Lányok! Szuléskor bent volt a párotok? Hogy viselkedett?

Szia!

Az én párom az utolsó pillanatig bizonytalankodott, hogy bent legyen-e, vagy sem. Úgy beszéltük meg, hogyha nem bírja, kimegy. Aztán az események ugye olyan fokozatosan következtek, hogy mire észbekapott, már a szülés kellős közepén voltunk. Ő nem ordított, de nagyon jó volt, hogy velem volt. Ha szomjas voltam inni adott, ha gáz kellett, azt adta. Végig fogta a kezem és nyugtatott. Azt mondja, nem bánta meg, sőt! Örül, hogy ott lehetett, mert mikor meglátta a fiát kibújna, élete legfantasztikusabb pillanata volt. Olyan földöntúli örömben volt része és azóta olyan büszke rám, én lettem az ő hőse! :) Ő is iszonyatosan vigyázza a gyermekét, ha valaki rosszul néz rá, vagy nem úgy fogja, már szikrázik a szeme.

velem is bent volt az elején, minden fájásnál bocsánatot kért, mintha nem akartuk volna mindketten... a fájások között jókat vicceltünk (ránézek az órára és mondom hogy lemaradok a Szex és New Yorkról...), nézte az NST papírján a fájásokat, mondta hogy ez most erősebb volt mint az előző (tényleg???), de sajnos császár lett a vége és oda már nem jöhetett. A babát is csak kutyafuttában a műtőből kifele egy pillanatra láthatta, nagyon bánt, hogy így alakult. De azért büszke vagyok magunkra.

6 hónapos kisfiú anyukája