Miért van ez!? észrevettétek már vagy csak én vagyok depis?!

huha, mintha én írtam volna ki ezt a kérdést...igaz nem vidéken lakok, de az egyetlen barátnőm, akivel beszélgetünk, az is messze lakik, nem tudunk összejárni gyakran.A pénz miatt meg ő se nagyon tud hívni, meg én sem mindig:(

A szüleim, tesóim jófejek, de olyan jólesne, ha néha felhívnának a régi barátaim...én is nyitott vagyok, de a játszó téren is csak az idősek, meg a kisgyerekek találnak meg :S

Én is első babás vagyok, és 26 éves...

sajnos a kérdésedre nem válaszoltam, de tudd, hogy vannak sorstársak...:)

Talán ha nekik is lesz gyerekük, újra tartjátok majd a kapcsolatot. Ha tudsz, keress új barátokat.

Nekem sincs egyébként. :)

Megértelek, de ez a telefonálós dolog... Jogos, illene hívniuk, de írtad, te se hívod őket, mert a te számládra beszélnének. Lehet, hogy ők is így gondolkodnak.

Úgyhogy szerintem te is igazán felhívhatnád őket, és ha nagyon kezdenek belelendülni a mesélésbe, akkor valami indokkal tedd le a telefont ("hű, már ennyi az idő?! bocs, mennem kell, mert időpontra kell mennem XY helyre").

De egyébként igazad van, ők is felhívhatnának, kereshetnének téged. De szerintem egy próbát megér felhívni őket, mert az is lehet, hogy nem mertek hívni - sokan gondolják ezt -, mert "most biztos minden idődet leköti a gyerkőc".

Ha a a te hívásod után se keresnek, akkor ők tényleg nem a barátaid. Ha igen, akkor meg valószínűleg az a szitu, amit írtam fentebb.

Tényleg kicsit fura, hogy elvárod, felhívjanak, de te nem hívod őket. Ha beszélgetni akarsz velük, s csak telefonon tudod megtenni, az bizony pénzbe kerül. Vagy neked, vagy neki. Én például összesen 3 régi barátnőmmel tartom a kapcsolatot. Az egyik 3 gyerekes anyuka. Vele ősrégen megbeszéltük, hogy egyik hónapban én hívom, másikban ő hív engem. S bizony előfordul, hogy valamelyikünk elfelejti felhívni a másikat, de ismerjük egymás élethelyzetét, s mindketten nyíltan beismerjük, hogy igenis előfordul, hogy a hátunk közepére nem kívántuk egy hónapig senkit, mert olyan szituációba kerültünk, hogy örülünk, hogy élünk. S ebből egyik oldalon sincs sértődés. Személyesen kb. évente egyszer tudunk találkozni. Telefonon meg kb. egy órát beszélünk minden egyes alkalommal. (Apa keresett valami jó kis csomagot, amivel nem csinálok horror számlát még ilyen esetben sem. Illetve én sem beszélek mindenkivel órákat.)

A másik két barátnőmnek még nincs gyereke. Az egyik van, hogy idetelefonál vasárnap délelőtt, hogy beugorhat-e. A másikat hónapokig kell üldözni, hogy mikor ér rá. Ő olyan helyen dolgozik, hogy még a kakit is kihajtják belőlük. Mégis igyekszünk legalább 2-3 havonta egyszer összefutni.

Szóval szerintem ne otthon pufogj magadban, hanem hívd fel őket, s ha sokat csacsogtok, említsd meg, hogy mit szólna hozzá, ha este neten folytatnátok (gondolom, ő sem megy minden este szórakozni), vagy beszélj a pároddal, hogy egyik hétvégén maradjon otthon kettesben a babátokkal, s menj el barátnőzni. Vagy egyszerűen kérdezz rá a barátaidnál ha még nagyon pici a babád, hogy nincs e kedvük meglátogatni titeket. Biztos vagyok benne, hogy lesz, aki örömmel elmegy vagy chetel veled.

2. vagyok, én totál megértelek kérdező, és én is így vagyok vele!Jó lenne beszélgetni, és persze 1 tefont megérne, de az egyoldalú kapcsolatokból már kicsit elegem van.

Miért mindig nekem kell beletenni az időmet, energiámat, pénzemet egy kapcsolatba?Ez így nem működik....Ha a másik nem keres, neki nem érek meg, egy "szia, hogy vagy?"-ot, akkor ennyi...néha nehéz, mert úgy rámtör, hogy beszélgetnék valakivel, de legtöbbször nem hívom őket,ez van.