Őszintén, megütöd a gyereked?

aki szereti a gyerekét, az bizony néha a popsira csap. nem nagyot, és nem késöbb. én próbáltam sokáig csak beszélni, nevelni, de rá kellett jönni, h ez néha kevés. kiharcolja a gyerek. ám 1,5-2 éves koráig nem ütöttem se a kezére, se a popsira. mert nem igazán érti még szerintem egy ennyi idős gyerek, h mit miért nem szabad.

de ez sokfajta nézőpontból nézhető. személytől és gyerektől is függ.

A nevelés eszköze a "harag", a büntetés IS.

A nevelni akarás pedig a szeretet jele.

én óvónő vagyok. és nem vagyok a gyerekek ütésének a híve. de van olyan eset mikor nem használ a szép szó, egyéb büntetés. És sajnos nagyon sokszor látom, hogy nem merik a szülők megütni a gyereküket. Hát ezeken a gyerekeken látszik is hogy ők minden megtehetnek.

úgyhogy szerintem, néha muszáj, persze csak finoman.

Nem gondolom hogy attól hogy rácsapok a fenekére vagy a kezére (ha megérdemli) rossza anya lennék.Szerintem néha ha más nem segít akkor elkerülhetetlen.Ja és nem hiszem hogy ettől lelki sérült lenne a gyerek csupán elgondolkozik hogy mit is csinált.

Egyébként nekem a védőnő és a doktornő is azt mondta, hogy ha önmagára veszélyes dolgot csinál nyugodtan csapjak a fenekére vagy a kezére.

Szerintem teljesen jogosan csaptok rájuk,főleg ha tényleg már elég kiborító dolgot tesz,vagy olyat amivel krt tesz magában.

Hiszti ellen tuti módszer ha az arcára fújsz,vagy egy kis vizet fröcskölsz rá.

Én elpre félek mit fogok csinálni,mert hirtelen haragú vagyok.Tesómat is megcsaptam kiskorunkban,mondjuk ő meg a hátamba harapottXD