En vagyok tul szigoru vagy van egy kis igazsagtartalma?

Jókat mosolyogtam, amíg olvastalak. De biztos lesz itt olyan, aki kiakad :DDD Mondjuk aki ilyen... :DDDD

Nekem van már 3 gyerekem (több nemigen lesz), de van más témám is. És ha mondjuk jön az egyik foga, akkor nem a MI fogunk jön :DDD nem is pisilünk be, max a gyerek :DDD

Arra figyelek, hogy felnőtt ne fogdossa a kcsit, de ő se piszkáljon, rúgjon, stb. Szerintem ez alap.

Ők azok, akik szerint a gyerek az élet egyetlen értelme.

És ők azok, akik megőrülnek, mikor elkezdenek kamaszodni, mert rájönnek, hogy egyszer kirepül.

Többségében ilyenből lesz a rettenetes anyós, aki nem akar beleszólni, de... és a lelke mélyén mindig tiszta szívből fogja gyűlölni azt a ro.hadékot, aki elragadta tőle az ártatlan kis büngyőkéjét.

Nem egészséges.

Az ilyen kis büngyőkéből meg azok a kamaszok lesznek, akik 13 évesen isznak, drogoznak, kefélnek, éjjelre kimaradnak, és nem is akarnak tanulni, mert megszokták hogy nekik mindent szabad, és senki se szól rájuk.

Tudom, sarkalatos példa.

Tessék megnézni egy állatot a kölykével. Bizony rámorran és odacsap, ha helytelenül viselkedik, és nem a popóját nyalja. És (mondjuk) az oroszlánkölykök tudják is, hogy kell viselkedni egy oroszlánnak, mire felnőnek. Csak a gyengébbek kedvéért, akik addig neteznek halkan picikét, amíg büngyőke délután alszik, mert felébred a mosogatás zajára. :DDDD

Két gyerekes anya :)

Érdekes, én soha nem hallottam még senkit így beszélni, soha nem láttam ilyen képeket, soha nem rugdalt 2 éves a buszon (egyáltalán 17 év felett minek utazik az ember buszon, ha nem bírja elviselni az utastársakat-engem is idegesítenek bizonyos típusú emberek, egyszerűen vettem egy autót és autóval megyek mindenhova esélye sincs egy nyugdíjasnak, hogy arrébb lökjön)és soha nem vánszorgott arrébb anyuka 20 percig előlem a bolt közepén.

Freud biztos tudná, miért van az, hogy egyik emberrel folyton az történik, amit nem akar, hogy megtörténjen és miért reagál túl ennyire dolgokat, de nekem a szimpla véleményem, kezeltesd magad, mert ez beteges.

Vagy költözz el egy tanyára és hozasd házhoz a cuccokat., mond le az internetet, ne nézegess Facebook képeket, egyszerűen éld az életed.

Szerintem egy kicsit túlreagálod a dolgot, de ettől függetlenül meg tudlak érteni. Bizony engem is nagyon fel tud húzni az efféle viselkedés, pedig én is szeretnék majd idővel gyereket.

De nem azért, hogy legyen mivel villogni a közösségi oldalakon, vagy hogy legyen kit "tutujgatni". Bár nyilván minden anyukának a saját gyereke a legszebb, és ez így van rendjén...

Sajnos nekem is igénybe kell venni a tömegközlekedést, és ott is tapasztalok eleget...talán néha túl sokat is :D

Szerintem ne vedd fel ezeket a dolgokat. Tedd könnyebbé az életedet azzal, hogy nem akadsz fenn az ilyen viselkedésen.

Én kicsit mindkét táborba tartozom az általad leírtak közül.

Pl. van más témám a gyereken kívül is, nem beszélek többesszámban, bár néha előfordul, de csak a gyerekkel (pl. gyere fiam, együnk). De nálunk a védőnő is olyan, hogy: Van már fogatok? Mondom: Nekem van, neki még nincs (akkor épp még nem volt neki).Buszon elég pici kora óta utazunk, kulturáltan viselkedik, nézelődik, nézi a mellettünk elmenő autókat, néha feláll az ölemben és a mögöttünk lévőknek vigyorog, bújócskázik, persze ha vevők rá. Ma volt épp az, hogy hazafelé a buszon olyan dolgot csinált, amit nem lehetett volna neki, elvettem tőle azt a dolgot, és elkezdett hangosan sírni. Ez volt a legelső alkalom, pedig már 22 hónapos a fiam, próbáltam gyorsan megnyugtatni, de elég érdekesen néztek rám az emberek. 1 perc alatt megnyugodott, de sajnos az embereknek nem tudom megmagyarázni, hogy most kezdődik a hiszti korszaka. Boltban normálisan közlekedünk, ha nagy bevásárló központba megyünk, akkor a bevásárló kocsiban ül (ahova be lehet ültetni a gyereket).

De!

Imádom a gyerekemet, ő az életem értelme, és "agyontutujgatom". Egész nap puszilgatnám, amit legtöbbször meg is teszek, ha az ölemben van (pl. buszon ülve), de csak azért nem veszem ölbe. De nem gügyögök, nem beszélek dedós módjára, mindig értelmesen beszélek hozzá. Csak az állandó puszilgatás a mániám, hiába próbálok, nem tudok róla leszokni, bár mostanában közösségben próbálom magam visszafogni.

Kicsit ha a másik oldalról próbálod nézni, az emberrel amíg otthon van (2-3 év), többnyire semmi más nem történik, mint hogy nő a kölök körme, szopizik, pisil, kakil, gügyög. Hidd el, durva egy idő után!!! :D

1x röhögünk a férjemmel, hazajött melóból és mesélt egy rakás dolgot, azután kérdezi, itthon mi volt? Mondom, vazze, megérett 2 szem paradicsom! És ez halál komoly!!!

Másrészt gyökeresen átalakul az értékrend, tehát az, hogy mi fontos neked a világból. Az afrikai éhezők és a norvégiai mészárlás eltörpülnek a mellett, hogy mondjuk 3 napig nem kakál a gyerek! És ez is komoly! :D

Saját példám, szülés előtt rendszeresen a CNN előtt ültem hogy le ne maradjak a friss gazdasági hírekről. Most? Őszintén szólva semmi jelentősége, hogy hány pontot esett a NASDAQ. Bezzeg hogy a kölök megharapta a bölcsiben az xy kislányt és ezért sarokba állították csórit, konkrétan a hónap eseménye :D

Szóval ez ilyen, a beszédtémák szép lassan kikopnak, de ezt tényleg csak akkor veszi észre az ember, amikor már nyakig benne van. Addig elképzelhetetlen, hogy hogyan történhet ilyen. Biztosan van persze kivétel, jó nekik!!!

Amúgy érdekességnek, 3 év után ezen a héten először kellett 2 órán át beszélni magamról úgy, hogy egyszer sem említem a gyereket (állásinterjú). Nem tagadom, b.romi nehéz volt!!! :D

Az egyetem közben vettem a kocsimat, mert egyetemre jártam busszal. És milyen jól tettem, most már nem telne rá. Elég tankolni, bár az sem horror összeg.

De így legalább nem kell a gyerekeimet sem buszon vinni és nem kell néznem, ha valaki felhúzza a szemöldökét, ha épp nem úgy csinálnak valamit, ahogy az valakinek tetszene. És épp ma mondta a fiam ő még gyalog sem fog sehova járni, nemhogy busszal, úgyhogy beérett a nevelés áldásos hatása.

Van két gyerekem, de mikor nem volt, akkor sem vettem észre soha ezeket az elrettentő dolgokat. Vagy nem tőrődtem velük. De mondjuk én annyira elvagyok, nekem az sem tűnt fel a szomszéd kutyája egész éjjel vonyít és rajtam meg a gyerekeimen kívül senki nem tud tőle aludni a környéken, a másik szomszédban pedig asztalos üzem van, de az a zaj sem zavart még egyszer sem. A panelben sem zavartak a szomszédok. Egyszerűen olyan vagyok, aki a saját dolgával törődik és nem azt nézi, mi az, ami bosszanthatná.

Na jó, a nyugdíjasokat utálom. De megoldódótt, amióta nem járok busszal.