Mit kéne tennem ebben a helyzetben?
Menni nem tudok sehova, megbeszélni szintén.
A szülés után egy évvel nagyon nagyon meghíztam. Úgy 20-30 kiló plusz, előtte sem voltam vékony. Úgyhogy most szép kerek vagyok. Engem is idegesít, de még nem sikerült leadni belőle. Az érdekes az, hogy eddig a súlyomig szinte folyamatosan jöttek föl a kilók, most meg megállt. Hál Istennek persze, mert akkor itt lenne a vég! Na de miért állt meg? Most direkt ugyanúgy ettem mint előtte és mégsem hízok. Bár igazából előtte sem ettem sokkal másképp mint azelőtt, úgyhogy nem tudom mitől lehet. Még egy távoli rokonom is meglepődött hogy mennyire meghíztam ilyen rövid idő alatt.
Voltam vérvételen, ahol megnézték tán a pajzsmirigyt, de tán az rendben van. A cukrom volt kicsit magasabb, de nem vészesen. Tán ugye 6 a max, nekem 7,2 volt. Azt mondta az orvos hogy fogyjak le legalább 10 kilót és menjek vissza, ha akkor is ez lesz gyógyszer. De lefogynom nem sikerült így szégyelltem visszamenni. Meg hát mondta hogy se tészta, se kenyér. Na hát a mi anyagi helyzetünkben csak erre telik. persze a gyereknek megveszek a joghurtot, gyümit stb-t ami kell, de magamra már nem telik.
De igazából amiért ezt a kérdést feltettem, az az hogy a párom mostanában nagyon szemét módon viselkedik velem.
Mikor megismerkedtünk se voltam egy vékony ember. De most így hogy ennyi feljött és pláne mostanában, egyre többször kritizál. Most ott tartunk hogy azt mondja ne menjek be a munkahelyére, meg ne menjünk együtt sehova mert hogy nézek ki. Ne menjünk ki elé ha jön haza mert a kollégája meglátja milyen tehén vagyok. Meg ilyesmik. Mit lehet tenni ilyenkor. Mert minden súlyproblémámra ezek a megjegyzések csak rátesznek és nem érdekel már egyre jobban, nemcsak ez, semmi.
Amúgy ezt nem akkor kezdte mikor meghíztam, azóta már eltelt egy év. most van ez rajta. Én soha nem szégyeltem őt, más dolgokért, semmiért.
Nagyon fáj, hogy így csinál. nemtudok mit tenni. Csak hát a gyerekkel sem tudok kihez, hova menni, mert szívem szerint itthagynám örökre. Amúgy sem jó már ez az egész ahogy van. De tűrtem, mert úgy elvoltunk egymás mellett. De én már nem bírom ezeket a beszólásokat!!! Teljesen megcsorbítja az önbizalmamat, ami idáig sem volt olyan sok, de mostmár.
Most őszintén, csak én vagyok a világon ilyen kövér? Mert szerintem nem. És láttam olyan férfit akinek kövér volt a felesége eléggé és mégis szerette, pláne hogy szülés miatt lett nagyon kövér, de adott neki egy gyereket. Mondjuk azt hozzá kell tennem hogy a páromnak sokszor csak az számít mit mondanak mások, mit mond a szomszéd stb.
Már mondtam neki hogy fejezze be ezeket mert azt éri el hogy nem fog érdekelni és teljesen felemészt de nem érti meg.
Meg mindig leszól, hogy hogy nézek ki ha felveszek valamit. meghogy ebbe jössz? nekem ugye van két három ruhám, mert úgy gondoltam hogy neki legyen, mivel ő dolgozik, neki kell, nekem megfelel itthon az a két három utcai. De ezt sem veszi észre. Csak az a baj most is, hogy most pénzünk nincs hogy vegyünk nekem ruhát. Úgyhogy nem tudom mi lesz. De szerintem már nem itt van a kutya elásva! Kérlek segítsetek, hogy tudnám ezeket nem felvenni! Mert így elveszek!!!
Van bölcsi. Már elkezdtük. Most a munkán vagyok ami elég kilátástalan. Amúgy a párom nem szórja a pénzt, sőt! Nagyon vigyáz rá és ő szokott vásárolni itthonra is, már nagyjából úgy is tudja mi kell, de amúgy felhív ha ott van.
Régen soha nem volt ilyen gondunk. Nem tudom most mi a baja!
Amúgy most nagy kakiban vagyunk a hitelek miatt ez is idegesíti, mint engem, de akkor sem kell hogy így bántsa a másikat. Pláne nem kéne! De igazából vhol nem függ össze a kettő, de valahol igen, hogy megromlott minden.
Az a baj, hogy a ferjed csunyan, bantoan mondja neked, hogy fogyjal le.
Elveszi az onbizalmadat. O nagyon akarja, hogy lefogyjal, es ujra a regi legyel. Teged pedig az nyugtat, azert nem birsz elkezdeni lefogyni, mert amikor megismerkedtetek, akkor is volt plussz kg-d, es ez megnyugtat teged. Azt hiszed, hogy a ferjed mindig szeretni fog es kivanni, akarhogy is nezzel ki!
A teszta es a kenyer tenyleg iszonyat hizlalo!!!
Probald meg ezeket elhagyni, es menjel minel tobbet setaljal, a kulvilaggal ne foglalkozzal.
Ha lefogysz, nemcsak a ferjed, hanem te is nagyon boldogok lesztek, hidd el.
A fogyokuras reszben olvashatsz fogyirol eleget.
A ferjedet kerd meg, ne sertegessen, inkabb segisen mar neked valahogy, hogy letudjal fogyni.
Most olvastam el az utolso hozzaszolasodat. Talan meg munkat is konnyebb lenne talalnod par kg-val kevesebben, ezt te is tudod.
Ha lesz munkad, szerintem a kg-k is mennek lefele, hiszen tobbet fogsz mozogni, jossz-mesz, gyereket hozni-vinni, szoval nem leszel otthon, nem tudsz bemenni a konyhaba, a spejzba, nem tudsz azon gondokodni, hogy mit egyel.
Hol laksz?
Szia!
Együttérzek veled! Nagyon nehéz lehet most neked, de tarts ki!
A párodnak mindenképpen mondd el, hogy mennyire megbántott! Azt is beszéld meg vele, hogy a segítsége nélkül nem tudsz válltoztatni a helyzeteden. Ha arra volt esze, hogy kimondja ezeket a dolgokat ilyen alpári stílusban, akkor vegye a fáradtságot arra is, hogy segít neked. Igenis vegyetek neked normális ruhákat (mert dundin is lehet ápoltnak és csinosnak lenni), és az étkezésre is muszáj szánnotok! Az esti kocogás valóban nem kerül pénzbe, addig pedig vigyázzon a párod a kicsire.
Ne hagyd magad elnyomni, semmibe venni! Te nő vagy, és anyuka, egy férfi sem engedheti meg magának, hogy ilyen mocskosul bánjon a társával!
Szia!
Én abban szeretnék segíteni, hogy hogyan fogyhatnál. Én most kezdtem fogyózni, másfél évvel a szülés után. Anno 60 kiló voltam "lánykoromban", szülés után 75 lettem. Most szépen elkezdtem fogyni. Nekem is azt mondták, hogy iktassam ki a kenyeret, tésztát. És az én első gondolatom is az volt, hogy ebben az anyagi helyzetben nem telik másra (egyedülálló vagyok, és elég kevés a GYED-em). De rájöttem, hogy amíg nem próbálom ki, nem tudhatom, hogy így van-e. Pedig nagy tésztás voltam én is, olyan ebédeim voltak, hogy sajtos tészta, szószos tészta, túrós tészta, stb. De kitapasztaltam, hogy ugyan ilyen olcsón lehet készíteni nem hízlaló ételeket is. Mostmár csak reggel eszem kenyeret, és az sem fehér kenyér. Én ezt a teljes rozskenyeret szoktam venni, fél kiló, de elég picinek tűnik, de csak azért, mert sokkal tömörebb. 1 szeletnél többet meg sem tudok enni belőle. Eleinte drágának hittem, mert csak a Spar-ban néztem, de aztán megláttam a teszkóban fele annyiért, 145 forintért. Ez nem nagy összeg szerintem, ráadásul úgy, hgoy csak én eszem, egy hétig simán elég, van, hogy tovább is. Az ebédem saláta. Olyankor általában nem vagyok még nagyon éhes, ezért simán jó, hogy salátát eszem. Kígyóuborka, póréhagyma, paprika, 1 tojás fehérje, kb ennyi, vagy bármi finom zöldség, öntetnek meg elkeverek egy kis natúr joghurtot a tojás sárgájával, só, bors, szerecsendió, és nagyon finom az egész. Délután, olyan 5 felé szoktam ezek után megéhezni, na akkor eszem főttet, de LEVEST! Gombaleves, karfiolleves, zöldségleves, stb. Ebből még este is szoktam enni 8 felé (igaz, én általában éjfél felé fekszem). Két hónapja csinálom, és heti egy kiló megy le így nekem és látom, hogy nem költök többet kajára mint eddig. Ráadásul nálatok a levest eheti a család is ebédre, tehát azzal se lenne gond szerintem. Próbáld csak ki, szerintem te is fogyni fogsz. Ja és próbálj picit mozogni. Nem kell sokat, amennyit könnyedén megcsinálsz. Ahogy mennek le a kilók, könnyebben fogod magad érezni.
Köszönöm szépen utolsó válaszoló! Ki fogom próbálni! Majd írok mi a helyzet! Köszönöm!
És mindenkinek is köszönöm!
A 19.09-es válaszolónak. A gyerek előtt sem voltam vékony. A gyerek születése utáni egy évig nem is nagyon híztam. Aztán kb fél év alatt 20-25kg. Nem ettem többet mint előtte vagy nem sokkal.
Amúgy a gyerek előtt nagyon strapás munkahelyem volt, fizikailag, és mégsem fogytam le. Kicsit átalakultam, de nem fogytam le. Pedig ott még enni se nagyon volt idő.
Úgyhogy nem hinném hogy lemenne a munkától. A másik meg hogy ez egy ördögi kör, mert ugye előbb kéne a munka, aztán látnánk a többit. De ugye így?
Az érdekes még hogy most meghíztam annyira amennyi vagyok, direkt kipróbáltam hogy ugyanúgy eszek, mégsem hízok. Úgyhogy érdekes nekem ez!
Amúgy itthon nem szoktam sóvárogva a spájzba járni, hogy mit egyek, meg a hűtőbe nyúlkálni. Egyszer kétszer előfordult, de nem többször. Talán kicsit több csokit ettem mint szoktam. Most hogy így visszagondolok. Na de itt sem tonnaszámra kell gondolni.
Amúgy érdekes volt, volt egy időszakom annyira kívántam a csokit, hogy csak na. De ilyenkor sem csokihoz nyúltam. Próbáltam gyümölcshöz és sokszor működött.
Mint leírtam a bevezőben, voltam orvosnál, hogy nem e pajszmirigy, de a vérvétel szerint nem. A koleszterinem is jó volt. A cukor volt kicsit több. Azóta meg nagyon odafigyelek a csokira, cukorra. Nem mondom hogy nem eszek, de keveset és inkább nem is veszek itthonra, hogy ne legyen kísértés.
Gondoltam már arra is hogy terhesség, szülés után átalakult a szervezetem és másképp reagál dolgokra. Azelőtt is ettem sütit, csokit vagy ami volt, mégsem híztam így. Meg ami nekem érdekes hogy miért nem szülés után híztam? Hiszen ha úgy vesszük akkor sem mozogtam annyit. Jó gyerek volt, semmi gond nem volt vele első perctől fogva, éjjel is aludt. Úgyhogy még erre se lehet fogni, hogy vele sokat talpon voltam. Meg hát ugye mikor egy éves elmúlt akkor kezdtem el hízni, akkor meg még inkább többet jártam vele mint azelőtt.
Sokszor nem is volt étvágyam reggel, alig ettem valamit egész nap. De lehet ott hibáztam, hogy este ettem mikor a párom hazajött, de az is max 7 óra volt és akkor is főtt kaját. De az a max volt. De amúgy meg 10-11-kor feküdtem le este. Az meg azért sok idő utána. Meg akkor terítettem ki amire nem volt időm, vagy akkor hajtogattam ruhát stb., olyan dolgokat amit napközben gyerek mellett nem sikerült. Úgyhogy még azt sem lehet mondani hogy leheverdtem a tv elé és ott ültem tízig.
Na mindegy, ezt csak úgy leírtam.
De igazából mint írtam engem az bánt a leginkább hogy ilyen csúnyán csinál az emberrel a párom. De ha mindig így csinált volna. De csak most jött rá. Így is eléggé nem vagyok magammal jóban és akkor még ez is. Meg ez a sok-sok bizonytalanság! Nehéz! De mindent meg fogok próbálni, hogy lefoggyak, de nem érte, hanem magamért, meg a régi ruháimért!!! Csak hát ehhez sok kitartás és erő kell! De mindent meg fogok tenni, remélem vagyok olyan erős! Mert az egészben ez a legnehezebb, pláne ilyen negatív dolgok mellett!
Beszélni meg nem lehet vele! Foglalkozni próbálok vele nem foglalkozni, de nehéz. Amúgy is mindent a lelkemre tudok venni.
Hát köszönöm mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!