Anyukák! Létezik az, hogy egy anyuka nem tud kimozdulni a kisgyerekétől (fél éves kórtól kb 3 éves korig)? (bővebben lent)

Különbözőek vagyunk. Van,aki gyerek ide,gyerek oda, rója az utakat(ne szó szerint értsd) és van,aki inkább otthon ül... Mivel nekem erre fele nincs rokonom,én azok közzé tartozom,akik inkább itthon vannak. Megyek ahova kell,de ahova nem kell... én ilyen vagyok. Ha a családom a környéken lakna,akkor tudom,hogy mennék,de így,hogy senkim nincs...

Barátnőzni nem szeretek,mert már annyit szívtam amikor azt hittem hogy barátnővel beszélgetek... inkább itthon vagyok a lányainkkal,játszok velük néha, megcsinálom a dolgom.

Szerintem csak nem akar kimozdulni. Van ilyen, el kell fogadni. Megpróbálhattok Vele beszélni,hogy ez így nem buli,de akkor se igen fog Ő kimozdulni.

24/ N

Én is majdnem ilyen vagyok. De azért nálam nem ennyire súlyos a helyzet.

Szeretek is itthon lenni,és persze sok is a munka a háznál,ami miatt nem megyek annyit. De ez is inkább télen jellemző rám,amikor ugyebár még az öltöztetés is egy nyűg,és én fázós vagyok (sokkal inkább mint a lányom).

Tavasszal nyáron és ősszel azért mi megyünk mindenfelé,nálam csak a tél ilyen.

Én értem, hogy miért ilyen, néha én is ilyen vagyok. Nálam ez nem más, csak lustaság. Gyerekkel valahova elmenni mindenképp több erőfeszítés, mint gyerek nélkül menni. Szóval néha én is azt mondom, hogy bocs, nem megyek, mert hát ha gyerekkel megyek, akkor már odajutni is több idő, hazajönni is, több energiát követel az egész.

Máskor meg rámjön a mehetnék, és a világ végéig is el tudnék menni, szóval nálam ez tényleg változó. Szoktunk kirándulni is, programokat csinálni, csak néha erőt vesz rajtam a lustaság :)

De hát vannak tényleg otthonülős emberek, vagy talán csak arról van szó, hogy idősebb nálad. Azért a korral változik az ember, és ezt nem azért mondom, mert aki 33 éves, az már öreg. Csak pont anyukámmal beszélgettem múltkor, hogy van egy eléggé lökött barátnőm, akinek az a szokása, hogy péntek este felhív 10-kor, hogy megyek-e vele bulizni, aztán megsértődik, ha azt mondom, hogy nem. Mert még mindig nem volt képes felfogni, hogy ha gyerekem van, akkor ez nem így megy. Aztán mondtam anyunak, hogy bár, ha belegondolok, akkor sem mennék, ha nem lenne gyerekem, mert a fenének van kedve este 10-kor kapkodva öltözni, sminkelni, nekem arra rá kell készülnöm, ha megyek valahova, és nem csak a sminkelésre, öltözésre gondolok, hanem arra is, hogy eleve így tervezzem az estémet, mert ha nem ez a terv, akkor 10-kor én már jól be vagyok kényelmesedve a kanapéra, és semmi kedvem megmozdulni. És érdekes, mert 16-18 éves koromban ilyenkor is pattantam, és húztam bulizni. Szóval tényleg csak pár évvel lettem öregebb, mégis már sokkal több kell ahhoz, hogy kimozduljak, és ez nem csak a gyerek függvénye.