Egy férfi miért nem döntheti el, hogy akar-e gyereket vagy sem? Ez olyan igazságtalan.

Kövezzetek meg,de inkább egy abortusz,mint egy boldogtalan élet.És mondom úgy,hogy van egy 22 és egy 2 hónapos tervezett babám.

A kérdező kérdése is tág fogalom,hisz leginkább ez abban az esetben lenne eredményes és igaz,ha előre kijelenti,hogy nem akar,a nő meg állítja,hogy védekezik és az óvszer használata nem kötelező és becsúszik mégis a gyermek.

A férfi mondja,hogy ő nem akarja a babát,mert előre szólt és a nő ennek ellenére is megtartja és utána kéri a gyerektartást.Ennyi.

Nőként mondom,hogy mindig is a nőnek lesz a nehezebb,hisz vagy a szülés miatt vagy az abortusz miatt kell az asztalon feküdnie.De míg az abortusz után nem kell még a haláláig a gyerekéről gondoskodni,addig a szülés után elég sok mindennel meg kell majd birkóznia egyedül.

És lássuk be!Miért jobb,ha a egy gyerek csonka családban vagy ne adj isten otthonban nevelkedik fel?Nekem ezt sokkal szörnyűbb látni és hallani,mint az abortuszt.

De nem vagyunk egyformák.

/félreértés ne essék.Egy csonka családban is lehet boldog egy gyerek,de tény,hogy ritka dolog,mert az egyik szülő hiánya mindig nehéz./

Végig olvastam a válaszokat,sok Válaszadóval egyet értek! De nekem most az jutott eszembe,hogy akinél "becsúszik" a terhesség mert magához akarja láncolni a pasit,az általában "anyuci és apuci" kegyeit élvezi,mert még fiatal! Komolyan,ez ugrott be! Mert egy felnőtt nő miért akarna magához láncolni egy férfit? Ha eleve együtt élnek,akkor valószínű,hogy már elég ideje ismerik egymást,és elég stabil a kapcsolatuk ahhoz,hogy ne az a gondolat járjon a nő fejébe,hogy "magamhoz láncolom a Kedvesemet". Számomra ez abszurd! Oda akarok kilyukadni,hogy egy olyan kapcsolatban,ahol már jó ideje együtt vannak, már megbízhat a férfi a párjában,hogy ne legyen "következménye" az együttlétnek (remélem értitek mit akarok mondani!)Tehát egy felnőtt nőnek tudnia és akarnia kell védekezni,ha a párja nem szeretne gyermeket.. - lehet hülyeséget írtam,kérlek nézzétek el nekem,de ha egyszer ezt gondolom!

Az abortusz manapság egy "szükséges rossz". Nekünk is volt nem tervezett terhesség,de a párom nem kért arra soha,hogy vetessem el! Először nem örült,de pár nap múlva már várta Ő is a babát!- akkor már volt közös gyermek,szóval részemről a nem tervezett terhesség tudata is örömmel töltött el! Két ilyen volt, sajnos mind a kétszer közbe szólt a természet,és mind a 2x a 7. héten lett egy spontán,miután együtt kezdtük el tervezni a Kistesót mind a kétszer.

Üdv:3gyermekes

Kedves nevét nem vállaló 3gyermekes hölgy- aki kiírta az enyémet!!!

Mint ahogy már leírtam, most csak ismételni tudom magam : nem vagyok abortusz párti!!! Így mindig védekeztem...az a nő, akivel nem terveznek babát, az ne bízza a véletlenre, vagy egy pasira a védekezést...és ha már volt olyan felelőtlen, hogy "becsúszott" -ahogy ti írjátok, akkor nehogy már ő akarja egyedül eldönteni mindenki sorsát (babáét, férfiét...és a saját és a férfi családjának a sorsát) hogyan jönnek ilyesmihez egyes FELELŐTLEN, önző, ostoba nők?? Az ilyen viselkedés szánalmas, és mélységesen elítélendő...és továbbra is maximálisan tartom magam a véleményemhez!!! VÉDEKEZÉS, VÉDEKEZÉS, VÉDEKEZÉS...és nem ész nélkül Istent játszani és egyedül dönteni életek és sorsok felett...mit képzelnek magukról egyesek...pff!!!

Üdvözlettel:

6hetes kismama = boldog kismama + boldog kispapa :)