelést figyelmet igényel mint a kicsi.

Első 2 év baromi nehéz volt, aztán mióta közösségbe járnak és visszamentem dolgozni már sokkal jobb. Az életkoruk miatt is jobb, mert jobban eljátszanak együtt, próbálnak szépen egyedül enni, wc-re elmenni stb.

Nekem is csak a férjem van, más nincs. Ő pedig sokat dolgozik/dolgozott.

Még egyszer kezdeném 3-4-évet várnék.

De hozzátenném sok ilyen kis korkülönbséges családot ismerek, és sokaknak semmi baja nincs ilyen kis különbséggel. (mondjuk azért legalább egy segítő van, hol egy anyós hol egy anyuka, vagy tesó stb.)

Nálunk ugyanaz, mint az első kettő válaszolónál.

3 éves, a hiperaktivitás összes jelét mutatja, finoman szólva is problémás kisfiú.

2. kislány, nagyon jó baba. Mégis istentelen nehéz.

Miért?

Mert semmi, de semmi segítség szó szerint. Az nagyon sokat számítana, hogy néha 1-1 órára a nagyot elvinné valaki, hogy kicsit kipihenjem magamat.

Anyagilag sem mindegy, akárki akármit mond. Persze, ha van segítség, akkor az is jóval könnyebb.

Mert 2 gyereknek két cipő kell, két alma, dupla pelenka-bár szerencsére már a közel 3 évesem szobatiszta fél éve.

Szóval neked kell érezni, hogy van -e segítséged, mint anyagi, mint fizikai. Vagy például sikerül e berakni oviba a nagyot vagy nem.

Milyen a te teherbíró képességet, hozzáállásod.

Én is vállalnék 3-at, ha lenne segítség. De nincs. Egyedül pedig én kevés lennék mégegy babához.

Próbáld kicsit már most rászoktatni dolgokra, nem tudom ezek közül melyik működik nálatok:

egyedül elalvás, egyedül játszás. nem ugrasz első szóra, ahogy eddig, pl. mosogatsz, nem hagyod abba, hanem pillanat,anya most nem ér rá..

kicsi önállósodás, hogy ne akkor szembesüljön azza, hogy ő nem kap meg mindent első szóra...

remélem éretd..

Nálunk pont fordítva volt, mint az eddigi válaszolóknál. :)

Az én fiaim között 2 év (+pár nap) van.

Nekem az első egy angyal volt, mikor a pici megszületett pár hónapig róla is azt hittem. :)

Aztán kibújt a szög a zsákból! Kb 4 hónapos korától egy akaratos kis hisztigép. Most 4 és 2 évesek, már valamivel könnyebb, de néha még mindig kiszaladnék a világból.

Nálunk az eleje (tehát a második baba születése utáni hónapok) sokkal könnyebbek voltak, mint amikor 1 év körüli lett. Most már eljátszanak együtt, de sok a veszekedés, verekedés...

Persze imádják egymást, de sokszor szét kell szednem őket. :)

3. vagyok. Apáról elfelejtettem írni.

7körül megy reggel és este 7 előtt nincs itthon. Legtöbbször egyedül is fürdetem a gyerekeket.

Többször hétvégén is dolgozik.

Szia,

nálunk a kicsi 2 hónapos, a nagy 17 hónapos. Úgy tapasztaltam, könnyebb a kettővel, mint eggyel :).

Mindkettő nagyon jó baba, bár a nagy most feszegeti a határokat, a kicsi meg iszonyatosan mohón eszik, sok levegőt nyel, amiatt sír evés közben, de ezenkívül igazán nincs gond.

A nagy mindig "játszik" a kicsivel, ölelgeti, puszilgatja. Ha egyszerre sírnak, akkor az tényleg elég rossz, akkor el kell számolnom 10-ig, hogy higgadt és türelmes legyek, és akkor kezdek totózni, miért sírnak :)

Már egy szobában alszanak, mert a kicsi is végigalussza az éjszakát, a nyöszörgése egyáltalán nem zavarja a nagyot.

A sétálás kicsit macerás, de testvérkocsival nem rossz, én mondjuk most kendővel buszoztam (a nagyot olykor felvettem, néha sétált), szóval megoldható.

A szoptatás is könnyű (főleg az elején), utána rosszabb, mert jön a nagy, hogy adogassa a játékokat a kicsinek, ami persze még nem megy :). De megérti, hogy most várnia kell, addig könyveket nézegetünk, vonatot építünk.

Az esték általában úgy alakulnak, hogy a nagyot fürdetem, altatom (egyedül alszik, erre tudatosan törekedtünk, de nem minden áron, néha ölben aludt, ma már csak fénynél, és egyedül alszik el), aztán ha már őt letettem, jön a kicsi.

Apa sokat dolgozik (3 műszak), de rengeteget segít.

Nekem a legnehezebb (ha van ilyen): a dokihoz járás :) Mert ugye akkor mindkettőre figyelnem kell, de csak akkor megyek egyedül a gyerekekkel, ha csak a kicsi kap oltást, ha a nagy is, akkor mindenképpen jön apa. Más segítségünk nincs.Ja és tanulok is.

Igazából mi az altatásnál törekedtünk rá, hogy nagyjából elaludjon egyedül este a nagy, valamint én a délelőttöt úgy szoktattam, hogy egyedül játsszon (ilyenkor főzök), és délután foglalkozom velük.

Amióta megszületett a kicsi, akkor meg az ebéd utáni alvást igyekszem "összehozni".

Az estéknél a kicsi türelmetlen egyébként csak, sűrűn szopizik estefelé, így végig énekelve tudom csak megnyugtatni, míg a nagyot alváshoz készítem :).

Én úgy érzem, egyáltalán nem nehéz, nehezebb volt, mikor csak a naggyal foglalkoztam. Sok türelem kell az igaz, meg kreativitás, én néha kimenőt kérek apától, hogy most én megyek csak egyedül bevásárolni, vagy hasonlók :)

Ha még van kérdésed, írhatsz privátban is :)

szép napot és sok erőt a picikhez majd :)

Kedves Utolsó

Majd térjünk vissza, ha a kicsi elkezd mászni, menni, életveszélyes lesz magára és a nagy féltékeny a játékaira. Jusson eszedbe az írásod:)