Olyan anyukákat keresek, aki gyerek (ek) mellett vagy után még magasra ívelő karriert tudott építeni?

Kedves első hozzászóló!

Ne húzd fel magad, nem éri meg! Sajnos a magyar emberek többsége ilyen. Ezt el kell fogadni. Mondom ezt úgy, hogy én is az vagyok és itt élek. Én személy szerint nagyra becsülöm azt, amit te teszel. Még szép, hogy nem akarsz "haza"jönni! Ez az ország most ott tart, hogy aki csak teheti, jobban jár, ha külföldön próbál megélni. Mert ugye hazaszeretettel nem lehet a gyerekeinket felnevelni. Arról nem is beszélve, hogy az én drága HAZÁM többe nézi a c.gányokat, mint a magyarokat. Egyik fő gondja az, hogy vajon hogyan is kéne őket felzárkóztatni? Tessék????? Az a baj, hogy ott fenn c.gányt csak tévében látnak, de soha nem éltek köztük. Itt van nagyon sok és az senkit nem zavar, hogy pl. már a kis alsós magyar gyerekek is pszichológushoz járnak, mert a "felzárkóztatni kívánt kisebbség" olyan szinten inzultálja őket. És még hosszan sorolhatnám.

Elnézést, kicsit elkanyarodtam. Szerintem igenis büszke lehetsz magadra, mert szép karriert futottál be és még gyermeked is van! Biztos borzasztó nehéz volt visszamenned dolgozni egy pár hónapos baba mellől, de sajnos farkastörvények uralkodnak. A kényszer meg ugyebár nagy úr. Könnyű elítélni téged, meg azt mondani, hogy én nem lettem volna rá képes (és jelen pillanatban én is úgy érzem), hogy pici baba mellől dolgozni menjek, de mérlegelni kell.

Szóval ne foglalkozz az irigyekkel, szerintem tök jó, hogy ezt mind elérted!

(Hú, majd fogok én még kapni hideget-meleget!)

Kedves Első!

második vagyok

Eszem ágában sem állt megbántani,ráadásul a kérdezőnek szólt,amit írtam.

98.000 a gyedem,26.000 a családi pótlék,16.000 a nagyobbik gyerektartása.

Ebből 32.000 a lakbér,24.000 a személyi hitel (telket vettünk),25.000 a gáz, 10.000 a villany, 5.000 a víz.

A férjem munkanélküli.Már egy fillért sem kap.

Kertészkedünk,tyúkokat tartunk.

Ha lejár a gyedem én megyek vissza dolgozni,a párom lesz gyesen.

Nem panaszból írom.

Anyukám jó példa erre. Miután megszerezte az orvosi diplomáját, férjhez ment. Az aneszteziológus szakvizsgája után azt hiszem 2 nappal született a bátyám, rá 4 évre nővérem, rá 4 évre én. Közben egyre feljebb haladt a ranglétrán. Pici voltam, mikor kandidátusi értekezést írt, és iskolás koromban lett professzor. Nemzetközileg is elismert a szakmájában, egyetemen oktat, évekig intézetvezető volt az egyetemen, majd 3 évig az Egyesült Arab Emirátusokban dolgozott (korábban, még a gyerekek születése előtt Bécsben is dolgozott elég sokat), és közben sikeresen felnevelte a 3 gyermekét. Most van úton a 10. unokája, csodás nagyi, hűséges feleség (immár 41 éve), és 67 évesen még mindig teljes állásban dolgozik!

Én ugyan 2 diplomát és 2 nyelvvizsgát (egy felső- és egy középfokú) szereztem, de ezeknek egyelőre nem sok hasznát veszem, ugyanis 6 éve folyamatosan "babázom" (most az 5. gyermekemet várom). De cseppet sem bánom! Ki tudja, lehet, hogy a gyerekek után még lesz időm karriert építeni... (Még csak 31 éves leszek.) De az sem baj ha nem; úgy érzem, nekem épp elég az öt gyermek felnevelése és a férjem karrierének támogatása! Elismerésem mindenkinek, aki gyerekek mellett vállalja a karrierépítést! Anyukám mindig azt mondta, hogy meg lehet csinálni, de a legfontosabb a család! Ez biztos! Ugyanis semmilyen karrier és semennyi pénz nem ér semmit, ha a család kárát látja!

Ezek szerint Magyarországon nem tudtál karriert építeni. A külföldi férj kellett hozzá, hogy legyen, aki tolja a szekered. Akkor miről is beszélünk?

Majd ha itt építesz karriert, és tudsz felmutatni valamit, akkor felnézek rád.

Nics mire irigykednem, a mi viszonyaink mellet meglehetősen jól élek. Csak nem más tolta a szekeremet, nem a szüleimet tartottam cselédnek, hanmem én vettem házat a gyerekeimnek, taníttattam őket, tudtak itt karriert építeni, pedig nekünk a rokonságunk nagy része nem magyar, tehát mehettek volna több gazdag országba, de én Magyarnak neveltem őket. Jeélenleg ők alapozzák az unokák jövőjét, remélem, ők is itt, Magyarországon. Igen, MAGYAR vagyok, és BÜSZKE vagyok erre.

"Bocs,én nem ilyen vagyok,csak hozzászólnék...

Ha valaki egyedül van (v. mert elvált, v. mert a párjára nem számíthat) jó ha beszerez egy pótnagyit,dadát stb.

Én nem tudnám megtenni,de nem nézem le,aki ezt az utat választja-sok sikert!"

Én írtam...

Mert megpróbáltam!

Amikor válás után egyedül maradtam a lányommal,rengeteget adott a munka!Elismerések jöttek;lassan,de battyogtam felfelé a szamárlétrán.Újabb főiskola stb...

De be kellett látnom,ha nem akarom,hogy "idegenek" neveljék fel a lányomat,akkor nekem ezt így nem szabad folytatnom.

Ismétlem:Nem nézek le senkit,de egyedül nem szabad bevállalni!Tönkre mehet benne anya,gyerek,család.Ugyanakkor erős hátországgal,ha az ember nincs egyedül,mert ott van a férj,a fiatal nagyszülők,akkor már más a helyzet.Csak tudni kell felismerni,mikor jött el az ideje a fékezésnek.

Félre érthetett az első hozzászóló,sajnálom.A válaszomat kicsit kifejtve talán már egyértelműbb voltam.

kedves hozzaszolo aki lefikazott. Nem kellett kulfoldi ferj sem h a karreiremet tolja. Egyreszt 2001-be erkeztem ki ide, 2001 nov kaptam adatrogzioti allasom, 2002 feb kaptam kontirozoi allasom, 2005 feb kaptam manageri poziciom. A ferjem meg 2008 aug ismertem meg. Szamoljal mar a tiz ujjacskadon ember. Kulfoldi letelepedest es allampolgarsagot az otthoni vegzettsegemre kaptam es a general skilled immigration kereteben jottem ki es nem fiance visa alatt. Masreszt itt nincs protekcionizmus. mindegyik allasom meghirdtett volt ugynoksegen keresztul es ugy talaltak ram. nem ismeros alapjan kerultem egyik allasomba sem.

Tehat senki sem tolta a szekeret alattam. Amit elertem a szorgalmam, teljesitmenyem alapjan volt.