Magyarországon átlagos az ha valaki 3gyeremeket vállal?

Mi hárman vagyunk, 85ben 86ban és 89ben születtünk, igaz én, mint utolsó nem voltam betervezve. Akkor azért még más világ volt és jó helyzetben voltunk, mivel apu hivatásos katona volt, sok segítséget kapott (közeli laktanyában dolgozhatott, kaptunk lakást és egyéb juttatásokat). Ma már szerintem nagyon nehéz dolga van a nagy családosoknak (persze hangsúlyozandó, hogy MAGYARORSZÁGON).

Tervezgetni lehet 2-3-4 vagy akár 5 gyereket, de amint megvan az első, megtapasztalják, hogy mennyi kiadással is jár az örömökön túl.

A hét gyerekes tanár úr vagyok, de miért kellett volna mindet felsorolnom?

Csak azt mondtam el, hogy mikor született az első kettő és az utolsó kettő.

Bocsi már, hogy dátumot meg neveket nem adok meg.

A taníttatásuk miatt meg nem aggódok. Én nem fizettem az egyetemért, de nekem is dolgoznom kellett, hogy meglegyenek a tanszereim.

A gyereknevelés nem abból, áll, hogy mindent a gyerek segge alá tolunk. Segíteni segítek nekik, de azt ne várják el tőlem, hogy 25 éves korukig majd eltartom őket.

18 éves korában már felnőtt ember. Nem teszem ki a házból, de igenis tanulja meg, hogy mi az a munka.

Még 7 évem van, hogy a legelső gyerekeim fejébe ezt beleneveljem. Furcsa módon ők nem panaszkodnak.

Teljesen mindegy... Olvasd vissza, tök olyan, mintha kihagynál volna két gyereket :)

Függetlenül ettől büszkék lehettek magatokra, én nagyon klassz dolognak tartom a nagycsalád intézményét!!!!

Le a kalappal előttetek!!!!

Kedves 7 gyerekes apuka!

Tök véletlen, de van egy volt gimis barátnőm, akik 7-en vannak testvérek, az apukájuk tanár, az anyukájuk pedig az 1 gyerek után otthon maradt.

A barátnőm már 10 éve, 18 évesen kiment Angliába, sokáig baby-sitter volt, most tanít. Aztán követte még 2 tesója.

Nagy házban éltek-hitellel. Mindenféle vállalkozásba fogtak, de a válság miatt bebukták. (Társasházat építtettek). Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a 2 szülő is Angliába költözött, pedig már elmúltak 50 évesek!

Nem bírták tovább az itteni kilátástalanságot, és az "utolsó" 2 gyerek kezébe is szeretnének diplomát adni, de ezt itt már nem tudták volna megtenni...

(Igaz, a 2. gyerekük még itthon van különböző okokból).

Minden elismerésem ezé a családé!! Nem nevezném őket élhetetlennek! :)

A gyerekek önállóak, talpraesettek, és nem mellesleg (nem számításból), jól mentek férjhez - ketten eddig :))

Szóval egyik gyerek boldogulása sem kétséges.

Elgondolkoztató, mert mi pont ezért nem vállalunk (valószínűleg) 3. gyereket, mert most talán még jut kajára, erre-arra, ha szűkösen is, de nekünk is itt van a lakáshitel :((( 3 gyerek pedig kevesebbel anyagiakkal indulna (így), mint kettő. Ha csak ránk nem szakad a bank :) Pedig pozitív példa is van előttünk...