Anyukák! Hogyan viseltétek amikor visszamentek dolgozni?

Szia!

Az első pár hónap nagyon rossz volt:(

A lányom a bölcsiben sírdogált, én meg a munkahelyemen a mosdóban. Aztán szép lassan beleszoktunk mindketten.

Már minden rendben van, de már soha nem fog annyira lekötni, és teljessé tenni a munkám mint régen. Minden percben ott bujkál bennem a gondolat, hogy ha vége a munkaidőnek mehetek a kis manómért.

Megváltásnak éreztem, hogy végre újra felnőtt dolgokkal foglalkozhatok. Pedig csak 16 hónapos volt a lányom, mikor a bölcsit kezdtük.

A régi helyemre én sem tudtam visszamenni, ami először nagyon megviselt. De teljes meglepetésemre 3-4 hét alatt találtam egy tökéletes 4-órás állást magamnak. A végkielégítésemből pedig vettem egy autót magamnak, így sokkal hamarabb odaértem munka után a bölcsibe.

Idővel a 4-órás szerződésemet 6-órásra módosítottuk és így dolgoztam míg meg nem született a kisebbik lányom. Most vele vagyok itthon, de most sokkal jobban élvezem az itthonlétet mint az elsővel. :)

Amíg otthon voltam, arra vágytam, hogy visszamenjek dolgozni. Most, hogy dolgozok, arra vágyom, hogy a kisfiammal legyek egész nap. Iszonyú érzés az, hogy nem látom mit csinál, megbántja-e valaki, stb. Főleg így, hogy még nem tud beszélni, el sem tudja mondani mi történt vele. Igaz, csak 6 órában dolgozok, 8 előtt kicsivel viszem, uzsi után egyből hozom, de így is nagyon hiányzik. Amikor reggel elváláskor a bölcsiben átkarol könnyes szemmel, és beleszipogja a fülembe, hogy anya, anya...Hát a szívem szakad meg.

22 hónapos kisfiú anyukája