Gyűlöl, mert terhes vagyok! Hogyan békíthetném meg?
14+4 h kismama vagyok. Múlt hét vasárnap, édesapám 50.születésnapján jelentettük be férjemmel, hogy gyermeket várok. Mindenki nagyon örült, kivéve nővéremet. Láttam az arcán, hogy bántja valami, így félrevontam, és rákérdeztem.
Azt felelte, hogy az élet igazságtalan, mert ő már 28, volt két vetélése, és mivel ő az idősebb, neki "járna" először gyerek, nem pedig nekem. Majd kijelentette, hogy gyűlöl engem, és tűnjek a szeme elől, mert hasbarúg.
Múlt héten hagytam "pihenni" a dolgot, de ma felhívtam, és közölte, hogy szálljak le róla, nem akar többé beszélni velem. Szüleimnek nem akarok erről a "hisztiről" szólni, szerintem nekik is rosszul esne, továbbá felnőtt emberek vagyunk, magunk között kellene ezt megoldani. Én imádom a nővéremet, annak ellenére, hogy azért eléggé megbántott azzal a "hasbarúgás"-dologgal.
Hogyan engeszteljem ki? Vagy hagyjam békén? Én vele sírtam a vetélések után, ő is megérthetne engem nem?
Ne keresd egy darabig, meg kell emésztenie, és majd rájön, hogy többet veszíthet, mint nyerhet...
Mindenesetre 2 vetélés ide-oda, ez a kis incidens nagyon árulkodó, gondolkozz el a természetén és a kapcsolaton. Hiába érzed te nagyon jónak, az ő részéről valami nem stimmel...
Csak arra alapozok, hogy mi is vártuk a csodát évekig, mégis, amikor az unokatestvérem rögtön az elején, barátnőm rögtön a + teszt után közölte velem a jó hírt, én pityeregtem örömömben, majdnem úgy reagáltam, mintha én vártam volna babát, végigkövettem a terhességet, velük izgultam és hullattam örömkönnyeket a születéskor. Most én is 35 hetes vagyok, már csak pár hét, és ők is velem örülnek. :-)
Az, hogy ennyi negatív érzés van benne, nem fogja segíteni a mihamarabbi sikerben, sőt... Azért ezt közöld vele, ha mégis találkoztok. Ha a szüleidnek feltűnik a távolságtartás, ne mondd el nekik, csak annyit, kérdezzék meg őt.
Nyilván eszébe nem jutna valóban hasba rúgni, egyszerűen csak szenved szerencsétlen. Gondolom azt akarta érzékeltetni ezzel, hogy ő milyen fájdalmat élt át.
Nem kell vele foglalkozni. Majd megbékül.
Köszönöm az újonnan érkezett hozzászólásokat is!
Mint már írtam, megfogadom a tanácsaitokat, és nem hívom, nem zargatom őt. Szüleimnek viszont csak akkor mondom el ezt, ha már nagyon muszály, nem szeretném őket terhelni.
Természetesen megértem a nővéremet, mint írtam a kérdésnél is, én együtt sírtam vele a vetélések után, átéreztem már akkor is, hogy mekkor fájdalom ez neki!
A történtektől függetlenül nagyon remélem, hogy mihamarabb összejön nekik a baba!
És tényleg köszönöm a véleményeket/tanácsokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!