A férfiak hogyan élik meg azt, ha a feleségük betegsége miatt nem lehet gyerekük?

szerintem elég megrázó lehet nekik is, de ha igazán szeretik a feleségüket, akkor kitartanak mellette

Nekem csak véleményem van, én megérteném és elfogadnám a helyzetet, szerintem aki szereti a párját az így tenne.

ha igazán szereted nem számít mert ő sem tehet róla és te sem és ha mondjuk őt hibáztatod miatta akkor elveszíted és ezt gondolom nem akarod de ettől még ugyan úgy lehet gyereketek

ojankor a férfi gondoljon szerencsétlen nö helyébe!ha szereti mindenképp vele marad!

A kolegam felesegenek nem lehet gyereke. Mar mindent kiprobaltak, vagyont koltettek ra, semmi sem segitett. Sajnos volt egy vetelesem decemberben amikor pont a munkahelyen ontott el a ver igy keptelen voltam neki masnap elmondani, hogy mi tortent miert kellett korhazba rohannom. Ekkor meselte a sok kudarcot meg szenvedest amin keresztul mentek. Inkabb a feleseget sajnalta. Aztan eljott az ido amikor feladtak. Megprobaltak mas celt elerni az eletukbe. Most jelenleg gyujtik a penzuket mert nyugdijas korukra Spanyolorszagba akarnak koltozni es ott elni. Ok ezt a celt tuztek ki mert ha nem talatak volna valamit beleorultek volna. Tehat a kulcs, az volt, hogy talani valamit ami eltereli a gondolatot errol, ami fontos lesz nekik. Mar elmultak 50 evesek es boldog hazasparnak tunnek. Sokat jarnak bicikli turakra, kirandulni nyaron. A nehez idoszak amikor feladtak az volt, amikor a csaladban gyerekek szulettek, kozeli baratoknal baba szuletett. Ilyenkor elerte oket a banat par napig de talpraalltak. Egy ido utan mar ez sem zavarta oket. Kepesek voltak szivbol orulni (nem csak mosolyal az arcukon de banattal a szivukbe) annak, ha egy baratnak vagy ismerosnek babaja szuletett. Sokat kellett biztatnia a feleseget, hogy kepesek lesznek teljes eletet elni egy gyerek nelkul is. Bennem azt az erzest keltette, hogy o a felesege miatt maradt eross es megprobalt mindent megtenni annak erdekebe, hogy a feleseget talpra allitsa es onbizalmat adjon neki, hogy ettol o nem er kevesebbet mint mas no mert nem lehet anya. Szeritnem annyira elvolt ezzel foglalva, hogy a sajat erzeseivel nem torodott hatterbe szoritotta oket mert tudta, hogy ha a felesege elfogadja igy is az eletuket akkor neki is konnyebb lesz igy tovabb lepni. Megsem fordult a fejebe otthagyni a feleseget soha annak ellenere, hogy sokszor kapta azt az utasitast, hogy menjen keressen masik not aki szulhet neki gyereket. Nekem azt mondta, hogy mindig azt mondogatta magaba, hogy az ember kepes megtanulni elni barmilyen helyzettel. Egy gyerek mellett is meglehet tanulni maskent elni akkor miert ne lehetne megtanulni gyerek nelkul is maskent elni es mas celokat kituzni? Csak mi emberek hisszuk azt, hogy nem lehet valami nelkul elni de ha a helyzet ugy hozza akkor hihetetlenul erossek tudunk lenni csak akarni kell. Nem kell megfutamodni attol ha valami nem sikerul az eletbe hanem szembe kell nezni vele. El kell fogadni, hogy nem lehet mindenkinek ugyanolyan az elete, szerelem, gyerek, boldog csalad. Ettol meg nem jeleni azt, hogy az elet nem er semmit es nem lehet boldognak lenni. Celokat kell kituzni ami nem a gyerek korul forognak hanem olyan valami korul amit el lehet erni. Persze leszenk igy is hullamvolgyek es neha eszukbe jut a ‘miert nem lehet gyerekunk vagy a milyen is lenne az eletunk egy gyerekkel’ de meg lehet tanulni elni a helyzettel. A masik amire folyamatosan gondolt a 40 eveibe az volt, hogy oreg korukra nem lesz nekik senkijuk de rajott, hogy ez igen onzo gondolkodas mert nem jo ha az ember azert akar gyereket, hogy oreg korara ne legyen egyedul. A kulombseg az, hogy akinek van gyereke annak az elete mar a gyerekek korul forog, iskolaztatni, felnevelni es ektelenul szeretni oket stb. Akinek meg nincs gyereke annak az elete sajat maguk korul forog es arrol szol, hogy mindent sajat magukba fektetnek, mindent a sajat maguk boldogsagara forditanak nem a gyerekekere. Mindket fajta elet tud szep lenni csak el kell fogadni nekem ez a szemelyes velemenyem. Huu bocsi, hogy ilyen hosszu lett.