Többgyerekes anyukák, akiknek az első terhességüknél nem viselkedett "jól" a párjuk! A második terhességnél megváltozott?

Nem terveztük a babát, még "élni" akart bepánikolt.

Szeretjük egymást, túléltük. Beszéltünk róla azóta, elmondtam neki, h mennyire rossz volt nekem ez az egész, azt mondta, h tudja, sajnálja, és ennyi, már nem lehet visszacsinálni.

Mióta megszületett a lányunk, példásan viselkedik (hónapok óta). Megkomolyodott, nem akar minket elveszíteni, ennek érdekében jól viselkedik.

Nem tudom, h az 1. babánál csak ennyire megijedt, a 2.-nál már nem lesz probléma, vagy a terhességem volt rá ilyen hatással, és a 2.-nál is ez lesz majd?

Mert ha igen, inkább nem kell még egy gyerek!

Amikor jó napja van, azt mondja, hogy majd szeretne tesót a lánykánknak. Amikor nem, akkor meg azt, hogy nem kell, elég ez az egy. Nem tudok kiigazodni a viselkedésén. Ha véletlenül terhes lennék, nem kérné, hogy vetessem el, ez biztos. De egyrészt én nem vagyok az, aki direkt úgy intézi, hogy sikerüljön, aztán meg előadja, hogy "jajj, hát véletlenül besikerült", másrészt most gyógyszert szedek (még), így ennek kicsi az esélye.

Rengeteget változott mióta megszületett a lányunk, tényleg le a kalappal, de nem tudom, hogy maga a terhesség ilyen idegen neki, vagy csak akkor volt beijedve, azért volt olyan. Megkérdezni nem merem. Talán az idő segít. Nem akarom, hogy egyke legyen a lányom, de amíg nem tudom, hogy apuka hogy reagálja le, nem merem megemlíteni újra. Bár fogalmam sincs, hogy hogyan kéne megbizonyosodni erről.

Na mindegy, majd lesz valahogy.

Köszi a választ és bocs a késedelemért! :)