Ki az akiknek sikerült? Kinek hogyan sikerült kitörni?

Én így nőttem fel, mélyszegénységben a 8. kerületben.

Egy megoldás volt a kitörésre, szerintem kézenfekvő: a tanulás.

Igen sokra vittem vele.

Egyébként hiszem, hogy a szegénység egy mentális betegség. De gyógyítható.

Pesti voltam, Pesten is tanultam az ELTE-n, két nyelvszakos tanár lettem, de sohasem tanítottam, fordításból, tolmácsolásból éltem, illetve egy multinál dolgoztam, mint idegennyelvű kapcsolattartó. Aztán mint mindenki más, én is végigjártam a szamárlétrát, most külföldön élek, és a helyi magyar konzulátuson dolgozom.

A bérletemért annak idején megdolgoztam, takarítottam és újságot hordtam.

Veled mi a helyzet?

Gyerekként nagyon sokmindent nem kaphattunk meg,mert szüleim nem nagyon tehtték meg.Sajnos volt hogy vacsi kimaradt meg húsról nem is álmodozhattunk,de valahogy mindig megoldódott.Hitel-hitel hátán,csak apám dolgozott 3-an voltunk akkor testvérek.Nagyon nehéz volt.Aztán elköltöztünk Panelba hitellel ahova jött a 4.gyerek(magyarok vagyunk)aztá tesóm tovább tsnult(egyetem)a diákhiteléből segített rajtunk,de maradt a szar helyzet.Aztán mikor anyum elkezdett dolgozni jobb lett a helyzet egy fokkal,kevesebb elmaradozott számla...stb.

Csak most meg egyre többet isznak....eddig úgyebár nem tudtak még 1 doboz sört se venni de most annál jobban megy.Nem részegek meg semmi csak a napi 6-8 doboz sör kettőjükre elég sok szerintem.Én is eljöttem otthonról már 4 éve,azóta van egy 2 éves fiam:)))Szerencsére nekünk sokkal stabilabb az anyagi helyzetünk és nagyon remélem hogy az én fiam soha nem fogja azt tapasztalni hogy valamiben is hiányzt szenvedjen!!!!!Nem kap meg minden drága játékot,de mindig próbálok megvenni mindent.

Anyósék tehetősebbek így többmindent megvesznek neki és ez sokszor látom anyámon hogy rosszul esik neki hogy ő meg pl.4-5 ezerért tud játékot venni de mindig mondom hogy nem az a lényeg hogy mennyi az ára hanem az hogy mostmár enniyért is tud venni valamit.....Nehéz nagyon.

Előttem írta hogy tanulással lehet kitörni de sajnos sok olyan család van ahol minden nap csak a balhék mennek a rossz társaág na ebből nagy művészet kitörni ha nincs előttünk követendő példa.

Borzalmas gyermekkor, zaklatások, alkoholista szülők, utcán alvás, éhezés.16 évesen megismertem a férjemet, 17 évesen már anya voltam.Ő akkor volt 19.Egy mocskos albérletben kezdtük, én estin még a sulit is csinálta, a férjem maszekolt.Majd nylon szatyrokat kezdtünk árulni a piacon, először kicsiben, majd egyre nagyobb tételben.Volt, hogy a gyerek az asztal alatt aludt a hordozóban, míg mi árultunk.Aztán vettünk egy újságos standot, ne ilyen in medióra gondolj, hanem egy lemez asztalra.Ami abból jött, azt mindig félretettük, egy év múlva lett egy kis trafikunk.Az már szépen hozott, és lecseréltük egy kis élelmiszerboltra.Abból meg elkezdtünk építkezni.5 éves lett a fiunk, és mi már a saját házunkba laktunk.

A kezdetektől eltelt 18 év, a házunk már 340nm-es, az üzletláncunk 46 embert foglalkoztat.Luxuskocsival járunk, már vezet a fiunk is, és az egész nyarat a tenger mellett fogjuk most tölteni.És a mai napig szerelmesek vagyunk egymásba a férjemmel.A miénk igazi sikerstory, de másnak is sikerülhet, csak nagyon kell akarni, és foggal-körömmel harcolni azért, amit el akarunk érni.

34/N