Mitől lehet? Ugye nem depis vagyok?

Nem ismerem a depresszió tüneteit, de azokat semmi nem érdekli. Te egyszerűen fáradt vagy, s amiket felsorolsz, elegendő is a lehangoltsághoz.Már maga az is, hogy egy anyós lohol egész nap a nyomodban, egy fedél alatt. Még ha földreszállt angyal, akkor is vágyna az ember, hogy önálló élete legyen. Egyébként vértezd fel magad, mert azzal, hogy anya lettél,már SOHA nem tudod olyan felhőtlenül elengedni magad, mint korábban! De a szülés utáni lehangoltság MINDEN anyánál előjön, ezzel mindenki így van. Jó lenne, ha anyósod visszafogná magát, de ha segítségre van szükséged, akkor ott lenne. Lehet, hogy ő is pihenne, csak azt hiszi, mindig topon kell lennie, mert egyébként "rossz anyós" lenne? Beszélgetnetek kellene.

Ismered a "sót vegyenek!" történetet. A fiatal pár játszotta ezt a háton cipelős játékot.Mentek az évtizedek, majd 70 évesen a papa azt mondta: anyukám, én már nem bírlak cipelni. Erre az anyuka: jaj, de jó! Hogy én hogy untam már ezt a játékot!-Hát miért NEM SZÓLTÁL?-mondta a papa. Hát te szólj, ha valami terhes számodra! Nehéz, de tapintatosan talán lehet. És jön a jó dő, nő a baba, menj játszótérre, parkba! Csapódj kismamákhoz, s meglátod, ők is hasonló problémákkal küzdenek, vagy még súlyosabbakkal. Ez is hozhatja, hogy rájössz, nem is olyan tragikus a sorsod. A babádnak meg nyugodt anyuka kell, mert a rezdüléseidből is rájön, ha szomorú vagy, s akkor ő is nyugtalan lesz. Fel a fejjel!

Szió!

Én is hasonlóképp vagyok, mint Te. Csak nekem nincs itt anyósom, hála az égnek, vagy nem is tudom. Ez szerintem sem depi, csak kimerültség, ami hasonló tüneteket produkál. Azért ez neház lehet, így együtt élni....tényleg dumálnotok kéne őszintén, még ha úgy is érzed, hogy nem megy, mert ha nem, akkor csak még jobban elmérgesedik ez a dolog, éd tényleg depis leszel, vagy robbanni fogsz.

Már én is tök kivoltam, mire mondták itt a házban, hogy menjek baba-mama klubba. Nálunk itt van a bölcsiben is, és a csalássegítőben is, elmentem, és nem hiszed el, hogy mennyire sokat segít ez a heti 1 óra, már mindig alig várom. A babám nézelődik, én meg tudok kicsit hasonszőrű anyukákkal beszélgetni, adják a tanácsokat, meg kipanaszkodom magam. Próbálj te is vhová elmenni, mert meg lehet őrülni otthon tényleg. Én már azon kaptam magam, hogy a közértben még az öreglányokkal is leállok dumálni, csak vkivel beszélgethessek.

Az, hogy anyukád hiányzik, természetes, sajnos ezen egyenlőre nem tudsz segíteni, még 2 hónap, és felpattansz a buszra, vonatra babástúl, és elugorhatsz hozzá pár napra.

Vigyázz magadra, és csinálj vmit, hogy jobban érezd magad, mert ez a babának se jó, megérzi, ha boldogtalan vagy...

Szerintem az úgynevezett baby blues-ban szenvedsz, ami normális jelenség, szülés utáni szomorúságot, lehangoltságot jelent. Megváltozott az életed, a hormonok is bekavarnak, úgy érzed kicsit, hogy vége a világnak, én is így voltam ezzel a szülés után. Ez még nem depresszió, de oda kell figyelni magadra.

Ami nálam segített:

- társaság, tudom, nehéz megoldani, de próbáld meg áthívni azokat, akiket szeretsz, vagy találkozni velük

-sok séta a szabadban, itt a tavasz, hajrá! Én októberben szültem, de télen is majdnem minden nap kimentem a babával, nagyon sokat segített.

-rá kell bízni anyósra a babát, és kettesben csinálni valamit a férjeddel, ebből fogod érezni, hogy még mindig szabad ember és nő vagy

- minden nap felöltözni, megcsinálni a hajad, tornázni kicsit, beülni egy kád vízbe, kényeztetni magad valamivel

Nekem ezek segítettek. Nem lakott itt az anyósom, de így is spontán elsírtam magam naponta többször, üresnek és bezártnak éreztem magam, de a fent leírtaktól hamar elmúlt, visszajött az életkedvem. Próbáld ki.

szió, a baba klubbos vagyok.

Anyósod mit vigyorog? Miért? Diló, vagy öreg, vagy mi? :-)

Mondd neki, hogy segítsen takarítani, vagy vigyázzon a babára, míg Te takarítasz. Ezt muszáj megbeszélned vele, mert most még nem olyan fontos, mert még nem kúszik, mászik a kicsid. De ahogy elkezd kalézolni a kéróban, muszáj, hogy azért nagyjából tisztaság legyen...

Meg igaza van az utolsónak, lassan eljön az idő, hogy kicsit kimozdulhattok kettesben is. Nagyon rossz először, én még most is csak a babára gondolok, ha elmegyünk, de tudom, hogy muszáj, mert mindannyiunknak jót tesz. Utána olyan édes, úgy örül nekünk, de mégis jó, mert anyós is babázhat kicsit, mi meg tudjuk intézni a dolgainkat.

Merre laktok?