Elfogadható életszemlélet, ha én egyáltalán nem akarok gyereket szülni "ebben" az életemben?

Persze, ez a felfogas teljesen elfogadhato, miert ne lenne az? Nem masnak, hanem maganak szuli az ember a gyereket. Ha te igy erzed, akkor ez igy van jol.

Amikor kerdezgetnek a babarol, mosolyogjal csak, es passzold a temat! Elvileg senkinek semmi koze hozza, anyukam ugy tanitott egy notol soha nem illik megkerdezni, hogy miert nincs meg babaja. Azert nem illik, mert lehet hogy egeszsegugyi okbol nem lehet neki, es errol o nem tehet ugye, es ez iszonyat fajdalom egy nonek.

De persze nem mindenki tudja az illemet. Attol, hogy no vagy nem muszaj hogy szuljel gyereket.

Sokkal jobb ha nem szulsz, ha nem vagysz ra! Jobb mintha csak azert szulnel, mert azt ugy szokas.

Minden jot neked!

Tényleg sok mindenről lemaradsz, de mi, anyukák meg azokról a dolgokról maradunk le, amit Te megtehetsz gyerkőc nélkül. 1-1 az állás. :)

Boldog, kiegyensúlyozott ÉLETET Neked!

Szia!

Én is nehezen képzeltem el magam anyukának. Nem is siettem vele nagyon, 31 éves vagyok. Imádtam a munkám, jól éreztem magam a kis szabad életemben. A gyerekeket pedig nem különösebben kedveltem. Aztán egyszercsak terhes lettem, és kilenc hónap alatt megbarátkoztam a helyzettel. Életem legjobb döntése volt. Új értelmet, célokat adott a kislányom. Átértékelődött minden ami körülöttem volt, már nem olyan fontos, hogy imádjam a munkám, elég ha keresek vele jól. Nem baj, hogy kicsit macerásabb eljutni bárhová, mert ez a kis "macera" rámmosolyog, és elolvadok.

A világon nincs nagyobb szeretet és boldogság mint az anyai, de ezt csak az tudja aki megtapasztalja.

Szerintem sincs azzal baj, ha valaki nem szeretne gyereket. Ismerek olyat, aki a külső elvárások hatására szült. Szereti a gyereket, de nem érzi így teljesnek az életét, és sokat szenved emiatt, bár sosem mondaná, hogy bánja, hogy így alakult. Ennek ellenére azt mondom, szerintem ne zárd ki végleg és teljesen a lehetőséget, hiszen nem tudhatod, nem jön-e az életedbe valami vagy valaki, ami megváltoztatja a terveidet. Fiatal vagy még, ki tudja, nem fogsz-e másképp gondolkodni néhány év múlva?

Azt ne hagyd, hogy mások emiatt lenézzenek, vagy leszóljanak!

Tökéletesen megértelek, és semmi baj nincs vele. De míg egy férfi 60 évesen is tud gyereket "csinálni", egy nő sajnos nem.

Én sem éreztem úgy, hogy elég felnőtt vagyok egy gyerekhez, de egyszer jött az érzés, és most olyan, mintha mindig velem lett volna, pedig még csak öt hetes múlt.

Meg kell ahhoz egy igazi társ, hogy az ember úgy érezze..hihetetlen volt, amikor a férjem tekintetét felfedeztem benne..