En vagyok tul szigoru vagy van egy kis igazsagtartalma?

"nehez "teljesen kepben" lenni 3 ev kiesessel"??? De miért? Nem szigeteled el magad hermetikusan a külvilágtól, azért mert nem jársz be a munkahelyedre, ott vannak a barátok, a család, a net, a tv, az újságok, abszolút képben lehet lenni. Max. nem panaszkodsz álló nap a hülye kollégáidra. Egyébként én sem találkoztam még ilyen böngyörgőzős anyukával, meg vidéken nincs annyi kendős anya sem :). Ha meg hagy valaki rugdosni, ott már tapló anya is, nem tudsz mit csinálni.

Viszont! Nálunk nagyon rossz alvó, örülünk, ha 1 óránál többet tud aludni nappal, úgy hogy csendben kell lennie mindenkinek olyankor. A tv megy alapzajnak, mert sajnos valamilyen szomszéd mindig itthon van, és a panel elég zajos, meg barkácsolnak, meg panelprogramoznak, én fel is ébrednék sűrűbben, mint ő.

Őszintén, elég nehéz az anyaság, majd látod. Minden baba más, nincs recept, szerencse kell hozzá. Hogy egyen, hogy aludjon, stb. És még kell egy problémamentes terhesség és szülés is. Szóval nem mindenkinek annyira egyszerű és könnyű, ha itt olvasgatsz, beleláthatsz a valóságba.

Tökéletesen megértelek, bár én a "nem normális anyukák" klubjába tartozom, csak kérdeznéd anyósomat... Vannak más anyukák, akikkel néha összeülünk, és ott kitárgyaljuk az összes dolgot, ami anyuka-baba, beleértve a körmöket és a legújabb megvalósításokat, de nem ontom a sztorikat boldog-boldogtalanra. Írnék egy adalékot ehhez, ettől viszont én kapok hülyét: mikor hozzánk jön valaki, pl anyum, vagy anyósom, és felveszi a gyereket egyszerűen nem lehet normálisan szóbaállni vele. Akarok valamit mondani, vagy valaminek a folyamatában vagyok, és mintha a falhoz beszélnék: "és, amint mondtam, akkor meg kéne csinálni ezt és ezt, fel kéne hívni ..."

"jajj, de édes vagy, jajj, de cuki vagy, mondjad, babám, mondjad...mit mondtál szivem?"

S hiába mondom el megint, ugyanaz. Egyébként a jaj, hát csak játszik - történet ismerős, meg tudnám nyuvasztani az olyat, aki nem tudja megnevelni a gyerekét, s még ő néz rondán, hogy rá mertél nézni a szemefényére szigorúan: pl. számítógép üzletünk van, s bejön az anyuka a gyerekkel, s a gyerkőc magátólértetődő természetességgel kezdi csapkodni a gépeket, nyomogatni mindent rajta, rúgja az ajtót, tapogatja a nyomtatókat, s mikor majdnem belenyúlt a működő gép tápjába akkor rászóltam, hogy "nem szabad, kicsi", nem ordítva, vagy valami, csak erélyesen, mert az ujja ott marad, ha tényleg belenyúl, mire az anyuka felkapja a gyereket, s egy "még gyerek" felkiáltással kivonul. Még gyerek, az ám, de milyen felnőtt lesz...

A kérdésed olyan emberekre, nőkre vonatkozik, akik teljesen elvesznek, vagy elveszítik, mellőzik magukat, mert hát a gyerek. Természetesen a gyerek fontos, és anélkül, hogy akarnád különösebben úgyis átrendezi a napodat, a programjaidat, de attól még nem szabad elfelejteni, hogy én is vagyok, én még attól nő is vagyok, mert anya vagyok, van nekem is érdeklődési köröm, hobbim, barátaim, férjem, életem en general, mert ha nem, tényleg oda jut, hogy mikor a gyerekek felnőnek hirtelen rájön, hogy belőle nem sok maradt, mert magával nem foglalkozott majd húsz éve...

Szia!

Bár magam is anyuka vagyok már két éve, engem is idegesítenek az olyan anyák, akikről te írtál :) Említetted a többes szám használatát -> na, az nekem is bántja a fülem, mert nem "mi pisiltünk", hanem a gyerek vagy én, de nem egyszerre :D

Buszon rugdos a gyerek. Az enyém is szokott, de én olyankor nem azt mondom, amit te leírtál, hanem rászólok, hogy "kicsim, nem szabad rugdosni a nénit/bácsit, mert fáj neki". Ez be szokott válni. A megrugdosottól pedig bocsánatot kérek, én sem örülök, ha engem rugdos más gyereke.

Na az meg, hogy a boltban nem lehet elférni a babakocsitól... hát, ezt sajnos Neked is meg kell értened, hogy ha szűk a hely, akkor sajnos ez van, volt, hogy tőlem sem fértek el, és nem mindig könnyű gyorsan arrébb manőverezni. Ezzel az egy momentumoddal nem értek egyet, majd ezt te is megtapasztalod :D

A másik pedig a facebook. Én az elmúlt két év alatt 3 képet töltöttem fel a gyerekről (2 szülinap, meg 1 karácsonyi), nem teszem fel pl. amikor eszik és még a feje teteje is céklapürés. Pedig van olyan kép :D

De vannak olyan anyukák, akik már csak ilyenek. Ja, és én nem beszélek állandóan a gyerekről, azért még nem élek annyira burokban, hogy ne legyen más témám :D

Bocsi én nem értem a közösségi oldalas témát. Ha hiszed ha nem, én teszek fel képeket a gyerekeimről, mert az történt, hogy rengeteg rokonom 56-ban diszidált, akik nem, azok meg kb 300 km-re laknak tőlünk, és nem tudunk hetente találkozni, és kíváncsiak a gyerekekre. Mondhatnám azt is, hogy zaklatnak az új képekért. :D De ez még rendben van, csak azt nem értem, hogy mondjuk te valamiért odatévedsz az adatlapomra, és utána kiakadsz, hogy van fenn kép a gyerekről? Akik az ismerőseim között vannak nem akadnak ki, egy idegen meg igen? Miért ? Amúgy én sem teszem fel minden egyes mozdulatát mindkét gyereknek, de ha azt csinálnám, akkor is minek nézi aki idegeskedik rajta.

Egyébként meg én is furának találom mikor valaki csak a gyerekeiről tud beszélni, de azért nem kerülöm. Sokan az első babánál beszűkülnek kissé, aztán elmúlik.