Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Szereted a gyerekeket? Mármint...

Szereted a gyerekeket? Mármint nem piszkos értelemben. Aki nem, az nem is akar gyereket, a sajátját sem szeretné?

Figyelt kérdés
2011. aug. 10. 21:09
1 2
 11/15 A kérdező kommentje:

Hoppá:) Ez nagyon szép volt :))


Milyen furcsa, hogy férfiak nem is írnak, nem ? ;)

2011. aug. 10. 22:09
 12/15 anonim ***** válasza:
Sajnos mostanság kimondhatatlanul irritál az összes idegen gyerek/kisbaba, nem is bírom elviselni őket. Viszont vannak a családomban is kicsik, őket imádom. És ettől függetlenül szeretnék sajátot, és azt biztos szeretni fogom. Mert mint írtam csak az idegenek zavarnak. Nem tudom miért, bár sose voltam odáig értük. 20L
2011. aug. 11. 07:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:

Lehet hogy én leszek a kivétel itt :).

Szeretem a gyerekeket, 12 éves korom óta arra készülök, hogy velük foglalkozzak.

Gyerekekkel foglalkozó szakember lettem, és más gyerekeit nevelem, mivel állami gondozott gyerekekkel foglalkozom időm nagy részében.

Most várom a sajátomat, és Őt is szeretem, már így előre is.

A gyerek nekem csoda, varázslat, és nagyon sok jó poén forrása is, rengeteget nevetek velük. Az élet létrejöttétől a kinyíló értelmén át a kamaszkora óriási érzékenységéig mindent szeretek bennük. Igen, azt is, ha lebüfiznek, ha megeszik a csigát a játszótéren, ha visszabeszélnek vagy emósok lesznek tizenöt éves korukra. Engem is szerettek és elviseltek a bogaraim és a nagy pofám ellenére, és nekem ezt öröm visszaadni minél több gyereknek, embernek.

2011. aug. 11. 09:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:

30 éves agyok, két fiam van (egyik még a pocakban, másik 2 éves)

a sajátjaimat imádom, nem idegesít a nagyfiam, amikor sír, ötször megkérdezi ugyanazt, de más gyerekét nem igazán szeretem, néha idegesítenek is... (tudom ez gáz...)

25 évesen amúgy el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer gyermekem legyen, a buszról is leszálltam, ha sikongatott egy kisgyerek...

2011. aug. 11. 13:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
75%

Nos, én sem szeretem a gyerekeket. Úgy rémlik, már gyerekkoromban sem szerettem őket. :) Voltak mindig barátaim, de hogy úgy szeressem a „gyerekeket a gyerekségükért”, azt sosem éreztem.

Soha nem is akartam, végül mégis lett egy fiam, akit szeretek, de mégis iszonyú tehernek élem meg az anyaságot, olyan felelősségnek, ami alatt hétrét görnyedek. Hozzáteszem, a saját gyerekem sírása is idegesít, a világból ki lehet kergetni a gyerekvisítással.

Ez mind persze nem azt jelenti, hogy nem tudok ellenni velük, és meglepő módon, a gyerekek bírnak engem. Talán, mert nem ügyülübügyülü módon kommunikálok velük, nem tudom.

Számomra érthetetlen, hogy lehet egyébként úgy általában „a gyerekeket” szeretni, holott ők is külön személyiségek. A velük való viszonyban eléggé számít az is, hogy a szüleiket szeretem-e, szimpatikusak-e.

2011. szept. 12. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!