Testvér témát hogy beszéljem meg apával?
Szóval a kisfiunk nem tervezett gyermek volt, ettől függetlenül imádjuk és mindent megadunk neki. Bennem újra feléledt az érzés, hogy szeretnék várandós lenni, átélni újra az a fantasztikus érzést, állapotot és persze az sem utolsó szempont, hogy szeretnék a kisfiamnak kistesót.
De akár hányszor felhoznám a témát apának egyszerűen nem tudom kimondani a dolgokat, még vagy 5* átgondolom, átbeszélem magamban... Meg valahogy előre látom a válaszát is: elég egyenlőre a kisfiunk (most lesz 1 éves), hova raknánk (2 szobás a lakásunk, de abból egy szobát anyósom foglal, a gyerkőcünkkel így is 3-an vagyunk egy szobában), meg biztos felhozná az anyagiakat is (eddig ő fizette a számlákat, én vettem meg a gyereknek mindent, plusz fizettem a diákhitelemet, biztosításomat, stb; szerintem elbírnánk anyagilag).
Ti hogy hoztátok fel a témát? Olyanok válaszának is nagyon örülnék, ahol voltak akadályozó tényezők, esetleg apa nem akart kistesót. És mi lett a vége?
Szerintem, ha nem lehetsz őszinte a pároddal, ha nem mondhatod neki simán, hogy szeretnél még egy kisbabát, ott azért gond van. Az én férjem is azt mondta, hogy várjunk egy kicsit a harmadikkal (a kisebb nekünk 10 hónapos), de ezzel nincs gond, én mondtam, hogy már vágyom rá, ő meg elmondta a véleményét és megbeszéltük. Lesz harmadik, csak még várunk egy picit.
A másik: közös gyereketek van és úgymond külön kasszán vagytok? Ez nekem olyan fura. Együtt élünk, gyerekünk van, tehát a kiadások és bevételek is közösek. Nincs "én fizetem, te fizeted", az olyan, mintha csak lakótársak lennétek. De lehet, hogy ez csak nekem fura...
Mindenesetre ha szereted a párodat és ő is szeret, ne kerülgesd a forró kását, beszélj vele nyíltan. Az őszinteség egy kapcsolat alapja, nem?
Két felnőtt ember módjára meg kell beszélni. Tényleg nincs más megoldás. Írjátok le mi szól mellette és ellene, aztán megnézni melyik van túlsúlyban!
Saját vélemény: hova sietsz?:) Én őszinte legyek, megértem a férjed. Még nincs egy éves a pici, 4-en lennétek egy szobában. Nem arról van,hogy lesz-e pelusa a gyereknek. Hanem,hogy még simán várhatnátok. Miért jó nyomorogni egy szobában?
Lehet,hogy a férjed is máshogy állna hozzá, ha már nagyobb lenne a pici, meg lenne egy külön szobátok!
Nem kötözködni akarok csak kérdem, hogy akkor 4-en lennétek egy szobában? Az elég szűkös ebben igaza lenne a párodnak...
Amúgy veszteni nem vesztesz vele semmit ha felhozod a témát!
Hasonló helyzetben vagyunk, mint ti, csak nekünk egyetlen 1 szobánk van, a lányunk 2 éves múlt. Én nagyon szeretnék még e babát, de a férjem mindig azzal jön, hogy igy is alig birjuk és hely sincs. De én egyre gyakrabban érzem, hogy babázni akarok és 30 évesen már szeretnék még egyet.
Sajnos nagyon kevés a jövedelmünk, a férjemnek nagyon kicsi a fizetése, én itthol vagyok a gyerekkel (juliusig). Saját lakásunk van, autonk. De egyenlőre biztos, hogy nem költözünk sehova.
Még ha tudom is, hogy igaza van a férjemnek, egy nő nehezen küzdi le azt az érzést, amit egy férfi nem tud megérteni, mind a mellett, hogy gyerekre a férfiak is vágynak.
Mindenképpen azt javaslom, hogy beszélj a férjeddel.
hogyan tudtok szeretkezni 1 éves mellett? vagy kiosontok?
és ha a babuci sír majd akkor egyikőtök sem alszik?
nem tudtok elköltözni?
Ez egy hosszú történet. A lényeg, hogy a mi lakásunk, de anyósom is idekerült hozzánk, mert így hozta az élet. Gyakorlatilag beköltözött a gyerekszobába. Én kitenném (mert nekünk sem segített, amikor szükségünk lett volna rá), de ha jól végig gondolja az ember egy gyerek nem csinálja meg ezt az anyjával. Tehát nem várhatom el a páromtól, hogy kitegye az annyát. Sajnos ez így alakult. Arra most nincs és a közeljövőben nem is lesz pénzünk, hogy vegyünk egy nagyobb lakást, mert ami megtakarításunk volt az mind elment a gyerek születése előtt a felújításra.
Mindenki azt mondja legyek türelemmel, mert anyós egyszer csak elköltözik vagy meghal, de egyrészt úgy érzem, hogy ez neki most nagyon kényelmes, mert megvan mindene (jól kihasznál minket), a másik meg hogy én sem várhatok 40 éves koromig. Én is szeretném élni az életemet a kis családommal. Lehet hogy önzőnek tűnik, de szerintem nem az.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!