Mit gondolsz, ha látsz egy (viszonylag) fiatal anyukát három pici gyerekkel?

Na te szegény maximálisan megértelek :( Én mondjuk 30 vagyok és most fog születni a harmadikunk, de én még jó szót nem kaptam:)) Aki dícsér az is félig inkább úgy hangzik mintha hülyének nézne:)

És pontosan tudom hogy az emberek kortól nemtől függetlenül 90%ban ezt gondolják amit egy előző válaszoló írt hogy ha szembe jön egy ilyen család akkor az jut eszébe hogy jaj szegény de sajnálom:)

Nekem sincs semmi segítségem a gyerekek körül de már nem érdekel más véleménye.

Nekem bajom csak az mostanában hogy egyáltalán nem panaszkodhatok senkinek mert azt kapom meg hogy hát igen nem kellene 3 gyerek...holott szerintem akinek egy van vagy semennyi annak is néha vannak problémái az életben nem?? az milyen jogon mondd akkor bármi negatívat? Hozzánk meg úgy állnak, hogy magadnak akartad úgyhogy hallgass a neved...

Szia, akkor szerintem most magamra borítok mindent:

van egy 1 évesem, a pocakban a kicsi (15 hónap lesz köztük), emellé 22 éves vagyok :). Először volt az esküvőnk, 20 voltam, 10 hónapra rá született az első gyermekünk, 21-et töltöttem. Terveztük mind a két babát, igaz a 2.-at későbbre 3-4 hónappal, de így is jó.

Ha már ennyire belejöttünk, valószínű kis korkülönbséggel várjuk majd a 3.-4. babát, és eldől azután, hogy lesz-e 5.

Utána még bőven lesz időm (terveim szerint) karriert építeni, bár kinek mi a "karrier", hiszen ha a gyerekeim csúcs anyunak tartanak, akiben bíznak, látják, hogy szeretjük egymást a Férjemmel, akkor ezt inkább érzem fontosnak, mint bármilyen más "előléptetést" :).

Ne értsetek félre, nem vagyunk követendő példák, és nem bántanám azokat, akik később szülnek (akár karrier, akár egészségi, magánéleti okokból) :).

A helyedben büszke lennék a Férjedre, a gyerekeidre, és hogy ezt merted vállalni, nem csak véletlenül jöttek a gyerekek :). Egyébként már a dédi is az "egy gyerek a gyerek, a több gyerek nem gyerek" elven volt, Férjemék öten vannak, mi hárman, szóval már anyósoméknak is meg kellett harcolni ezt a problémát :)

Sok boldogságot :)

28hkm

Nekem 2 gyerekem van (1 és 3 évesek) és év végére tervezzük a 3. babát.

Ahol lakunk szinte mindenkinek 3 gyereke van és szerintem jó dolog, igaz nem olyan nagyon kicsi a korkülönbség, kb. 4-5 év (ezt nem tudom pontosan), de itt nagyjából senkit nem lep meg 3-4 gyerek.

Viszont van olyan, akinél látom hogy valami iszonyat szegények és éppen hogy megélnek.

Az előttem lévő 22 éves anyuka is furcsa nekem, mert fiatalnak tartom, de az ő élete. (Ettől független nem szokásom beszólni.)

A másik amit nekem nehéz megérteni, hogy hogy bír valaki évekig otthon lenni és háztartást vezetni. Ez nem elítélés, csak egy kérdés. Én is 3-at szeretnék, de alig várom hogy vissza menjek melózni, mert egy részről nekünk nagyon hiányzik az a pénz, a másik hogy jó állásom volt amit szerettem csinálni és szeretnék karriert építeni.

Ha nekem 27 évesen nem sikerül be a lányunk tuti még mostanában gondolkoznék az elsőn. Igaz mindig 3-at akartunk kis korkülönbséggel, hogy legyenek egymásnak.

30N

Azért mert ez egy elcseszett ország elcseszetten gondolkodó emberekkel. Ha kimennétek Finnországba meglátnád mennyivel másabbak az emberek és az egész ország arra van berendezkedve, hogy a sokgyerekes emberek ÉLJENEK benne. Mindenki tiszteli az anyákat és szeretik a gyerekeket.

Rettenetesen csalódott vagyok én is, mindenkiben és mindenben csalódtam idehaza. 25 éves lettem ebben a hónapban és van egy 2 és fél éves kislányom, hát elmondom neked, hogy mindenki úgy néz rám mint egy hülyére.

Egy 50 év körüli nő a fodrásznál azt mondja nekem: " Gondolom sajnálod hogy nem éltél még és feladtad a fiatalságod" Normális?

Akkor most jöjjön egy pozitiv példa. Én 30 vagyok, 3 gyerekkel. 5 éves a nagylányom, a kisfiam 3 éves, a pici lánykám pedig 4 hónapos. Fiatalos anyuka vagyok, ha ne 'adj isten egyedül megyek valahová, (ami tök ritka, mert legalább 1 gyerkőc mindig van velem), nem is feltételezik, hogy anyuka vagyok. Azokat a fejeket meg kifejezetten bírom, mikor megtudják, hogy már 3 is van!

Na szóval. A 2 nagy egy oviba jár. ( Kis városban élünk, a bölcsiből átvették a kisfiamat az oviba, mert így nekem sokkal egyszerűbb volt pocakosan, hogy csak 1 helyre kell őket hordanom, meg szülés után is könnyebb lesz. Akkoriban pedig több probléma is volt a családban, amit nem részleteznék. Szóval tök rendesek és megértőek voltak.) A kislányom 3 hetes kora óta minden nap jön velünk reggel és délután az oviba a nagyokért. Másképp nem tudom megoldani. Ami pedig nagyon jólesik: Egyre több anyuka/apuka mondja, hogy olyan jó látni minket így együtt! A kicsi a babakocsiban, a 2 nagy szépen sétál. Amikor meglátnak minket, egyből mosolyognak és mondják, hogy látszik rajtunk, hogy milyen harmónikusan élünk. Ez büszkeséggel tölt el. Sőt, mostanság már azt kérdezgetik, mikor jön a 4. baba, mert olyan szép család vagyunk, hogy még simán belefér. Őszintén szólva pár év múlva el tudnám képzelni, hogy legyen még egy gyerkőcünk. Majd elválik. A lényeg, hogy így nagyon boldog vagyok, és marhára nem érdekel, hogy ki mit gondol. Mi ezt vállaltuk, és tisztességesen fogjuk őket felnevelni. Nagyon gonoszak és irigyek tudnak lenni az emberek, főleg a magyarok.