Miért vállal valaki bizonytalan anyagi helyzetben gyermeket?

Hát attól függ, mi számít rossz anyagi körülménynek. Olyan gondom még nem volt sose, hogy mit fogunk enni, de azért nem vagyunk kicsit se gazdagok, meg kell gondolni, hogy mire adom ki a pénzt. Csak úgy voltam vele, hogy inkább most, fiatalabb koromban szeretnék szülni, most nem írom le, hogy miért is jutottam erre a döntésre, mert elég bonyolult és hosszadalmas lenne kifejteni.

Anyagilag azért nem állunk valami hű de jól, mert még tanulok. Viszont azt pl. nem tartom a szegénységünk jelének, hogy nincs saját lakás, nincs autó. Szerintem albérletben élni nem a legalja, sőt, nem is akarok saját lakást még jó darabig. Élet meg van autó nélkül is, ebbe se halt még bele senki. Viszont azért is mertem így belevágni a dologba, mert mire diplomázom, már nem lesz olyan nagyon kicsi a fiam, és ha nem is itthon, de külföldön az én szakmámban nagyon jól lehet keresni, még ottani viszonylatban is. Eleve úgy terveztem, hogy majd külföldön fogok dolgozni, szóval ez nem változott az miatt sem, hogy gyereket vállaltam. Addig filléreskedünk még egy kicsit, utána már sokkal könnyebb lesz.

Megkérdezhetem kedves kérdező, hogy ti milyen anyagi helyzetben vagytok?

Gondolom, van egy gazdag férjed/párod, mert rád is a törvények vonatkoznak és hiába van jó állásod, a gyed az maximalizált mindenkinek. És max. gyedből ugyebár nem könnyű megélni. Vagy vannak rokonok, akik segítenek nektek. Én nem értem a kérdésedet ebben a formában, hiszen te is legfeljebb 86 + 12 e ft-ot kapsz. Ez szerinted ideális összeg a gyermekneveléshez??????

Vagy akinek a párja nem keres nagyon jól, az vagy ne szüljön annak a férfinek vagy várjon a bizonytalan jövőre? Mi a garancia arra, hogy tartósan jó lesz anyagilag??????

"Lakás is kell nekik és nem ártana egy felső oktatás sem,ami,mint tudjuk nem olcsó."

Nekem se vett senki lakást, a férjemnek se, nem is vártuk el a szüleinktől. A férjem ösztöndíjból, diákhitelből volt egyetemista mert kisnyugdíjasok voltak már akkor is a szülei, én csak gyes-en tudtam főiskolára menni de mentem, elvégeztem. Pedig mindketten szegény családból származunk. De akkor ezek szerint meg se kellett volna születnünk, hisz se lakást nem kaptunk, se tandíjas egyetemet.

nem lehet mindig arra várni, hogy majd jobb lesz, a gyerek nem egy befektetés. Mi sose gondolkodtunk azon, hogy anyagi okoból vállaljunk vagy ne vállaljunk gyereket, A gyerek az élet értelme. Minden állat, növény életének is célja, hogy továbbörökítse önmagát. És erre a fiatal kor alkamas. Anyagi okokból sokan kitolják a gyerekvállalást és csodálkoznak h nem jön össze, vagy pedig összejön de már a gyerek esküvőjét se élik meg. A mi szüleink vagy főleg a nagy-déd szüleink a háború alatt talán azért vállaltak gyereket, mert olyan jól ment nekik? Amióta bejött ez a fogyasztói társadalom, az emberek elkényelmesedtek, egyesek azt tartják nyomorgásnak, ha havi csak 30ezret tudnak félretenni, meg nem tudnak minden évben elmenni nyaralni. Szüleim még egyszer se láttak tengert (én egyszer láttam), anélkül is lehet élni. Régebben meg...na mindegy (most a hitelesekre ez nyilván nem vonatkozik, mert az egy ritka szar helyzet)

Szóval kinek mi a rossz anyagi körülmény?

Ha pedig nem menőzni akarunk a gyerekkel, egyáltalán nem olyan nagy anyagi "teher"

Alapból azt mondanám, hogy ha arra várnál, hogy jobb legyen, soha nem lenne gyereked. ... És ha nem is szó szerint, de nagy igazság van benne. Jobb soha nem lesz... annyira bizonytalan minden, semmit nem tudni, mi lesz holnap, nem ám tizenévmúlva...

Mi is szar anyagi helyzetben vagyunk, de nem mondunk le a harmadik babáról.

Mikor terhes lettem, nem volt gond. Férjemnek jó állása volt, én is dolgoztam, ha csak 4 órában is. Aztán férjem új munkát kapott, elköltöztünk, majd vissza, mert nem jött be- a két költözés felélte a vagyonunk, és a bére sem volt már olyan jó. Engem majdnem kirúgtak, csak a terhesség mentett meg, így a táppénzem havi 16,000,- ft lett, majd szülés után gyes, ami 26,000,+12,000,-ft cspvel. Ez nem sok... kiemrültünk. Aztán beállt egy színvonal, és jött a második baba. Aztán szülés előtt férjem kirúgták váratlanul- 2 hónap munkanélküliség. A padlón voltunk. Mentünk segélyért, és kaptunk rendszeres gyeremektartást, mert nem értük el a 32,000,ft/ fő jövedelmet. Ha nagyszülők nem segítenek, nincs mit ennünk és kikapcsolják minden közművünket. Aztán kapott munkát az addigi keresete kevesebb, mint felét kereste-gondolhatod, a sok minuszra ez hogy jött... azóta is tengődünk, szülők segítenek. Most holnaptól dolgozom én is-kényszer, pedig a kicsi még csak egy éves, mennek bölcsibe a naggyal együtt. Viszont a munka mellett nincs gyes, viszont van 20,000,-ft bölcsipénz, van buszbejárás, bérlet, és kell diákhitelt fizetnem- amiket eddig nem kellett. Szóval hiába dolgozom 8 órát, vagyok távol majd 12 órát, nem látom a gyerekeimet, mert 10-18-ig dolgozom, mire hazaérek alszanak, előrébb vagyunk kb 30,000,-fttal. De muszály... és a terv az, hogy doglozok 2 évet, addigre kimennek a hitelek, kicsit összeszedjük magunkat az én fizummal és hitelek nélkül, és vállaljuk a harmadik babát is.

Na meg a másik mondásom: nem tudom hogy, de valahogy lesz, mert úgy még nem volt, hogy sehogy ne lett volna...