Észrevettétek, hogy kineveledődött egy újabb fiatal réteg, amelyik nem adja át senkinek sem a helyét?

Mert mint mondtam te természetesen egy Teréz anya vagy és SOSEM gondolsz magadra. :) Aki meg egyenesen nem akar gyereket az a legönzőbb? Kivel is önző? Egy meg nem született gyerekkel? Azt meg hogy? Tudtommal önzőnek csak valakivel szemben lehet lenni. Mi bajod lesz neked attól ha valaki nem szül?

Hát nem érdekes hogy mindenki az anyukák ellen van? Mindenki keresztbe akar nekik tenni. Vagy nem lehet hogy csk ők képzelik ezt? Pontosan erről beszéltem az előbb... Öt perce még fröcsögve beszéltetek az öregekről, hogy milyen szemetek, de ha úgy szolgálja érdeketek akkor rögtön ők lesznek a szegény anyukák (mert már azok is ördegek azóta) akik megszülték a sok gonosz gyereket nem akaró, helyet át nem adó embert, pedig hát nem ezt érdemlik azok után... Érdekes mi?

Nekem az egész terhességem alatt négyszer adták át a helyet (pedig mindenhova busszal jártam, autónk nem lévén). Kétszer nyugdíjas bácsik, akiknek nyilván inkább ülni kéne, kétszer pedig cigány férfiak. Hát, fura az élet, mit ne mondjak.

Különben anyukám mesélte, hogy az egyik vele egykorú (tehát most ötven körüli) szomszéd nő, úgy jó 15 éve, amikor a lánya volt iskolás, fennhangon azt magyarázta a lányának a buszon, hogy ne adja át a helyét egy terhes nőnek, mert azé a hely, aki előbb leült, és a bérlet mindenkinek ugyan annyiba kerül. Most komolyan, ha valakit a tulajdon édes jó anyukája erre tanít (aki nyilván szintén volt egyszer terhes, mégis hamar elfelejtette úgy látszik), attól mit várunk, milyen lesz huszonévesen?

Atya ég, már megint látom előkerült az, hogy egyesek szerint aki terhes, annak ugyan miért kéne ülnie, hiszen van lába, stb. Kedves 67%-os, nagyon értetlen válaszoló: ha én terhesen, nagy hassal felszálltam a buszra, és csak két megállót mentem, eszembe sem jutott leülni. Viszont azt tán csak meg lehet érteni, hogy terhesen az ember egész hőháztartása kissé felborul, sok minden mással együtt, és én pl. elég hamar eljutottam az ájulásig, ha nagyon melegem volt. És mivel terhesen sokkal hamarabb melegem lett, ezért erre jóval nagyobb esély is volt nálam akkor. Ülve még csak-csak ki lehetett bírni, de állva már nehezebben. Na most, neked történik valami bajod, ha állva kell utaznod 15-20 percet? Gondolom nem. Viszont annak, aki nagy hassal teszi meg ezt az utat, annak történik baja? Igen, történhet, ezt nyilván ő érzi, nem más. Akkor nem logikus, hogy neki le kéne ülnie? Arról nem is beszélve, hogy ekkora pocakkal az ember egyensúlyozni sem tud úgy, aztán ha ráesik szerencsétlenje a hasára, akkor az nagyon jó lesz, nem? Vagy nem számít, mert nem a te gyereked? Tudod, számomra elég hihetetlen, hogy valakit ennyire ne érdeklejen, hogy rajta kívül is vannak emberek a világon. Nem akarok én is azzal jönni, hogy kihalna a föld, de ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, akkor pl. minek legyen közoktatás, hiszen én már úgyis tudok olvasni, mit érdekel engem, ha más sose tanul meg, nem? Sőt, jelenleg egészséges vagyok, hát orvosok se kellenek, minek fizessek tb-t. Meg minek vannak nyitva a boltok, ha én már bevásároltam, tök fölösleges, vásároltak volna be akkor, amikor én. Ja nem, mert az is zavar. Akkor inkább pusztuljon mindenki, hiszen útban vannak.

Hát, ha mindenki így gondolkodna, igen csúnya világ lenne itt. Vagy csak én vagyok túlságosan empatikus? Én valami különc lennék, ha pl. a boltban leveszem a polcról a konzervet annak, aki alacsony, és hiába nyújtózkodik, nem éri el? Vagy azért is én vagyok a fura emberke, mert amikor múltkor egy nő tőlem fél méterre elcsúszott a jeges járdán, akkor segítettem neki felállni?

Én éppenséggel úgy viselkedek másokkal, ahogy szeretném, hogy velem is viselkedjenek, és ebbe beletartozik az is, hogy ha tudok segíteni, akkor segítek, hiszen én is azt szeretném, hogy más is ezt tegye, ha véletlenül épp én szorulnék rá.

Az én tapasztalatom az, hogy valóban inkább idősebb vagy cipekedő nők adják át a helyet. Mert ők bele tudnak érezni a helyzetünkbe. Tőlük meg nem fogadtam el. Mindössze 2szer fordult elő mostanáig (28. hét).

Azt gondolom, hogy itt a fővárosban rosszabb a helyzet, mint vidéken. Tényleg mindenki csak bambul ki az ablakon.

Valahol megértem őket, mert nekem is mindig jobb volt ülni fiatalon, nem terhesen is. Én is voltam fáradt akkor is.

DE! Az nem ugyanaz.

Terhesen az ember eleinte rosszul van, hánynia kell, ájulnia kell, leesik a vércukor, stb.

Később a nagy hastól nem lát, nem tud egyensúlyozni. Hasizmot már a kezdetektől kiiktat, ezért minimum 2 kézzel kell kapaszkodni, és még úgy is himbálózik össze-vissza.

Tehát nem csak a fizikum, de a biztonság is fontos itt. Sokkal könnyebben esnek el, sérülnek meg.

Nem beszélve, amikor a mozgólépcsőről rohanva fordul mindenki, hogy érje el a metrót, mintha nem jönne 3 perc múlva a következő. Olyankor úgy kell ügyeskedni, mint egy videojáték 7. pályáján, nehogy koccanjunk.

A legfelháborítóbb számomra, amikor az életerős apukák kisérik a kismamákat a vérvételre, vizsgálatokra, és elfoglalják az üres székeket. Ott áll a sok nagypocakú kismama, és NEM ÁLLNAK FEL! Sokszor még a kabátnak is foglalnak egy plusz helyet...

Nekem erről az jut eszembe, a buszon egyértelműen és bizonyíthatóan csak az ülőhelyek biztonságosak baleset esetén, ha valaki áll az orosz rulett. Akár kirepülhetsz a buszból, általában akik meghalnak balesetben álló utasok voltak, illetve csak fékez a busz és te elesel komoly sérüléseket szerezhetsz, nem egy ilyen ismerősőm van.

Ha valaha az én gyerekeim utazni kényszerülnek én arra tanítom őket, üljenek le és ne adják át a helyüket, mert ülve biztonságos utazni. És a kismama a kétéves gyerekkel biztos nem fizeti sem a temetési sem a gyógykezelés költségeit, ha az én gyerekemmel történik valami, mert állva utazott a buszon. Illetve ugyanígy, engem várnak otthon haza, nem kockáztatom a testi épségemet és életemet senki idegenért.

Tapasztalat? Nyugaton érkezési sorrendben szállnak fel az emberek a buszra, pont annyian amennyi ülőhely van, álló utast nem szállítanak. illetve nem elvárás a helyátadás, hiszen állva utazni kockázatos. Pont ez kéne nálunk is, nem felfurakodni a buszra, hanem megvárni a következőt, nagy pocakkal, kétéves gyerekkel, amíg nem jut ülőhely.

Vagy erre van az egyéni közlekedés, pont ettől versenyképes, mindig van ülőhely és akkor és oda mész, ahova akarsz.

Nem tudom miért van ez téves biztonságérzet a buszokkal kapcsolatban, autóba sem szállnak be többen, mint amennyi ülés van és biztonsági övet is használsz, gyereknek meg gyerekülést és a busz ugyanazon az úton halad, ugyanolyan sebességgel. Elszomorító, hogy nagy pocakkal két éves gyerekkel ilyen felelőtlenül utazol.