Szerintetek volt benne rossz indulat?

Szerintem se aggódj a lányod miatt.

Ritkán mész el nélküle, egész nap vele vagy, te egy biztos pont vagy az ő kis életében.

Én is nagyon ritkán megyek el rövid időre, olyankor a lányom csak nyugtázza, hogy anya megjött. De apa minden nap dolgozni jár, ritkán látja, neki mindig nagyon örül.

Ne aggódj, szeret téged a babád.

Ugyanez van nálunk is a 13 hónapos fiammal. Ha én megérkezek a nagyihoz, mikor vigyáz rá, csak rámnéz, és folytatja a játékot, de ha az apja megérkezik, már kéretzkedik is fel hozzá, sikongat, örül.

Szerintem ez még normális, majd később fog megfordulni, mikor a wc-re sem tudsz majd elmenni. Az apjának meg természetes, hogy örül, hiszen egész nap nem látja. A fiam már az előszobában mutogat az ajtó felé ha már 17-18-kor nem jön az apja haza. Most apás... lesz ez még így sem. Örülj neki, hogy ott tudod hagyni a nagyinál, én is örülök, hogy a fiam őket ilyen jól bírja. Az idegenekkel is jól kijön, de már egy hónapja velük is kell az a 5-10 perc barátkozós idő. Aztán meg csak dobálja a mosolyokat meg a puszikat.

A nővéred nem tudom mire utalt ezzel, és hogy van e gyereke, de egyáltalán nem ok ez arra, hogy nem szeret téged a gyerkőc. Csak mindig veled van, téged lát, természetes, neki, hogy akkor is ott vagy...

Majd ha 2 éves kora körül akarod otthagyni.... na akkor nézze meg a nővéred mit fog levágni....

Legalábbis nekem ezt mondták hasonkorú gyerekek anyukái...

Teljesen igazuk van az előttem szólóknak. Amikor a lányom egy éves volt, nekem is sokszor megfordult a fejemben az, ami neked. Tőle aztán odaadhattam volna bárkinek. Most lassan 2 éves, és néhány hónapja lett nagyon anyás. Ugyan rá tudom hagyni az apjára meg a nagyszülőkre, de amint kiteszem a lábam kiabál utánam, ha hazaérek meg fut elém. Idén szilveszterkor már nem is mertük elvinni anyámékhoz aludni.

Még annyit fűznék hozzá, hogy amivel annak idején engem is nyugtattak: ez a viselkedés a kiegensúlyozott gyerekekre jellemző, aki tudja, hogy "anya úgyis visszajön".