Normális, hogy féltékeny vagyok a fiamra?

Ne hari, de legközelebb akkor lesz a tiétek az egész éjszaka, meg egyáltalán a nappal, amikor a gyerkőc a nagyiknál van :)

Buta viccnek tűnik de tényleg így van. Annyira durva azért nem lesz mint ez az első időszak, de azért egy gyerekkel szinte mindig van valami. Tisztelet és irigység a kivételnek. Amíg kicsi addig az etetés mizéria, utána már nem alszik majd ennyit, jön a fogzás, elkap betegségeket, későn fekszik, korán kel, megébred éjszaka, mikor már nagyobb egész nap megy mint a meszes, 100 szem sem elég hogy kellően vigyázz rá, karattyol egész nap, ami nagyon édes de egyben iszonyú fárasztó is, stb.stb., szóval az ember idejét és energiáját maximálisan leköti. Ilyen ez, ráadásul megszoksz vagy megszöksz alapon működik. Viszont ahogy nő egyre többet ad majd vissza abból, amit tőletek kap és akkor már nem érzed olyan egyoldalúnak az egészet. Ráadásul a fiúk általában jobban anyásak, féltékenyek is az apukára, szóval nem egyszerű.

Nem akarlak rémisztgetni, de nagyon megváltozik és átértékelődik minden és ez nem csak egy átmeneti időszak.

Ha megtehetitek engedjétek babázni időnként a nagymamákat és legyetek tényleg csak kettesben. Sokat számít. Eleinte csak egy-egy órácska, elmentek sétálni egyet, közeli cukrászda, ilyesmi. Később azután egyre többet lehet, ahogy a gyerkőc bírja és amennyit a mamák vállalnak. Ettől nem lesztek rossz szülők, sőt, nincs is jobb a boldog szülőknél.

Basszus, el sem akarom hinni, hogy pasiból vagy:-))Azért nagyon szerencsés a feleséged, baromi ritka az ilyen normális férj! (bocsi, nem bírtam tartani a számat, tegnapi 14:03 voltam:-)

Maradj meg mindig ilyen normálisnak, és nem lesz soha baj!