Javult vagy romlott a kapcsolatod a pároddal mióta megszületett (megszülettek) gyermeke (i) d?

A miénk inkább javult. Sokat segít a párom az elejétől fogva a fiúnk körül (pelenkáz, etet, fürdet), pedig nem tervezett baba volt, bár nem is védekeztünk. Házasok nem vagyunk, nem is akartunk összeházasodni.

Bár a szexuális életünk nem a régi, vagyis mostanában sokat újítottunk, de mivel egy szobában vagyunk a gyerekkel (anyóséknál lakunk átmenetileg), így inkább azt mondanám, hogy minőségi, nem mennyiségi. Remélem érthető (tehát egy hónapban 2-3szor vagyunk együtt, de az olyan, hogy csak na!).

Tervezzük a következő babát, bár míg egy szobában vagyunk 3man, addig még várat magára, de sokat beszélünk róla, már a nevek is megvannak. :D

Sokat járunk el hármasban, a fiúnk születése előtt is sokat kirándultunk, csavarogtunk. Most már alig várjuk, hogy kijöjjön a jó idő, és mehessünk játszótérre, apa meg már vinné foci meccsre.

Nekem szerencsém van, remélem nálatok is javulni fog a helyzet.

Ha itt tartotok, lépjetek. vAgy döntsétek el és váljatok, vagy döntsétek el, hogy tesztek valamit a kapcsolatotokért, de így a gyerek fogja meginni a levét!!

Nálunk nincs változás, vagy ha van , pozitív. Néha emlegetjük, hogy jó lett volna jobban kihasználni együtt az időt, hamar jött a baba (3 hónap alatt) , alig votlunk kettesben. De imádjuk őket, csak néha sok belőlük:.)

Amúgy ugyanúgy szeretjük egymást, szeretgetjük egymást, megértjük egymást, sokat beszélgetünk és mindent közösen odlunk meg.

Romlott sajnos. Nem tudunk egymásra minőségileg figyelni. Még pici a gyerkőc (4 hós lesz).

Az elején a férjem semmit sem segített a kisfiunk körül, majdnem megszakadtam. Mikor kiborultam, és el akartam költözni, akkor kezdte el kivenni a részét az életünkből.

Az együttlétek sem a régiek, nekem fájdalmas is, de ha én nem kezdeményezném szerintem még havonta sem kerülne rá sor. Úgy érzem, hogy nem lát olyan vonzónak, mint régen, bár ő ezt tagadja. Benn volt a szülésnél, de szerintem nem ez az oka...mert sokáig arról áradozott milyen jó volt látni, ahogy kibújt a picur...

Beszélgetni sem tudunk már normálisan. Próbáljuk helyrehozni azért az életünket, mert az biztos, hogy így nem lesz jó vége.

Talán, ha jön a jóidő és végre hármasban is ki tudunk mozdulni, akkor jobb lesz a helyzet.

Remélem sikerül nektek is rendezni a kapcsolatotokat.

Az első év nagyon nehéz volt. Az első 3 hónap maga a pokol a baba hasfájós, nem alvós stb.

Aztán depressziós lettem, a férjem semmit nem segített stb stb stb.

Nálunk is szóba került a válás, de halogattuk a papírok beadását.

Most már 2 éves a gyerkőc és már sokat javult a kapcsolat. Nem azt mondom, hogy a régi baba előtti, de már sokkal jobb.

KITARTÁS!

Egyérteműen javult, illetve mivel előtte sem volt gondunk, úgy mondanám, hogy most még sokkal boldogabbak vagyunk együtt hármasban.

Az viszont senkinek nem jó, ha egy rossz légkörben él a család, én azt mondom mindig, hogy jobb inkább elválni és új életet kezdeni, mint csak szenvedni és marni egymást és tönkretenni a gyerekeket akár évekig.

Ha úgy érzitek, hogy nem lehet helyrehozni vagy már nincs mit helyrehozni, akkor lépjetek. Attól még a férjed lehet jó apja a gyerekeknek.

Amúgy mi a fő probléma, ha megkérdezhetem?

50-50%

Mi az első terhességem előtt csak 9 hónapja voltunk együtt, így nem terveztünk még gyereket vállalni. Hosszas gondolkodás után döntöttünk csak úgy, hogy bevállaljuk.

Mivel nem ismertük még egymást annyira, így ahhoz képest javult, hogy most már megbízunk egymásban és értékeljük a másik jó tulajdonságait.

Viszont, mivel csak jóval a kisfiam születése után költöztünk össze, az összecsiszolódás nagyon nehezen megy, ráadásul én is rengeteget változtam, mióta anya vagyok.

Tehát néhány szempontból jobb lett a kapcsolatunk, viszont sokkal többet veszekszünk a kis hülyeségek miatt.

Nekem arra lenne szükségem, hogy jobban kivegye a részét a "szülőségből", ne nekem kelljen mindent egyedül elintéznem a gyerekek körül, neki viszont akkor lenne jobb szerintem, ha munka után nem kéne még apának is lenni, hanem egyszerűen csak nézhetne ki a fejéből...

Úgyhogy mivel nem egyformák az elképzeléseink az életről, így nem is felhőtlen a viszonyunk...

Pff...már ne haragudj meg de elég szemét férjed van. Mi az hogy ezt a szemedre veti? Egy család vagytok nem? Nem mindegy az hogy ki tesz "többet"? Mindenki a lehetöségeihez képest nyújtsa a legjobbat! Az eszem megáll néhány emberen...

Nálunk fele-fele arányban teremtettük meg a biztonságot a férjemmel. Én lakást hoztam magammal, viszont az ö fizetéséböl élünk. Nem kell soha kuncsorognom pénzért, annyit veszek el amennyit szeretnék. És sosem veti a szememre, hogy mit képzelek magamról, ö többet tesz a közösbe stb... Mi tényleg összetartunk. Szeretjük egymást a pici születése óta is ugyanannyira mint az elején:)

Ez lenne a normális. Beszéljétek ezt meg, mert a család az összetartásról, szeretetröl, védelmezésröl szól, nem arról ki mit adott bele. Ha így van, az már régen rossz.

23/N