Elfogadható életszemlélet, ha én egyáltalán nem akarok gyereket szülni "ebben" az életemben?
Erre mindig azt mondják, hogy sokmindenről lemaradok, de én valahogy annyira földhözragadt és talán egoista vagyok, hogy nem tudom elképzelni a szitut, hogy egy gyereknek adjak életet, akiért felelőséggel tartozom, és pont ezért nem érzem, hogy bármiről lemaradnék..sőt!
Úgy érzem, ez amolyan társadalmi nyomás, amit ráakasztanak a nőkre, hogy "Egy nőnek feltétlenül anyának ( is ) kell lennie."
Mit gondoltok erről?
29 / nő.
Én nagyon családcentrikus vagyok, én pl azt nem tudnám elképzelni, hogy soha ne legyen gyerekem. :)
Abszolút nem szabad elítélni senki csak azért, mert nem vállal gyereket! Tény, hogy lemaradsz ilyen-olyan kis csodákról, de ezt neked kell eldönteni, hogy mit szeretnél az életben! A sógornőm soha nem tudta volta elképzelni magát egy gyerekkel. 29 évesen mégis rászánta magát. Most meg el sem tudja képzelni, hogy hogy tudott gyerek nélkül élni! :)
Még a te véleményed is változhat, de ha mégsem....nem kell magad rosszul érezni, ettől nem vagy "rosszabb"!
Ne érzed magad rosszul, sőt! Egy jó tanács: ha így érzel, Te magad gondoskodj a fogamzásgátlásról. Történetem: Nem akartam én sem gyereket, de párom igen, másképp elhagyott volna. Itt is és élőben is mondták, hogy majd ha pozitív lesz a teszted meg fog változni minden és úgyis boldog leszel.Terhes lettem, jelenleg 5-6. hét. Borzalmasan érzem magam. Rengeteg ellenérzésem van a terhességgel a szüléssel a gyerekvállalással szemben. Már úgy érzem, azt sem bánom, ha elhagy párom , de én elvetetem. Nem kellett volna hagynom magamat "rábeszélni".
A lényeg, ha így érzel, ahogy azt vállald fel és ne engedj semmiféle nyomásnak. Én elrontottam, de azt hiszem esetemben a kisebbik rossz a terhességmegszakítás.
Szia!Ha te így érzed akkor nem "muszáj"gyereket vállalnod!A nővérem 35 éves lesz idén és esze ágában sincs gyereket szülni!Pedig heten vagyunk testvérek,tehát nagycsaládban nőtt fel(lehet éppen ezért).De szerintem akkor kell babát szülni ha a nő úgy érzi,hogy felkészült rá és szeretne, nem azért mert meg akar felelni másoknak vagy a társadalomnak.Én nem ítélem el az ilyen gondolkodású nőket,csak nehezen értem meg.Én most szeretném a harmadikat beválallni.
A keresztanyám (55éves)is így gondolkodott amikor fiatal volt,most teljesen egyedül van csak mi vagyunk neki.Azóta sokszor megbánta,hogy nem vállalt gyereket!
Elfogadható.
Mindenkinek szíve joga eldönteni, mit tesz az életével:-)
Sőt, erre szoktam mondani, hogy aki így gondolja, ne is szüljön, hisz nem biztos, hogy csupa szeretetben tudná felnevelni, ha így áll hozzá.
Semmi gond ezzel, lehet még változni fog, de ha nem, az sem baj.
13:33-nak:
Én is hasonlóan éreznék a helyedben, ha tudnám, hogy csak ezáltal lehet megtartani valakit.
Én sem bírnám elviselni még a gondolatot se, hogy én tulajdonképpen egy "fajfenntartási eszköz" legyek valaki számára.
( Bocsi, ha erős voltam, de én így lotom azt a helyzetet, amikor nem önmagamért van velem valaki, hanem azért, hogy családot alapítson – végeredményben saját magának…. )
Hála Istennek az én kapcsolatomban nincs erről szó, sőt: nálunk fordítva van, a párom nagyon szeretne már, de elfogadja a szitut, hogy én meg nem.
Köszi az eddigi kommenteket, várok még hasonló érveket + ellenérveket is ( term.) - sokat tanulok belőlük.
:))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!