Régebben a szegények 10-12 gyermeket neveltek fel, a gazdagok csak 1-2 -t. Ma miért hivatkoznak az emberek arra, hogy pénzhiány miatt nem vállalnak gyermeket?

Pár éve történt ez a párbeszéd egy középiskolában:

- Tanár Nő, a testvéremnek ugyanez a tankönyve volt két éve, nem lehet, hogy azt használom?

- Nem, meg kell venni az újat. Ha nagyon rászoruló vagy, akkor igényelj könyvtári példányt.

Másik eszmefuttatás:

A nagynénémnek azért van csak 8 osztálya, mert el kellett mennie dolgozni, hogy a testvéreit el tudják otthon tartani. Ma ez nem lenne megoldható több szempontból sem: egyrészt egy 14 éves gyerek nem dolgozhat, másrészt hol dolgozna, ha a végzettséggel rendelkező ember nem tud elhelyezkedni?

Nem is a pénzhiány, hanem a létbizonytalanság miatt nem vállalnak több gyereket. Régen az volt az általános, hogy az első munkahelyről mentél nyugdíjba. Ma? Egyik napról a másikra kirakhatnak az utcára. Régen volt szociális lakásrendszer. Ma mi van? Ha nem tudod fizetni a hiteledet mehetsz az utcára. Én jól kereső férjjel, két gyerekkel nem találtam megfizethető albérletet. És nem azért, mert nem volt pénzünk (épp lakást akartunk venni, csak nem találtunk még olyat, ami jó lett volna), hanem azért, mert nem rakhatnak ki két gyerekkel ha nem fizetem a lakbért. Olyat találtunk, hogy a főbérlő kért befogadói nyilatkozatot, hogy ha ő kirak minket, akkor van hova mennünk, mert ő is védeni akarta a fenekét.

Szerintem is az emberek igényei nőttek meg. Nem is a gyerekeké, hanem a szülőké. Itt is hányszor lehet olvasni, hogy azért nem vállalnak többet, mert nem tudnák elindítani az életbe, nem tudnának neki lakást venni. Inkább annak az egynek adnak meg mindent, pedig ez nem a gyerek "igénye", hanem a szülőké.

Teljesen mások ma a társadalmi elvárások. Azt is felelőtlennek tartják aki albérletbe szül, sőt itt már olyan kommentet is olvastam, hogy egy nőnek csak akkor szabad szülnie, még ha házasságban vagy kapcsolatban él is, ha van annyi jövedelme amiből egyedül is el tudná tartani a gyermekét/gyermekeit. Mert mi van ha elhagyják? Agyrém. És sajnos ezt sokan komolyan is gondolják. Egyre nagyobb a nyomás a nőkön, nem csodálom, ha félve vállalnak akár csak egy gyereket is.

Ma azért hivatkoznak az emberek arra, hogy pénzhiány miatt nem vállalnak gyereket, mert pénzhiány van. És létbizonytalanság, és az ingyenes oktatás annyira ingyenes, amennyire én languszta vagyok.

Az anno szép időkben elmentél dolgoznál, aztán szépen nyugdíjba mentél.

Ma?

Örülj, ha még abban biztos lehetsz, hogy holnap menned kell dolgozni.

Biztos? Eh, ilyet a mai világban kijelenteni sem lehet.

A társadalmi elvárások a mai családokkal szemben messze meghaladják egy átlagcsalád átlagkeresetét. Még ha az olyan "luxuscikkeket" figyelmen kívül is hagyjuk, mint az androidos mobil, az xbox, meg a hatvan nyelven gügyögő csacsi, de úgy őszintén... találkoztál te már egy MAI óvodai listával, amin szerepel, hogy miket kell beszerezni a gyereknek? És akkor az évközbeni fizetnivalók még sehol sincsenek feltüntetve.

Ugyanígy, régen a kisbabák már 4-5 hónapos kortól (sőt, némelykor korábban!) itták a tejet, majszolták a kenyeret, etcetera. Ma? Az elmúlt 30-40 évben annyit romlott az élelmiszerek minősége, hogy csoda, hogy csupán csak ennyi "új" betegség terjedt el.

Ma már nincs bizonyosság semmiben. Régen férjhez mentél, és bármi történt, vele maradtál, mert szégyennek számított a válás. Ma? Ugye nem kell magyaráznom?

Hát, engem egyrészt baromira nem érdekel, ha az ovis gyerekem úgy dönt, hogy nem veszi fel a bátyjától örökölt ruhát, mert ezt hadd döntsem el én, másrészt viszont igaz, hogy ma mások a körülmények, mint 60-70 éve.

Egyrészről tényleg többe kerül a gyereknevelés, és itt nem csak a százezres mobiltelefonra gondolok. De a ruhákat nem itthon varrjuk, tízezrekbe kerül egy iskolai tankönyvcsomag (régen egy szál palatáblával jártak suliba) és még sorolhatnám.

Másrészről meg megváltoztak az igények. Nagymamámék heten éltek egy kétszobás, fürdőszoba nélküli házikóban, talán nem baj, hogy nekem ez nem kell. Négyen voltak tesók, csak a legkisebb tanulhatott, nagymamám 15 éves korától dolgozott gyárban, és két gyerek mellett érettségizett le. Ezt sem feltétlenül szánom a gyerekeimnek.

Nagypapám abban a "csodás" régi korban nőtt fel. 6 általános után odaadták disznót őrizni egy vagyonosnak, amikor abból kinőtt mindenféle inas lett. A fiú testvérei dettó, a lánytesók cselédek. Annyira szegények voltak, hogy szelet kenyéren veszekedtek. Gyakran éheztek, télen nem volt pénz fűteni. A dédimamámnak le kellett tagadnia a saját gyerekeit, hogy megkapjon egy cseléd állást (egészen mellesleg egy templomban...) hogy ne haljanak éhen. Szó szerint bujkálni kellett a gyerekeknek, a kicsik őrizetlenül voltak egész nap amíg a szülők és a nagyobb testvérek dolgoztak, éhbérért. Csoda hogy felnőttek egyáltalán.

Nagymamáméknál 7 gyerekből 3 érte meg a felnőttkort. Részemről inkább csak 2 legyen, de soha ne tudják meg mit jelent éhezni, fázni, alapdolgokat nélkülözni. És én soha ne tudjam meg hogy milyen elveszíteni egy gyereket a szegénység miatt.

Továbbá akárhogy is nézzük nem volt drága az élet! Akkor még nem került egy beiskolázás 20-30 ezerbe. Nem volt BKV aminek a bérlete havonta több ezer forint. De még lehetne sorolni.

Az én nagyimék 9-en voltak. Elég szűkösen éltek. Ő már akkor megfogadta, hogy ennyi gyereket biztos nem fog vállalni. Nem is vállaltak, apuék ketten vannak. Én is ezt láttam, ezt szoktam meg,hogy először kell valami alap a mai világban,amire jöhet a gyerek. Engem "ütöttek" volna agyon,ha mondjuk 20 évesen terhes leszek. Pedig jó módban élünk.

nagyon sok hozzászólással egyetértek.

Apámék 3-an voltak testvérek, szüleik a TSZ-ben dolgoztak éhbérért. De: volt itthon kert, csirke, disznó. Ma már melyik anyuka az, aki levágja a kerti csirkét otthon? Elfinnyásodtunk. Másik dolog: mindhárom testvér szakmunkás lett, akkoriban még nem volt divat boldog-boldogtalant egyetemre küldeni és azt fizetni is neki. Harmadik dolog: mindhárom testvér fiatalkorában a síma melós munkából annyit keresett, hogy panelt vett magának és be is rendezte. Nem a szülők felelőssége volt lakást, kocsit, miegyebet a gyerek feneke alá rakni. Aki meg tudta csinálni, az is a disznóeladásból, disznóvágásból csinálta meg, nem városi munkából. Ma már egy fiatal önerőből nem tud lakást venni. És különben is ez a sokgyerekes módi inkább csak falvakon volt divat, ahol a család élelem szempontjából önellátó volt. Városban azért nem volt ilyen nagy keletje a gyerekvállalásnak.

Ja, és nem tudták még akkoriban, mit jelent az, hogy karrier...

Hová raksz 10-12 gyereket, amikor ha egy ordít, már dörömböl a szomszéd, panelba tuti nem szül értelmes ember 4-nél többet.

A szegénynek gondolom más szórakozása nem volt, nem jártak művelődni, csak dugtak. A gazdag pasi meg a szeretőt tartott.

Felnevelték a szegények, aki életben maradt, mert Isten adta a gyereket, nem volt annyira megbízható fogamzásgátlás. nem hiszem, hogy egy anya örömmel látta, hogy 10 gyerek nyomorog a semmiből, és állandóan terhes, és úgy néz ki 40 évesen, mint egy 60 éves ma.

Könyörgöm, senki se senki nem kérdezte meg a nőket, akarnak-e szülni, tuti nem akart mind ennyi gyereket.

Volt párom fiát rendre kiröhögték a suliban, mert minden nyáron Mátészalkán nyaralt.

Szülei annak ellenére, hogy elváltak, mindent megpróbáltak megadni Neki, de egy külföldi nyaralás elég megterhelő volt nekik anyagilag.

A gyerek tök tropa volt lelkileg a csesztetés miatt.

Hát többek között ezért!