A gyerekvállalás miatt volt aki elveszítette az addig felépített biztos hátteret és az egzisztenciáját?

Én "csak" a vezető beosztásomat veszítettem el, de a babám az életem nagy ajándéka, így annyira nem érint érzékenyen. (Persze voltak álmatlan éjszakáim miatta) Az anyagi részét szerencsére még nem érzékelem, visszamenni azonban nagyon keserűen fogok, ha oda kerül a sor. De már most elhatároztam, hogy a család lesz az első...

Gondolom azért nem cserélnéd vissza a munkádat a gyermeki mosolyok-örömök ellenében. Kívánom, hogy mielőbb megtaláld azt a munkát is, ami az anyagi helyzeteteket is helyrehozza.

Szintén, középvezetői állás, szép remények, megtakarítások, azután alig pár hónappal a szülés után derült égből új vezetés, új főnök, aki konkrétan "darabokra fog szedni ha vissza megyek" és "megígéri hogy fájni fog". Valahogy nincs kedvem visszamenni. Közben költöztünk, uh most már a megtakarítások töredéke van csak meg + jó nagy hitel. Ráadásul bevállaltam egy dög nehéz továbbképzést, ez is kisöpörte a kasszát + ráment két teljes évem, most is a könyvek fölött görcsölök, csak tudnám hogy minek? Ha végre túl leszek rajta álláskeresés, nem akarok pesszimista lenni de kb. képzelem az esélyeimet, így 35 évesen, kisgyerekkel, többdiplomásan, több nyelvtudással... Nagyjából két választásom van, vagy elfogadok egy olyan állást ami a töredékét fizeti a korábbi fizumnak és újrakezdek, vagy megalázkodom és megpróbálom átkuncsorogni magamat a korábbi cégnél egy másik részleghez és reménykedni hogy legalább a korábbi fizumat megtarthatom. Csak sajnos a kuncsorgás nem az erősségem, uh az utóbbi lehetőség kb. sztornó.

Gyönyörű kilátások, gyomorgörcs minden áldott nap amikor rágondolok, az időpont pedig egyre közeleg. Hát én sem így képzeltem.

Szia!

Én is 36 múltam, mikor a kisfiam megszületett. :)

Tanári diplomám van (egyetem), szülés előtt Bp-en éltem, rengeteget dolgoztam, étteremvezető és rendezvényszervező voltam... ne kérdezd, hosszú sztori... ;)

A kisfiam apja úgy gondolta, hogy túl friss ez a kapcsolat (néhány hónapos volt, bár korábban már több éve ismertük egymást) - lényeg, hogy lelépett. Így egyedül vállaltam a babát.

Idén már 5 éves lesz - nem Pesten lakunk, és mindenfélével próbálkozom én is a talpon maradásért. Ismerősökön keresztül van pl. kézműves munkám, gyermekvigyázást és takarítást, vasalást, stb. vállalok.

És persze mindenhová küldözgetem az önéletrajzomat, (bár hogy egyedül kell vinni-hozni oviba, stb... így nem egyszerű - nem tudnék bármit/bárhol elvállalni)- de semmi...

Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. A legnagyobb boldogság a gyerekemmel együtt lenni, mindenféléket csinálni :)- persze mindeközben teljes létbizonytalanság...

szia! Nagyon sokat gondolkoztam, hogy írok-e, de azért leírom. Az ilyen sorsok miatt megy fel a pumpám, mikor sok anyuka azért nem vállal több gyermeket, mert ezt az egyet akarják úgy felnevelni, hogy mindene meglegyen. És akkor jön a csőd meg a vezetőségváltás, és ha azt írom válaszként, hogy semmi sincs előre eldöntve az életben, bármi bármikor közbejöhet, mindíg én vagyok leszólva. Sajnos a ti történeteitek a példák erre.

Az én munkám ugyan nem fizet különösebben jól, visoznt sok felelősséggel jár, amelyeket szétosztottak a kollégák között, mikor én eljöttem szülni. Ezért akarok második gyermeket és nem visszamenni szülni, mert azt nem viselném el, ha szép lassan a hónapok során a felelősségeimet visszakapnám, majd pedig elveszteném ismét, mikor jön a kistesó. Attól nem félek, hogy kiraknak, mert jó munkaerő vagyok, ráadásul most végzem hozzá a szakegyetemet.

Utolsó válaszoló, teljesen igazad van hogy az életben bármi megtörténhet. Ettől még keserű tapasztalat marad, amikor az életszínvonalad jó pár lépcsőfokot visszacsúszik, úgy hogy konkrétan nem tehetsz róla. Nem hibáztál, becsülettel elláttad a munkádat, továbbképezted magad a szakmádban, beletettél rengeteg időt és energiát, félretettél pénzt a szűkösebb időkre, mégsem jön össze. Biztosan rosszkor vagyunk rossz helyen, aláírom. Viszont attól hogy bevállalunk most melegében még x db gyermeket, nem hiszem hogy bármi is változna. Kivéve az elhelyezkedési esélyeink, mert azok jelentősen romlanának.

Egyrészről azt gondolom, hogy jó neked amiért mindezt még nem tapasztaltad meg, másrészről viszont sajnálom hogy hosszú éveken át nem fizették meg tisztességesen azt a munkát, felelősséget amit rád bíztak. Harmadrészt tényleg bármi megtörténhet, te sem tudhatod. De kívánom hogy a szerencsések közé tartozzál!

És a pumpa e miatt ne menjen fel, nem neked fáj.