Milyen körülmények között érdemes gyereket vállalni?

23 vagyok csak, egy éve vagyok a párommal, persze még ráérünk. Az is lehet hogy nem ő az igazi, de ő az kai igazán megért engem, és aki szeret, elfogad olyannak mailyen vagyok. Albiban lakik, nem élünk együtt, én szüleimmel vagyok, és am unkahely az olyan hogy évente, két évente leépítések vannak, és pár hét vagy hónap után visszavesznek, más lehetőség itt nem nagyon van. Egy szakmám van, nincs érettségim, neki sincs. Autó sincs, de arra legalább nem kell költeni, busszal járunk vagy gyalog itt a városban.

örökölni meg majd ugyis tudna a leendő gyermekem sok cuccot. Amig terhes vagyok addig nem eszik, csak én, amig szoptatom addig kaja nem kell neki külön. Feltéve ha tényleg tudom tejciztetni.

Mózeskosár meg járóka pedig szerintem nem olyan dolgok amik nélkülözhetetlenek.

De végülis pénz kérdése, mert nem lehet híd alatt élni a gyerekkel, pénzből van az ágy is meg a kaja is.

Ennyi erővel mnodhatnánk hogyha nem dolgozunk, akkoris szülhetnénk gyereket. Hiába a szeretet, ha a gyerekednek alig tudod megvenni az ételét, a gyógyszerét ha beteg lesz, ha meg te vagy beteg, az a gyereknek sem jó, mert kellesz neki egy jóideig, hogy gondoskodn tudj róla. Attól hogy te nem próblémázol ezeken a kérdéseken, még ott a probléma. Lehet nincs félretett pénzem, de legalább nem kérek kölcsönt, és nem tartozom senkinek, nem kell semmit törlesztenem. Ebben a világban tényleg egyik hónapról am ásikra lehet élni, mert már nem a nyugdíjra kell várni, hanem ap illanatnak kell élni, jó ha addig eljut az ember és addig is meg kell élni valamiből, nem azt mondom hogy fényűzően, meg pénzt szórva. Én nem cigizem, nem bulizom, több mnit 10 éve nem voltam strandon, se moziba pedig 23 éves vagyok, nem festem a hajam, ha levágom azt is magamnak csinálom meg nem fodrásszal, max anya besegít, pedig egyikőnk sem tanult fodrásznak, és ha veszek valamit azt is tuributikban vagy vásárban, de már zat sem nqagyon, mert rengeteg ruhát örököltem magamnak, és el se férek már tőlük, meg amit nem hordok az úgysem kell.

Tehát attól hogy homokbadugjuk a fejünket még nem lesz jobb. Bár jó a remény, de jobbk omoly dolgokban realistának lenni.

Persze lesz gyerekem, hisz valszeg sosem leszek sokkal gazdagabb a tényállások szerint, gyerek énlkül meg nincs értelme élni, a nő akkor lesz igazán nő ha anya lehet.

De azért nem kapkodom el a dolgot, és hak ilátástalan lenne a helyzetem, akkor biztos gondolkodnék egy következő gyermeken. Azt majd ha nagyobb lesz iskoláztatni is kell.