Akinek volt már abortusza, miért tette? Megtenné újra hasonló körülmények között?

Én a 3 általad elfogadható indok közé tartozom.

16 évesen, gyakorlatról este hazafelé menet (vendéglátó ipar, délutános műszak, este 10kor zártunk), 3 férfi (akkor 23-25 év közötti) megtámadott, és megerőszakolt.

Elég trauma volt ez nekem, főleg, miután megtudtam, hogy terhes lettem. Akkor még nem volt esemény utáni tabletta. Volt feljelentés, meg nőgyógyászati vizsgálat, de nem lett eredménye.

Ítéljenek el, de szemrebbenés nélkül a terhesség megszakítást választottam, és lelkiismeret furdalásom sem volt, sem akkor, sem utána, sőt megkönnyebbülést éreztem. Fiatal is voltam egy babához, és tudom, hogy nem tudtam volna szeretni, mert arra az estére emlékeztetett volna. Azt sem tudtam volna, hogy ki az apa a 3 férfi közül (akkor még nem volt ilyen felkapott a DNS vizsgálat).

Néha belegondolok, hogy már kamasz lenne, de nem bánom a döntésemet.

Most van egy másfél éves gyönyörű kisfiam, boldog párkapcsolatom (amire éveket vártam, mert nem mertem megnyílni senkinek).

Volt abortuszom, sajnos nem is egy!

Az első: 13 éves voltam, gyerek és nem gondolkoztunk.

Mai napig szégyellem magam amiatt, és sokszor eszembe jut, hogy épp menyi idős lenne.

Bár amióta megszületett a fiam, ritkábban.

A második:

Már megszületett a kisfiam, kora szülés volt, komplikációk miatt csoda hogy életben maradt, az meg még nagyobb csoda hogy egészséges.Ismét teherbe estem, immáron szintén védekezés mellet, ahogy kisfiammal is.

Szerettem volna őt is megtartani, de miután közölte a doki, hogy nagy az esélye annak hogy bele halok a szülésbe, és a terhességem nagy részét is kórházban kéne töltenem, így a műtét mellet döntöttem.Nagyon rossz érzéssel feküdtem be a kórházba, de nincs lelki ismeret furdalásom mivel az élő, egészséges kisfiam érdekében tettem hogy az esélyét se adjam meg annak hogy anya nélkül keljen felnőnie.

Lehet ez neked gyilkosságnak számít, mivel nem mised-abra feküdtem be, mert ezt a doki nem tüntette fel sehol, csak szóban mondta el a kockázatokat.

De nagyon tévedsz!Sem ez nem gyilkosság, se semmilyen indokkal vagy indok nélkül végzett abortusz!

Hogy miért gondolom így?

Tegyük fel behoznának egy olyan abortusz ellenes törvényt, ami csak a missed-et engedélyezi.

Mi lenne a vége?

Azok a nők akik teherbe esnek (és lényegtelen hogy védekezéssel vagy anélkül, mert mint az egyik válasz példája is mutatja lehet duplán védekezni, vagy spirállal akkor is meg eshet a terhesség), és nem szeretnének gyermeket nevelni, mert nem érzik magukat elég érettnek, vagy nem tehetnék meg anyagilag vagy bármi indokuk lenne, megszülnék a gyereket és megölnék.

Hidd el 60%-ban így lenne!!!

Így is sok gyerekbántalmazást hallunk, gondolj csak arra aki kalapáccsal verte szét az újszülött fejét, vagy egy mosóporos zacskóba téve hagyta a kórház wc-jében.

Pedig elvetethették volna, csak nem alakult ki a kötődés a 9 hónap alatt, és addigra úgy érezte még sem alkalmas a feladatra, vagy simán csak sokkot kaptak.

Akkor gondolj bele mi lenne akkor ha 9 hónapig fájdalommal hordja ki a gyereket, esélytelen szinte a kötődés, és az lenne a szülés pillanatában ez első gondolat hogy hogy szabaduljanak meg a gyerektől, mert csak nyűg és egy nyűggel semmit nem akarnak az emberek foglalkozni, tehát meg sem fordul a fejükben az örökbe adás.

Kedves 16:25-ös válaszoló!

Az abortusz gyilkosság, bárhogyan is nevezzük. Azt a babát, akit elvesznek, ugyanúgy érzéstelenítés nélkül kaszabolják szét, mint akinek a szülés után a fejét szétverik. Mindkettő szenved.

Sajnos kevesen tudják, hogy a 6. héten dobog a szive és keringése van az "embriónak" (mert a 12. hétig ugye "csak" embrió). A központi idegrendszere érni kezdett, így fájdalmat is érez.

Vagy mi van azzal a babával, amit K-injekcióval vagy sóoldattal ölnek meg? Ő is szenved.

Az más kérdés, hogy a nő szive belefájdul az abortuszba, és hordozza ennek terhét. De ne állítsuk úgy be ezt a műveletet, mintha a szél lebbenne egyet-kettőt és kész, nincs baba.

Lányok, akik azóta is hordozzátok magatokban ezt a fájdalmat! Van segítség, meg lehet gyógyulni ebből az állapotból! Az abortuszt végző nőknél nem ritka az úgynevezett PAS (post abortion syndrom). Sokféle megnyilvánulási formája van, nézzetek ennek utána! Vannak olyan civil szervezetek, akik foglalkoznak ezzel (pl. valsagterhesseg.org, áldott teher alapítvány).

21 éves voltam. A srác két évvel fiatalabb. Friss volt a kapcsolat. Szerettem, de nem akarta a babát. Fiatalok voltunk. Még tanultunk, egzisztenciánk sem volt. Megbeszéltük, hogy később újra próbálkozunk, de azért fájt a szívem, nagyon fájt.

Most 42 vagyok. Az említett egykori srác a férjem. Nincs gyermekünk. Mindent megtennék azért, hogy anya legyek, de sok minden közbeszólt az életben. Súlyos egészségügyi problémák, aztán viták, közben a férjem teherbe ejtette a szeretőjét. Ikrek fogant. Elvetették. Aztán pár éve egy húsz éves csitrinek csinált gyereket. Az a lány nem vetette el, persze, hisz pénzelte a férjem. A házasságunk romokban hevert. Egy éve megfogant újra a csoda. 8 hetet élt bennem. Egyszer hallhattam a szívhangját. A következő vizsgálaton már nem élt.

Fölösleges arra gondolnom, hogy mi lett volna ha annak idején nem megyek abortuszra. Csak a mostani fejemmel és évekkel a hátam mögött értékelném azt a gyermeket. Ha akkor megszülöm, nem lettem volna boldog. Ahogy most sem vagyok az, de ennek semmi köze a múlthoz.

Most újra próbálkozom. Talán még helyrejöhet minden...

Szerencsére sose volt még abortuszom. Tudom ezért le leszek pontozva. De nem hagyhatom hogy valótlan dolgok legyenek kinn válaszként, és ezzel az abortuszon keresztül ment nők gyilkosnak tartsák magukat. Az idegrendszer kezdeti (12 héten belül) jelenléte nem jelenti, hogy pont úgy funkcionál mint a mi kész idegrendszerünk. Lehet hogy a velőléc már zárult, hogy neuronok szaporodnak stb, de az érző senzoros-motoros idegek még nem fejlődnek ki, és ami fontosabb a pályáik sem, tehát az agyig (ami szintén roppant fejletlen) nem jut el az inger (lásd fájdalom). Azért 12 hét az abortusz határ, mert addig még embrió (vagyis nem hasonlít 100%-ban az emberre). A 12 hét végére lesznek meg a végtagok, stb és külsőleg már emberke alakja van, innentől tekintjük a magzatot individumnak, embernek, akinek jogai vannak. Addig csak sejtek halmaza (jogi szempontból).

Ami a statisztikát érinti kedves kérdező, ez a te kitalált szubjektív statisztikád vagy orvosi adat? Szerinted csak 5-10% az orvosilag indokolt abortusz. Szerintem meg legyen 70%. Ha ezt csak úgy hasból mondjuk egyikünknek sincs igaza.

Nem vagyok abortusz ellenes, de ez nem jelenti, hogy táncolva dalolva terelgetem be a terhes kismamákat abortuszra.

Lehet hogy neked csak a beteg baba az elfogadható ok az abortuszra, de hidd el azok a nők, gyerekanyák, akik meghozzák ezt a súlyos döntést, akármi is legyen a végső indokuk rá, nekik az a legfontosabb indok, ezt tiszteletben kell tartani, ha tetszik nekünk ha nem. Nem hiszem, hogy átgondolás, számvetés nélkül rohannának abortuszra a nők, biztos komoly rágódás és szenvedés, komoly érvek felsorakoztatása után bólintanak erre rá.

Lehet gyilkost kiabálni, de ettől a magzat/embrió nem fog visszatérni, megszületni, felnőni. Épp elég bajuk van nekik, nem kell még idegenek megvetését is a lelkükre venni.

Olvashattad a válaszolók nagy része mind valami (számodra is elfogadható) komoly indok miatt döntött emellett, egy olyan választ se láttam, hogy élvezettel gondolna vissza a döntésére.

És most lehet lepontozni, de az én lelkiismeretem tiszta, nem támadok le idegeneket, nem ítélem el őket ismeretlenül, én nyugodtan tudok aludni.