Ki az akiknek sikerült? Kinek hogyan sikerült kitörni?
Csak olyanoktól várom a választ akik olyan életet éltek/úgy nőttek fel hogy tele voltak kifizetlen számlákkal, egy hónapban többször nem tudták mit egyenek, a szülői rokoni támogatás hiányát élvezték, hogyan történt meg a változás?
Olyanok ne írjanak akik egész életük során csak egy nap nem tudták mit is egyenek, vagy akiknek saját házuk van/volt, vagy akiknek volt segítség. Azok írjanak akiknek igenis kemény életük volt! És most örülnek ahová jutottak! Hiszen ki örül azoknak a dolgoknak amit a szegénység által megélt?
Szerintem is ez a legjobb, amit tehetsz, de azért remélem elgondolkodtat a dolog. Megtaláltam az előző kérdésedet is, azt kell mondjam, hogy úgy tűnik, te csak ülsz, sajnálod magad a nyomorodban (miközben minden rossz tulajdonságoddal tisztában vagy, ami ide juttatott), és várod, hogy majd itt ötleteket kapsz.
De mi nem tudjuk megoldani az életet helyetted. Jó, ezt a babát elveteted, és mi lesz aztán? Jön a következő pasi, és eljátszod ugyanezt? Közben meg szeretnél "kitörni"? Kitörni az tud, aki felelősségteljes, önálló személyiség, de te nem vagy az. Először a gondolkodásodat, hozzáállásodat kell megváltoztatni, hogy bármit is elérhess az életben.
Nem bántásból írok semmit, félre ne értsd. Nekem is volt egy abortuszom 19 éves koromban, azóta pedig van 4 gyerkőcöm és jól élek. De nagy út vezetett idáig. Nem vártam a csodát, hanem tettem amit tennem kellett.
Neked van már bárminemű perspektívád a jövőre nézve?
11:08 hozzászóló:húúúú libabőrös lettem a sztoridtól annyira szép amit írtál és ahogy idáig eljutotatok:Gratulálok hozzá és ti vagytok az olyan emberek akik igenis megérdemlik ahol vannak és akikre mindig is felnéztem,anyumék is ilyenek és szeretnék én is ilyen szépen lassan eljutni arra a szintre ahol már nyugodtan azt mondhatom :MEGCSINÁLTUK!!:)
Viszont nekünk még egyszer annyira nehéz lesz mint nektek volt hisz szinte nem hogy segítenék a munkásréteget meg azt a dolgozni akar hanem ők vannak a legjobban megadóztatva dolgoznak az ingyenélőkért hogy azok kapják a segélyüket stb,vállalkozásunk van és nekünk nem telik olyan dolgokra mint aki segélyen van,plusz teljesen eladósodtunk amiatt mert dolgozni akartunk...de talán majd egyszer a dolgozó is segítve lesz!!!de ez van ezt kell szeretni hisz elmenni meg nem mennék mert a családom anyuék a mindenem és itt a helyem mellettük hogy amit ők tettek értünk én azt napról-napra visszasegítsem majd nekik:)
Örülök, hogy a segítő szándékot láttad meg az írásomban. Ez már egy jó kiindulópont: mindig a segítséget kell keresni, nem a támadást.
Az egy nagyon okos dolog, hogy végzettséged szerezz, fontos is. Hány éves vagy? Bizonyos korig (talán 23) ingyenesek az OKJ képzések, nem lenne rossz kezdetnek egy olyan, azokra még lehet jelentkezni, hogy szeptemberben kezdhess.
Akkor kapsz diákmatricát, ezzel olcsóbban utazhatsz, és vállalhatsz suli mellett diákmunkát. Kezdetnek nem rossz.
Javaslom, hogy olvass/hallgass motivációs, önfejlesztő könyveket/hanganyagokat, rengeteget segítenek.
Ha gondolod, írj privit, és küldök pár dolgot, másban is szívesen segítek.
ez nem nagyon fog segateni rajtad, de nekem az segített kitörni, hogy férjhez mentem egy olyan férfihoz, aki lelki-szellemi támaszom minden szinten.
Az én szüleim is nagyon keveset tudtak segíteni nekem, nem vettek lakást nekem, nem tudtak egyetemre járatni. szakközépet végeztem, anyukám varrónő, azzal segített a legtöbbet, hogy a klienseitől nagyon sok ruhaanyaga maradt meg, abból ruhákat varrt nekem, úgy járatott mindíg, mintha saját varrónőm volna.
Sokat segített az is, hogy egy civil szervezethez álltam be segíteni, ahol segélyeket hoztak és osztottak, a segítségemért cserébe német használt cuccokból, ruhákból, rengeteg edényből magam állítottam össze a kelengyémet.
Mikor férjhez mentem, a férjem egy kutyát és egy táska ruhát hozott magával örökségül. Semmink sem volt. Ő akkor végzett az egyetemen, tanár volt, én tanítónő, többet kerestem, mint ő. Viszont voltak tervei. Pár év után beindította a saját cégét, nevet szerzett magának a szakmában. Támogatott engem, hogy egyetemet végezzek. Határozottságom miatt az első munkahelyre, ahová jelentkeztem, fel is vettek, újságíró lettem. Most van egy kisfiunk, 6 év házasság után jött. Második kocsinkat fogyasztjuk, épül a házunk és terhes vagyok ismét. Saját erőből nem tudtam volna kitörni. Nekem rengeteget számított, hogy olyan emberrel kötöttem össze az életemet, aki lelkileg is támogat és azóta is mindent megbeszélünk és közösen csinálunk.
Fiatalon sem volt büdös a munka, diákmunkára is mentem, karitatív munkát is végeztem s ez meghozta a gyümölcsét.
Kívánom neked is, hogy sikerüljön. Találj magadnak egy párt, aki szeret és támogat mindenben. Ez az erő szárnyakat képes adni:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!