Létezik olyan, hogy az apukából egyfajta testvér féltékenységet vált ki a baba? Mit lehet ezzel kezdeni?

Mióta megszületett a babánk, olyan mintha két gyerekem lenne. A férjem mint valami nagyra nőtt csecsemő, olyan szinten önállótlan, hogy elképesztő. Mindent százszor kell elmondani neki, mindent a szájába kell rágni, mindent elfelejt, elbénáz (ma pl. potom 6 ezer forintba került az egyik "kis" feledékenysége, de nincs egy hete, hogy kishíján kikapcsolták a villanyt, mert "elfelejtette" befizetni már x ideje, de még ekkor is csak többszöri veszekedés és az elköltözéssel való fenyegetőzés hatására intézkedett), nem tisztálkodik rendesen, pl. van hogy vissza kell küldenem fogat mosni és akkor nagy vigyorogva közli, hogy már előző este is kimaradt... Vagy például vasárnap délután hármasban indulunk sétálni és beülnénk egy cukrászdába, erre a létező legótvarabb mackónadrágját veszi fel, mert tudja hogy visszaküldöm átöltözni. A munkahelyéről rendszeresen elkésik (de nem ám 5-10 percet), mert hiába keltegetem reggel, csak akkor mászik ki az ágyból, ha már veszekszem. Olyan, mintha ezekkel a "csínyekkel" próbálná felhívni magára a figyelmemet és elérni, hogy vele foglalkozzak. Persze veszekszem, kiabálok, ilyenkor fél napig mártír képpel mászkál a lakásban és szemlátomást roppant elégedett. Eleinte azt hittem, majd belerázódik az új szerepébe és helyt fog állni, de már fél éves múlt a babánk és egyre rosszabb. Pedig partnerre lenne szükségem, a házasTÁRSamra, jobban mint valaha. És az is jó lenne, ha a gyerek egy valódi apukát látna maga mellett, nem egy "nagytesót". Ráadásul az, hogy a felesége helyett az anyja szerepét játszom, borzasztóan kiábrándító, ezért egyre kevésbé találom férfiasnak, vonzónak. Az a vicc, hogy már ő sem igazán közeledik hozzám nőként, valószínűleg teljesen átment "kisfiúba". Mihez kezdjek? Lehet itt még tenni valamit? Már rongyosra beszéltem a számat, ő mindig mindent megígér, utána ott folytatja ahol abbahagyta. Úgy érzem, a párkapcsolatunk egy az egyben anya-gyerek kapcsolattá alakult, ami terhes és morbid számomra. Közben ott a pici, akinek egy normális családra lenne szüksége, anyukával és apukával. Teljesen kétségbe vagyok esve. Van ebből kiút vagy csak a válás?