Örökbe adás, miért választanád?

Sziasztok.

Én 10éve adtam örökbe a kisfiamat születése után mert nem éltünk olyan körülmények között hogy hazatudtam volna vinni (nem mennék bele a részletekbe ha nem haragszotok,volt már akkor egy másfél éves fiunk).Nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rá.Annyit tudok hogy nagyon jó helyre került,szerető és jómódú családba.Sokat gondolok rá hogy milyen lehet most.Nagyon megviselt és soha de soha nem fogom megbocsátani magamnak ezt.

Nyugodtan szidjatok,ítéljetek el,már mindegy nekem.

Én soha nem tudnám örökbeadni a gyerekemet. Inkább elvetetem mint hogy később azzal a tudattal éljek hogy mekkora lehet már,hogy néz ki,hasonlít-e rám stb. A gyereknek se jó az ha örökbeadják és tudja hogy nem azok az igazi szülei akik felnevelték. Van egy ismerősöm akit örökbeadtak,most 17 éves és felkereste őt az egyik vér szerinti testvére mert kíváncsi rá .Az örökbefogadó szülei elküldték a testvérét hogy hagyja békén a lányt,de ő azt mondta hogy majd ha 18 éves lesz a lány újra felkeresi hogy önként eldönthesse meg akarja-e ismerni a vér szerinti testvéreit és az anyját. A lány most attól fél hogy ha betölti a 18-at akkor zaklatni fogják a testvérei.

Utálja a vér szerinti anyját,nem érti miért adta örökbe,de nem is akarja őt látni. Azt mondta ha örökbe tudták adni akkor ne is akarjanak vele találkozni. A lánynak szerencséje lett mert egy "gazdag" családhoz került és jó élete van.

18/L

"Sziasztok.

Én 10éve adtam örökbe a kisfiamat születése után mert nem éltünk olyan körülmények között hogy hazatudtam volna vinni (nem mennék bele a részletekbe ha nem haragszotok,volt már akkor egy másfél éves fiunk).Nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rá.Annyit tudok hogy nagyon jó helyre került,szerető és jómódú családba.Sokat gondolok rá hogy milyen lehet most.Nagyon megviselt és soha de soha nem fogom megbocsátani magamnak ezt.

Nyugodtan szidjatok,ítéljetek el,már mindegy nekem."

Nincs miért elítélnie téged senkinek!

Örökbefogadó szülőként láttam azt,hogy mennyire megszenvedi az örökbeadó anyuka ,hogy lemond a gyermekéről akiről szíve szerint ő gondoskodna,de a körülmények rákényszerítik egy ilyen döntésre...

Soha senkinek nem engedem szidni a gyermekem vér szerinti anyukáját,úgy nevelem,hogy szeresse,tisztelje,támogatni fogom abban is,ha felnőve találkozni szeretne vele.

Örök hála neki.

Annak aki azt írta hogy az ismerőse bánja hogy nem az abortuszt választotta:

nem kérdezted tőle hogy miért, azt kevésbé bánná ha megölette volna?

HIhetetlen milyen furcsa gondolkodású emberek vannak...

Ja látom azóta már más is írta hogy ő inkább kinyíratná a gyerekét mintsem szerető családhoz juttatná.

Furcsa, de erre mondják nem vagyunk egyformák.

"Nekem van egy barátnőm, akit örökbe fogadtak. Ő egyáltalán nem bánja ezt, imádja a szüleit, akik felnevelték, vigyáztak rá, szerették/szeretik a mai napig. És nem haragszik a szülőanyjára, mert úgy véli, biztosan oka volt az örökbeadásra."

Jó olvasni ilyen történetet,nagyban függőtt szerintem az,hogy így tudja elfogadni a szülőanyja döntését az örökbeadott lány azon,hogy az örökbefogadó szülők helyesen,nyíltan kezelték a dolgot.

Nincs joga egy örökbefogadó szülőnek ahoz,hogy szidja,gyűlőlettel beszéljen a vér szerinti szülőről,azzal csak árt a gyermek önbecsülésének,megnehezíti számára,hogy feldolgozza az örökbefogadottságát.

Én fel szoktam háborodni azon,ha azt mondják az örökbefogadott gyermekem anyjáról,hogy "Milyen nő az ilyen,vetette volna inkább el a gyerekét!"

Erre én: " Az én kislányomat elvetetni ?!?!?! " :-O