Október végén szültem. Addíg nagyon jó volt a házasságom, de mióta hazajöttünk a korházból megromlott. Mit tegyek?

Nem lehet hogy egyszerüen csak nagyon nagyon fáradt vagy? (nem akarom beléd beszélni de én is extrán türelmetlen vagyok az emberemmel, ha hónapok óta úgy érzem hogy egy percem se volt(van) magamra).

Nekem most egy örökmozgó másfél évesem van. A páromat direkt kifejezetten bevonom a baba körüli teendőkbe mert nem akarok mindent csak én csinálni, mindig nyelek egyet ha ki akarom osztani épp. Nagyon sok mindent gyorsabban, hatékonyabban csinálok meg a baba körül nyilván (hisz én vagyok vele többet).De finom rávezetésen kivül nem szólok bele hogy ő hogyan csinálja.

Általában úgy csinálom, hogy ha nekikezd valaminek, másik helyiségben teregetek, vasalok, főzök vagy pakolászok, vagy belemerülök nyakig a kádba.

Addig se "szólom" le...mert nem ez a szándékom hogy megbántsam.

Plusz én nagyon fáradt voltam az első pár hónapban, így rá kellett jönnöm, hogy segítséget kell kérjek. 4-5 hónapos korában a fiamnak egy néni vigyázott rá heti 2x2 órát amíg én elmentem úszni vagy vásárolgatni egyedül.

Aztán elköltöztünk, most anyós pajtás vigyáz rá néha nap.

Szerette volna a távolból szemlélni a kisunokát de nem hagytuk :))

Bocsi hogy ilyen hosszú lett, tényleg kérj segítséget, vagy számolj magadban 10ig mielőtt "leteremted" mert ezt egy ember se viseli el sokáig.

Ráadásul aki amúgy is lassúbb esetleg ügyetlenebb, a teljesítménykényszertől hajlamos még rosszabbul végezni a dolgokat.

Drukkolok nektek!!

Én is október végén szültem, nálunk is ez a helyzet.

Az előttem szólónak igaza van.

Valszeg fáradtabbak vagyunk, én megpróbálok többet "nyelni" az utóbbi héten, mert ez így nem mehet tovább. Néha úgy érzem, h beszippant a "háztartás és gyerek" nevű szörnyeteg.

Próbálj több időt szakítani magadra, és akkor ne foglalkozz mással még gondolatban sem! Próbálj meg kikapcsolódni (könyv, fürdés, séta).

Nekem ebben az anyukám segít, egyszer-kétszer átveszi egy fél-egy órára a gyereket.