A pedagógusok (dadusok, óvónők, akár tanárok), a
magánéletben is jó gyereket tudnak nevelni?
Ez nagyban gyerekfüggő. Ha az embernek nincs előképzettsége akár még a spock-ot se olvasta el de könnyü bánni a gyermekkel akkor szerencséje van.
Lehet hogy valaki meg hat évig tanulta a gyermekpszichológiát és a sajátjával mégse bir.
Lehet pl. hogy Jo Frost-nak nincs gyereke meg Tracy Hogg se bir otthon a kicsikkel- ha van neki-
2010. dec. 22. 11:00
Hasznos számodra ez a válasz?
2/16 anonim válasza:
Jó pedagógus =/= jó szülő.
Mert otthon is pedagógus marad. Persze, nem azt modnom, hogy rossz szülők lennének, csak azt, hogy sokan pedagógusként viselkednek otthon is
2010. dec. 22. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
Amit a második v. ir az elgondolkodtató.. sok katonatiszt otthon is parancsokat osztogat. Nem tud kibújni a bőréből.
Talán túlságosan is vaskalapos. Egy olyan tanárom volt akinek volt gyereke de a 2 éves kislánnyal úgy viselkedett mintha egy negyven éves felnőttel beszélt volna. Nem tudott leereszkedni hozzá tiszta stressz volt vele erőltetettt... nem hiszem hogy a kicsi élvezte volna.
2010. dec. 22. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
A saját gyerekét a pedagógus se könyvből neveli... Semmire sem garancia az, hogy valaki tanult pszichológiát és pedagógiát, attól még nem lesz "szuper szülő"
2010. dec. 22. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 A kérdező kommentje:
Azért nem akarok pedagógus lenni, csak valahogy megtanulni, h. mit kell tenni h. a gyerek a szülőkre hallgasson és ha van elképzelésem akkor azt végre is tudjam hajtani.Én nem tudom hogyan lettem ilyen gondolkodásu,amilyen, bár tudom sok mindnetől tiltottak,de mégis teljesen másként gondolkozom a szüleimtől(talán még értelmesebben is...),de persze vannak dolgok amikben hasonlóan vélekedünk,de azért számomra szembetűnő a különbség, vagy. pl. a párom rossz ygerek volt,de most már komolyan gondolkodik,pedig a szülei nem nagyon tudtak bánni vele.
Eddig elég sok tanárom volt, és elég soknak volt gyereke is. A többséget utálta a gyereke, se minimum nem jöttek ki jól egymással, vagy annyira a háta mögött csinált mindent, mint mi, diákok. (Persze vannak kivételek, az a két tanárnő, aki velünk is inkább volt szülő, barát, nagyon jóban volt a gyerekeivel, és hallgattak is rá.)
2010. dec. 22. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
7/16 A kérdező kommentje:
Vannak ismerőseim,akiknek már nagyobbak a gyerekei, és hát van akiket "irigyelek"(tanult, okos, sportos, tehetséges gyerekek, de közben meg ugyan úgy élvezik az életet, eljárnak bulizni, a szülőkkel mindent megbeszélnek,nem szégyellik a szülőket(pl. buliban is apuci megy értük).De ismerek olyat is, ahol pl.már a testvérek alapból nincsenek jó viszonyba,pedig nincs kivételezés, ugyan azt megkapja mindkét gyereke.felnőttként nem tudnak felnőtt fejjel gondolkodni...
Én olyan anyukát ismerek, aki azután kezdett óvónőnek tanulni, hogy megszült és felnevelt két gyereket (azt hiszem, az idősebb 11 vagy 12 éves volt, mikor az anyuka lediplomázott), semmi gond nincs a gyerekeivel, jólneveltek, aranyosak. Ismerek olyat is, aki már óvónőként dolgozott, amikor szült, az ő gyereke kicsit el van kényeztetve, de egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert pedagógis az anyja, inkább azért, mert egyke. Szerintem ez függ az anyuka hozzáállásától és persze a gyerek természetétől is. Mondjuk az igaz, hogy aki pedagógus, az otthon is általában kicsit úgy viselkedik, legalábbis a nagymamám, aki tanár volt, mindig olyan "tanár nénisen" bánt velem, pedig akkor már évek óta nem dolgozott.
2010. dec. 22. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Anyukám egy szuper gyógypedagógus, akinél a legkezelhetetlenebb gyerekek is kezesbárányok lesznek és imádják. Ehhez képest öcsém is, én is, olyan ROSSZ gyerekek voltunk, hogy ihaj :D Teszem hozzá, hogy apukám is pedagógus. Ahogy azt mondani szokták, a suszter gyereke lyukas cipőben jár :)
2010. dec. 22. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
10/16 A kérdező kommentje:
Én nem akarok pedagógusként viselkedni, csak egyszerűen "megtanulni" hogyan kell gyereket úgy nevelni, h. tisztességes ember legyen és persze őszinte és a szülőkket tisztelje,de közben akár barátként is ellegyünk.Vannak osztálytársaim,ahol a szülőkkel nagyon jó a viszony, ott nem tiltottak sokat, igaz dohányoznak,de nem drogoznak,nem bankrablók stb.és boldogok. Nekem sok mindent tiltottak,mégis dohányzom,nem jó a viszonyom az anyámmal(bár megtesz mindnet, csak másképp látjuk a dolgokat), nincs velem semmi gond, nem vagyok rossz ember,de bolgod sem vagyok és az anyámra sem tudok barátnőklént tekinteni,ritkán beszéljük meg a dolgokat.Na ezt nem akarom az én gyerekemmel.
Kapcsolódó kérdések: