Hiperaktív gyerekek szülei! Ha előre tudtátok volna, hogy gyermeketek hiperaktív lesz, akkor is belevágtatok volna a gyerekvállalásba?

Nagyon sok örömöm van a hiperaktív kisfiamban és nagyon sok bánatom amiatt,hogy nem fogadják el ilyennek,nem értik mit miért tesz,félreértik ,emiatt lesz néha indulatos, aggódom a jövőéért,hogy később megtanulja e kezelni jobban saját magát,be tud e illeszkedni mindenhová ahová szükséges,védőburokban tartanám legszívesebben,hogy ne érje annyi kudarc.

Nagyon SZERETEM ŐT.

Bevallom néha eszembe jut,hogy miért kell nekünk ilyen nehézségekkel küzdenünk,néha magam alá kerülök egy-egy szélsőséges viselkedés miatt ,amit leginkább a túlfáradás,túlpörgés vált ki, olyankor napokig emésztem magam,de egyre inkább ráérzek hogyan lehet megelőzni ezeket.A lényeg,hogy egyre kevsébé vagyok tehetetlen,rendelkezem hathatós módszerekkel amit a tapasztalataimból és szakemberektől merítettem.

Mindenképpen vállalnék gyereket,mégha benne is lenne a pakliban,hogy esetleg hiperaktív is lesz,SŐT képes voltam második gyermeket is vállalni,akit persze nem kis aggodalommal figyelek ,hogy nála is jelen lesz e a figyelemzavaros,hiperaktivitás,ő kislány 6,5 hónaposan felállt,10 hónaposan elindult,nagyon élénk,nagyon mozgékony...ahhh :-) ,ha ő is hiperaktív akkor már van tapasztalatom a nevelését illetően,azt mondják bírkatürelmem van a fiamhoz is,állítólag mindenki akkora terhet kap amekkorát még el tud viselni.

Ez a sorsom ,mindenkinek vannak nehézségei,ha nem hiperaktív gyermek akkor más.

Sziasztok!

Elnézést, hogy offolok, de milyen jelek voltak és mennyi idős korban mikor kiderült, hogy hiperaktív a gyermeketek?

Egyik nagyon jó ismerősöm küzd ezzel a problémával, nagyon rosszul viseli, megbánta. Ha visszamehetne az időben nem vállalná.

Valószínű nagyon szélsőséges és összetett eset az ismerősödéké,ha így kimondja ,hogy nem vállalná,ha tudta volna előre,bízom benne,hogy ez nem azt jelenti,hogy le is mondott arról,hogy további erőfeszítéseket tegyen a gyerekért,amik később legtöbbször megtérülnek.

Mennyi idős a gyerek most?

Mindamellett,hogy nagyon nehéz néha egy ilyen kisgyerekkel,ők nagyon szerethetőek is és nagy öröm megélni ha javulás mutatkozik a viselkedésükben,az állapotukban ,bár lassan ,de biztosan azért sokat változnak idővel,de nagyon zsákbamacskák,hogy milyen felnőttek lesznek,nagyrészt a szülők addigi hozzáállása meghatározó ebben.

Az én kisfiam nagyon sírós baba volt,rosszul aludt,nem jól evett, feltűnt nekem,hogy mennyire vakmerő,mennyire nem ül meg egy percig sem és hogy céltalanul szaladgál össze-vissza,semmi sem kötötte le,nagyon nyugtalan volt.

Mire bölcsis lett 2 évesen nagyjából én magam is rájöttem,hogy gond lesz vele,kérdezgettem is a gondozónőket,hogy szerintük is hiperaktív e,ők csak nevettek,hogy hát nagyon kell majd szaladgálniuk utánna,oda kell rá figyelniük.

A hugomnak 3 fia van,ráadásul két másik anyukával tologattuk annak idején a szinte egyidős fiainkat,feltűnt,hogy ő nagyon nyugtalan a többiekhez képest.

Azt elfelejtettem írni,hogy lassan iskolás lesz ,ha egy éve tudtam volna,hogy ennyit változik akkor annak nagyon örültem volna,bár most is más mint a többiek,de azért sokkal jobb,könnyebb vele.

Én elszánt vagyok nagyon,kihozom belőle amit csak lehetséges,ez az én egyik legfontosabb életfeladatom,néha vannak visszaesések és olyankor úgy érzem semmit sem ért a rengeteg energia,de aztán újra látom,hogy azért folyamatos a javulás.

Ha tudom, hogy beteg gyermekem születik, nem vágok bele. Hisz ki szeretne beteg gyermeket legyen az mentális, fizikai betegség????

Nagyon nehéz a hiperaktív kisfiammal, főleg a dühkitöréseivel, agressziójával, őszintén megmondom, félek a jövőtől, attól, hogy főleg neki nagyon nehéz lesz, ha mindenhonnan kiközösítik, nem fognak vele barátkozni a betegsége miatt.

Ennek ellenére vállaltunk mégegy babát, ő kislány és nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, semmi hiperaktivitást nem mutat. Most 7 hónapos.

Offoló:

Csecsemőkorát átüvöltő, vigasztalhatatlan, többemberes baba, aki soha megsem áll, aki mellett 2 hónap alatt fogy az ember 25kg-ot. Majd a vakmerősége, durvasága, folyton mindenért visítása, rohan körbe körbe a lakásba, soha nem tűnik fáradtnak, lelőhetetlen a beszédben is.

Dackorszak: reggeltől estig tartó, egyik hisztiroham átcsap a másikba, majd kékülős visítás, ájulás, toporzékolás, mindez a nap 16 órájában.

Ehhez hozzájön, hogy kortársainál okosabb, érdeklődőbb, mozgása jóval ügyesebb.

Még más 3 hónapos feküdt a babakocsiban, ő mindent és mindenkit megfigyelt, mint egy bölcs öregember.

Hirtelen ennyi.

Az biztos, hogy jó fogyókúra egy hiperaktív gyereket nevelni!!!! De megbánni nem lehet.

Nyilván borzasztó nehéz kordában tartani, indulatait kezelni, főleg ha már mi is hulla fáradtak vagyunk. Nehéz az is,amikor mindenki minket bámul, hogy milyen rossz vagy neveletlen...és a negatívumot rettentő gyorsan leszűrik.

De rengeteg plusz is van ezekben a gyerekekben. Nálunk pl:

-3 évesen a pszichológussal konkrét dolgokat meg tudott beszélni a fiam. Erre azt mondta a nő, hogy magas az intelligenciája. Szókincse 3 évesen egy kisiskolásé volt.

-4 évesen már mellettem jött az úton kis kétkerekű bicajával hihetetlen fegyelemmel. Erre azt mondja a szekember, hogy ami nagyon érdekli arra oda tud figyelni minden erejével. És már 2 éve megyünk az úton bicajjal az oviba, de semmi ziccer nem volt, csak állandóan szembe vigyorgó szempárok

-rettentő segítőkész, ha a felnőttek dolgairól van szó, mindig segít felnőttesen.

Gyakorlatilag ő nincs és sosem volt kibékülve a korával, mindig nagy akart lenni

Szóval ezek a dolgok, amik mindenképpen felülmúlnak egy átlag gyereket feledtetni tudják a millió nehézséget amivel jár egy hiperaktív gyerek nevelése. Mind fizikailag mind szellemileg. Akárhogy is nézük, mi szülők a társadalomban is hátrébb kerülünk, hisz mást se látnak a többi szülők, csak a nehézséget. Beszélgetni nem lehet, hisz nem hagyja. Másra bízni se lehet, hisz nem vállalják. Így marad a kapaszkodó a pozitív dolgokba, amik akárhogy is nézzük átlag felettiek.

Nálunk is épp ezek a tünetek voltak, mint az utolsó válaszolónál. Mintha a fiamról írtad volna. 1 hósan már alvás helyett a szavaimat itta....:)

Nem bolondok, sőt!!! Nagy részük okosabb, mint az átlag,csak sajnos elvesznek, hisz senki nem a jó tulajdonságot veszi észre :(

Miért nem fogadnak szót? Mert sokszor nem is figyelnek. Nem veszik észre ha szólsz neki, mert teljesen másra figyel. Ez a fő gond. Őket szembe kell állítani és ha megbizonyosodok róla, hogy rám figyel, akkor mondom el a kérésem.

Ezért hiperaktív többek közt, mert folyton pörög, képtelen leállni koncentrálni, odafigyelni, max csak akkor ha őt rettentően érdekli. Persze meg lehet vele értetni, csak nehéz. Míg egy átlag gyerek után szólsz, hogy állj meg , add ide, addig a hiperaktívval szembe kell állni és meg kell kérni, akkor talán megteszi, hisz így eljut a kis buksijáig h megkérted valamire.

Nekem azt mondta gyógypedagógus,hogy azért nem csinálja azt amire megkérem,mert egyrészt nem tud figyelni a kérésre,ha lehajolok hozzá,megfogom a vállát és még akkor sem csinálja akkor lehet a probléma,hogy kerüli a kudarcot,mert tudja előre,hogy nem lesz képes koncentrálni a figyelmét,mert számára ez extra nehéz,azért is lép ki állandóan a feladathelyzteből,mert elfárad a koncentrálásba és nem akar magának nehézséget,a könnyebb utat választva kimenekül inkább.

Ha jobban megértenék az emberek ezeket a gyereket rájönnének,hogy védekezésképpen lesznek indulatosak, ők nem akarnak rosszak lenni,sőt nagyon -nagyon igényelnék már a kissebb sikereikért is a dícséretet,elismerést,tőlük teljesen más elbírálás alá kell essen,ha egy kissebb dolgot sikerrel megcsinálnak.

Például a kisfiam ha megjövünk a bevásárlásból segít kipakolni,szortírozni lelkesen.

Azt hallják szegények folyton"Ne,ne csináld! Már megint megcsináltad a kárt! Most ezért bűntetésben vagy! Elegem van belőled! Ne ugrálj,ne szaladgálj,üljél már meg végre nyugodtan!"

Szegények csak a belső impulzusaiknak engednek amikor szaladgálnak,arról sem tehetenek,hogy a figyelemzavaruk miatt leütnek egy poharat ,ezekért persze bűntetés jár,ő pedig azt érzi bármit tesz semmi sem jó,előbb -utóbb nullára redukálódik az önbizalmuk,dacosak ,indulatosak lesznek a nem megfelelő hozzáállás miatt.

Szeretettel,türelemmel csodákat lehet elérni velük !!!

Az ilyen gyerekek mellett nagyon fontos,hogy a szülő mindig ott álljon