Van itt anyós? Talán ő eltudná magyarázni, hogy miért ilyen az enyém?

Nem igazán jó a kapcsolatunk, de az okokat leírni nagyon hosszú lenne, nem fárasztanék senkit sem miatta. Egy biztos ő nem szeret, kedvel engem, és sajnos én sem őt. Én igyekszem megtartani a három lépés távolságot tőle, igyekszem a lehető legkevesebbet találkozni vele. Sosem álltam le vele vitatkozni, nem sértegettem, stb... Sajnos ez már ő róla nem mondható el. Simán sérteget akár a gyermekeim előtt is, imád "véleményezni". A gyerekeket kéthetente szoktuk vinni a nagyszülőkhöz, édesanyámékhoz szombatonként, ő hozzá vasárnap délelőtt viszi a férjem a kislányomat és a kisfiamat. Ezt szépen meg is beszéltük velük, igyekeztük elmagyarázni nekik, hogy a férjem sokat dolgozik, hétköznap alig van velünk, legalább kéthetente hagy töltsünk el egy-egy hétvégét csak magunkban. A nagyobbik gyermekem hányás- hasmenés vírust kapott a bölcsődében. Sajnos elég vészes állapotban volt a hétvégén. Férjem átvitte a kisebbik gyerekemet az anyóshoz, a nagyobbik itthon maradt velem. Ez idő alatt (3 órán keresztül) a lázát nem tudtam levinni, szegény rajtam fetrengett olyan rosszul volt. Férjem azzal állított haza délben, hogy az édes anyós, bejelentette, délután átjön, mert az unokájával akar lenni. Én teljesen kibuktam. A gyerek második napja nem evett, csak hányt és f.sott, alig bírtam bele tuszkolni valamennyi folyadékot, a kiszáradás határán volt. Nem aludtam már második napja egy percet sem, agyon idegesítettem amúgy is magam, nagyon aggódtam a kislányomért. Nem mellesleg 7 hónapos várandós vagyok. Anyósomra jellemző, hogy ha átjön semmi se szent neki, elvárja, hogy húzódjunk meg a férjemmel. Ő kisajátítja a gyereket, nem hagyja normálisan etetni, fürdetni, altatni a gyereket, folyamatosan ott sündörög, pörgeti a gyereket. A vége: iszonyatosan hisztis, fáradt, éhes gyerekek, totál kiborult anyjuk, zaklatott éjszaka, reggeli hisztéria. De neki, még akkor sem tűnik fel, hogy már este 8 óra van, régen aludnának, mi is pihennénk, úgy kell mondani neki, hogy köszönjük a látogatást, jó éjszakát kívánunk neki is, de ezt is jó párszor meg kell ismételni, hogy megértse: menjen már haza! Na most, úgy gondoltam, a beteg gyerekemnek és nem mellesleg nekem, erre most nincs szükségünk. Elmondta a férjemnek, ő szépen felhívta, megkérte, hogy amíg ilyen beteg a gyerek, ne jöjjön, amint jobban lesz, majd átviszi hozzá. De ma már délelőtt óta megint zaklat minket, hogy ő márpedig át akar jönni, megnézni a gyereket. Már én is elkaptam a betegséget, én is rohangálok a vécére, egyszerűen zavarna, de nem érti meg. Miért?