Akiknél a babával egy lakásban van a kutyus hogyan nyugtatják meg a nagyszülőket, hogy ne aggódjanak?

Nekünk kis testű kutyánk van, félig a házban, félig kint. De bent alszik. Mi annyival lerendeztük a dolgot, hogy ez a mi házunk, a mi várunk, itt az van és úgy, ahogy mi szeretnénk. Persze nem így jelentettük ezt ki, hanem finomabban...

Ha voltak is megjegyzések (szerencsére nem sok), akkor nem vettük fel, vagy teljes természetességgel rámondtuk, hogy nem kell aggódni, nincs semmi baj. A kutya a gyerek közelébe nem megy, megmutattuk őket egymásnak, amikor hazajöttünk a kórházból és meg is szűnt az érdeklődés. A fiam még csak három hónapos, konkrétan alig veszi észre a kutyát, ráadásul mivel az fehér, így a színe sem fogja meg. A kutyát sem érdekli a gyerek, tehát nem kell közelharcot vívni. Kettesben sohasem maradnak, ahol a gyerek bármikor is előfordulhat, oda közvetlenül nem mehet a kutya. Minden nap porszívózom az egész házat, van, hogy kétszer is.

Szerintem viselkedjetek teljesen természetesen, mutassátok meg, hogy megy a kettő együtt úgy, hogy nem árt a kutya a gyereknek és a gyerek sem a kutyának. Lássák, hogy nem komplikáljátok túl a dolgot, mindenre van megoldás, így is sikerül rendet tartani és a gyerek is épségben marad. Ne viselkedjetek úgy, mint aki engedélyt kér, vagy véleményt, csak természetesen tegyétek a dolgotokat. Akkor hátha ők is jobban elfogadják és rájönnek, hogy ez nem olyan dolog, ami rajtuk múlik...