Csak én érzem ezt vagy más is érzett hasonlót már? :- ( (
Hogy valamennyire megértsétek a "problémám", kezdem az elejéről..
Véletlenül estem teherbe, nem is rég voltunk együtt a párommal, kb 14 hónapja, amikor kiderült, hogy babát várok.. Többek közt a kapcsolatunk nem tökéletes (most sem az), a párom, sem én nem akartunk még gyereket, nem is akartam megtartani a babát a fent említett okok miatt főképp, meg a páromnak volt anno egy érdekes beszólása a baba érkezésének hírére: "Érthetetlen dolgokat művelek..." Aztán gondolom kezdett hozzászokni a gondolathoz, mert amikor kezdte felfogni, hogy nem akarom megtartani a babát, akkor nem szólt hozzám napokig, így aztán a béke kedvéért maradt a babó.. Tudom, nem jó ez így, de elég sok veszekedést hallottam életemben, úgyhogy inkább mindig én békülök.. :-(( A kapcsolatunk abból a szempontból nem tökéletes, hogy néha inkább cselédnek érzem magam, akinek nem lehet egy szava sem, hiába lakik ő is ebben a házban, nem is tudom, hogy a párom egyáltalán szeret-e még vagy csak megszokott, mert nem szoktunk ilyenekről beszélgetni, nem is szeret.
A babával kapcsolatban azóta sem érzek szinte semmi szeretetet, talán ha két kezemen meg tudnám számolni, hogy az eltelt idő alatt hányszor örültem neki, még akkor is talán túl sokat mondanék. Ha mások kérdezgetnek, hogy hogy s mint, úgy teszek, mintha minden rendben lenne, mintha örülnék is neki, de mélyen legbelül valahogy nem tudok neki örülni, mert tudom, hogy nem fogok soha már úgy élni, mint előtte és nem lehetek benne sosem biztos, hogy a párom nem-e a gyerek miatt maradt-e velem..
Más gyerekével elvoltam, míg ki nem derült a bab, de most néha úgy érzem, mintha ezt a gyereket rám bízták volna életem végéig és nem tudok tőle szabadulni, mint egy béklyótól... És ettől néha sírva is fakadnék..:-(( Gondolom, fogok kapni hideget-meleget, hogy milyen anya(jelölt) az ilyen meg minek az ilyennek gyerek, de nem bírtam ezt magamban tartani, és másnak, még a páromnak se merek beszélni róla, valahogy ki kellett adnom magamból...
Írjátok le nyugodtan, hogy mit gondoltok erről, fog-e ez változni, ha megszületik vagy sem.. Ettől rosszabbul, mint ahogy mostanság néha, már nem érezhetem magam... :-((
Köszönöm
25+5 hkm
válasza: válasza:Felnött nő vagy ha nem akkarsz gyereket hát ne legyen add örökbe még van időd intézd el. Ilyen bizonytalan légkörbe szülni kegyetlenség a gyerek felé.
válasza:Sztem jobb lenne, ha személyesen keresnél vkit kivel erről beszélhetsz, nem így neten keresztül.
Én maximálisan abortusz ellenes vagyok, így gartulálok neked hogy meghoztad ezt a döntést, hogy nem fosztottad meg a gyereked életét. Viszont ilyen hozzáállással tönkre fogod tenni mindannyiótok életét. A sajátodat is, mert belehajszolod magad egy depresszióba, a gyerekedét is, mert szeretetlen légkörben felnőni mindennél rosszabb, és a párodért is, mert akár cselédként kezel akár nem, egy állandóan búbánatos ember mellett élni nagyon gáz lehet.
Ha szükséges inkább fordulj szakemberhez, de mindenképp változtatnod kellene a hozzáállásodon. A gyereked nem tehet semmiről, nem ő akarta, hogy megfogadjon, így ne rá hárítsd azt az érzésed, hogy tönkre ment az életed. Ezt csakis magatoknak köszönhetitek a pároddal, mert felelőtlenek voltatok. Bár alapvetően nem hiszem, hogy egy gyerek tönkre tenné bárki életét is,mert egy csodás ajándék minden gyerek az élettől. Próbáld így felfogni. Ez egy új feladat, ami előtted áll, hidd el nagyon szép és nemes feladat, függetlenül a párodtól, és az ő hozzáállásától. Nem könnyű, de a gyerekek nagyon őszintén tudnak szeretni, és nagyon hálásak tudnak lenni a szeretetedért.
A párkapcsolatodat pedig igyekezz rendbe hozni.Nagyon fontos a kommunikáció. anélkül halott ügy az egész.
Mondd el neki az érzéseidet, újítsátok meg a szeretetet kettőtök között. Biztos ott van az még, csak rá kell találni.
válasza:a babához akkor fogsz kötödni inkább ha megszületik..sajnos az eleje is rumli lesz,és ha a párod nem úgy áll hozzá,még depibb leszel..
most is a hormonjaid játszanak veled..
ha megadtad az esélyt a bébinek hát vigyázz rá és szeresd neki csak ennyi kell..
meg fog változni az életed,minnél több segítség az jól tud jönni..
én a párommal 14 éve vagyok..most vagyok 30..a ragaszkodás és a szeretet tart minket össze,ez erősebb mint a szerelem..
válasza:Ilyen kapcsolatba nehéz gyermeket várni, szülni. Ugyanakkor szerintem a legtöbb kismama átmegy ezen valamilyen szinten, még akkor is, ha nagyon várta a babát. Akár bevallja, akár nem. Hiszen egy teljesen új életed lesz, amit nem lehet "visszacsinálni" és ez hatalmas teher. Pluszban a hormonok igen érzékennyé teszik az ember lányát.
Az anyaság érzése nem hirtelen kezdôdik, mikor terhes leszel, hanem szép fokozatosan... Elôször a várakozás és hitetlenkedés. Utána ahogy közeledik a nap, jön a félelem, hogy nem lehetne-e átugrani a szülés részt, és a kapkodás vagy yérmérséklettôl függôen a halogatás.
De nincs megállj, jön a szülés, ahol csak kis részben irányíthatod a testedet, és minden fizikálisan megváltozik körülötted és benned is. Egy igazi természeti esemény. Ezt valaki lelkileg teljes átadással, valaki teljes tiltakozással éli meg.
De a vége tényleg egy csoda. Ám ezen még jó pár hónapig nem érsz majd rá gondolkozni.
Ott lesz az a kis ember, akiben benne lesz az összes ôsöd, ahogy benned is ott vannak, és olyan természetes lesz akkor, hogy igen, "ô az enyém, én az övé" :) És ahogy majd egyre jobban megismeritek egymást, úgy veszed észre, hogy már nem csak az ösztöneid szeretik, hanem a szíved és az eszed is.
"Anya" - ez nekem terhesen még elég utópisztikusan és ijesztôen is hangzott és sokszor inkább kimenekültem volna önmagamból. Most 8 hónapos a babám, és tudom egyre inkább felfogni és magamat is elfogadni így.
Egy kisgyermek és az anyaság állapota hihetetlenül sokat ad: valami olyan ragaszkodást, bizalmat, feltétel nélküli szeretetet, és magadban való bízást, felnôttséget, amit más kapcsolatban nem élhetsz át és nehéz elképzelni is - szóval hidd el :), végül tényleg "megéri".
válasza:szerintem is erdemes szakemberhez fordulni hatha tud segiteni, h jobban felkeszulj az anyasagra es rendezhesd a kapcsolatotokat. Terhesen sokkal erzekenyebb az ember a hormonok miatt, es lehet h a aprod nem akar megbantani es eszre sem veszi h te ugy erzed h cselednek nez. a kapcsolatban nagyon fontos a megfelelo kommunikacio es ha nem beszeltek nyiltan es oszinten egymassal, akkor te egyre depisebb leszel, a parod meg egyre eltavolodo mert azert nehez egy szomoru depis emberrel egyutt elni es ezt toelarlni. a ferfiak nem tudjak, fel sem fogjak mi megy egy noben vegig mikor terhes, mikor megszuletik a baba, mert ok nem erzik at ezt a tapasztalatot, es ha nem mondod el neki nyiltan a parodnak fogalma sincsen errol.
aztan figyelned kell arra is, sok no szenved post natal depression-tol, ez a szules utani depresszio, es ha nem kersz megfelelo szakember segitseget nem fogod tultenni magad. Kulfoldon nagyon sokat foglalkoznak ezzel. Ez fokeppen abbol ered h sok no akinek elotte mozgalmas elete volt, foleg a munkaja kapcsan, es hirtelen marad otthon egy csoppseggel, erzi a bezartsagot, h semmire sem alkalmas csak hazi cselednek, nem tudsz aludni normalisan, ejszaka tobbszor fel kell kellni a baba miatt etc.
ha mar most erzed a depressziot ez szules utan sem lesz jobb, igy erdemesebb most szakmai segitseget kerned, es a paroddal beszelned, mindannyiotok erdekeben.
Magam is anyuka vagyok es az en eletem is megvaltozott gyokeresen, de olyan jo erzes mikor a kislanyom ram mosolyog mikor atolel, mikor szorosan magahoz olel, ez egyszeruen szavakban elirhatatlan, es ez minden extra tobb munkat es kialvatlan ejszakakat meger!!
20 hos kislany + 6 hetes pocaklako anyukaja.
válasza:Én biztos kapcsolatban vártam a babámat, de sokszor átfutott rajtam hasonló gondolat, mint most rajtad. Ez egyszerűen a hormonok játéka, a szervezetednek és az agyadnak fel kell készülnie az anyaságra, és emiatt egyáltalán nem probléma, hogy ilyenekre is gondolsz.
Mikor megszületett a fiam, és rámnézett, onnantól tudtam, hogy el vagyok veszve:)
Nem fog majd érdekelni a párod, vagy a kapcsolatod megmaradásának oka, csak a gyerek, hidd el.
Aki meg egyből az örökbeadást forszírozta, azzal ne foglalkozz, szerintem jutalékot kaphat, mert minden hasonló kérdésnél ez az első dolog, ami eszébe jut:(
Kitartás, nem lesz semmi baj!
válasza:Sajnálom, hogy így érzed, de hidd el, ez meg fog változni. Én biztos kapcsolatra szültem a babánkat, bár nálunk meg apuka nem akarta a gyereket. Addig bunkózott, depizett velem szemben, míg beadtam a derekam, és bejelentkeztem abortuszra. Aztán bementem a kórházba, annyi nem volt a páromban, hogy eljött volna velem, és nem tudtam megtenni. Annyira akartam a babát, hogy vállaltam, hogy valahogy egyedül felnevelem, de egyszerűen képtelen voltam meg tenni.
Hazajöttem, nem mondtam semmit itthon, csak el kezdtem pakolni. Párom nem értette, hogy mi van, én meg elé raktam az uh felvételt. Csak nézett, mint egy szamár, majd megkérdezte, hogy fiú vagy lány, mert ő lányt szeretne.
4 hete kislányunk született, akitől az első perctől kezdve el vagyunk olvadva.
Na így lesz ez nálad is. Meglátod a gyönyörű szép babád,és semmi más nem fog számítani, csak ő!
Kitartás, türelem!!!!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!