Két helyre is kiírható kérdés lenne, családi/gyerek. Mit kéne csinálni, mert így ez nem házasság, nem család, nem gyereknevelés, semmi, csak egy kényszer?

Ne moss rá, ne főzz neki, csak magadnak és a kicsinek. Nézz át rajta, vedd semmibe, ne szólj hozzá, ne nézz rá, stb... Viselkedj vele úgy, ahogy ő teveled. Hátha kicsit észbekap.

Bár egy férfit nem nagyon lehet megváltoztatni, ha ő maga sem akar változni.

A szüléshez sok erőt, és a legjobbakat kívánom Neked!

Én átestem ilyen helyzeten, és amikor robbantam, utána észbekapott a férjem. Igaz, amióta vannak a gyerekek, nem olyan semmi mint régen, de azért én szeretem, és tán eért nem zavartam el a jó büdös francba. Ő is szeret, de neki is vannak rossz napjai, amikor tele a mindene mindennel. Ezért vagyunk még együtt, 8.5 éve.

ha az elköltözésed után sem változtatott, akkor reménytelennek érzem.

ha van hová menned, elég pénzed, szerintem hagyd ott, költözz el végleg.

ha ennyire nem akaródzik neki változtatni, és már te sem szereted, akkor nincs értelme tovább folytatni, csak kínlódás lenne ezután is.

Nem tudsz egy bejárónőt fogadni? Heti egy alkalommal takarítana, mosna, vasalna helyetted, Te meg pihennél, ha a 1,5 éves hagyja, bár nemsokára a pici is megkérkezik, akkor meg méginkább nagy szükséged lenne segítségre. Remélem akkorra lesz valaki, mert meg fogsz bolondulni így. Ha van erőd és kilátásod a jövőre, hagyd a francba a férjed, küldd el.

Hát a férjed nem lehet túl büszke magára, hogy milyen apa, gondolom ez sem érdekli, hogy a saját fiával még játszani sem tud igazán.

Talán a hormonok ezek, vagy nem tudom, de mi sem vagyunk már olyanok a párommal, mint a gyerek előtt. Én is nagy dilemában vagyok. Én sem érzem nőnek magam mellette, illetve inkább már őt nem látom férfinek, mivel mindent én intézek, szervezek, találok ki itthon és a legtöbbet én is valósítom meg, ha a pici mellett tudom, de egyébként mindent a szájába kell rágni, bár nálunk azért ha kérem segít bármiben. A család nem tud a férjedre hatni? A Te szüleidnek mondtad már a jelen helyzetet?

Hát nagyon befásultál és elkeseredtél. Ne haragudj, hogy ezt írom, de valami gyerekes odamondogatás és utálkozás süt a soraidból, meg az, hogy téged ezen a földön senki nem szeret. De te se nagyon szeretsz senkit. Szerintem kezd el felértékelni az életed. Tényleg ilyen iszonyat? Vagy inkább ki vagy merülve a gyerekkel meg a terhességeddel? Pedig ha megszületik a második, csak bonyolultabb és nehezebb napjaitok lesznek. Erre készülj fel. Egyedül jobb és könnyebb lenne? Ha igen, akkor pakolj. Ha nem, akkor változtass. De a saját hozzáállásodon is. Melyik férfi kedveskedik, szeretgeti az ennyire negativ feleséget? Ő pontosan érzi, hogy bele tudnál rugni....szerintem annyit lát az egészből, hogy idegbajos vagy a terhessèg miatt és nem lehet hozzád sem szólni, ugyhogy kerül. Iszik? Nem dolgozik? Nőket hajt? Nem ad haza pénzt? Nincs mit ennetek? Agressziv? Ver téged meg a gyereket?

Az, hogy kupis, valószinü ilyen volt mindig, csak korábban nem zavart téged ennyire. Ha egyedül nem szivesen szórakoztatja a gyereket, legyél ott te is. Attól még feküdhetsz a kanapén, de mégis ott vagy, tudod terelni, mit jàtszanak. A többiédt meg normálisan szólj, ne pedig azt lesd, mit dobál szét megint, morogva, duzzogva. Egyenesen, mindent mondj meg, ha kell, tobbször is. Válts stílust, ő is váltani fog!

Én úgy látom a helyzetet,hogy mindjárt itt a második baba,te meg meg vagy rémülve mert nem alakult még ki a házasságotokban a közös felelősség felvállalása.

Ismerem az érzéseidet,és a haragodat is,én is tapasztaltam.De azt kell megértened,hogy ez egy folyamat amíg kialakul a házasságban.Csak kevés házasságban van meg az az óriási szerencse,hogy nem kell egymást alakítaniuk a feleknek,mert pont úgy passzolnak ahogy vannak.

Ha a férjed nem képes arra magától,hogy helyzetének (2 gyermekes apa)megfelelően viselkedjen,akkor miért is nem veszed a kezedbe az irányítást?

Ne pakolásszál dohogva,morogva mérgelődve,ne nyelj le semmit.Igen is minden alkalommal szólj lesznek veszekedések,de hidd el idővel inkább megcsinálja.Oszd ki a feladatokat:Szívem és letörlöm a port te meg addig porszívózzál,ha nem tetszik neki akkor is sajnálom,de MUSZÁJ megcsinálnia!!Ne tágíts!!Amit megmondtál az meg legyen mondva.

Most még csak a zacskó barackmagot etette meg a gyerekkel a kérésed ellenére,de később amikor nőnek a gyerekek és már a jellemüket kell formálni akkor is majd kétfelé beszéltek??

Bármilyen eszközt vess be,írj ki feladatkiosztást a hűtőre vagy bármilyen egyéb módon add a tudtára,hogy komolyan beszélsz!

Nem volt sex?Hogy lett volna ha egyszerűen nem tudod tisztelni mint egy férfit?Úgy viselkedik mint egy gyerek,te meg nem vagy ped@fil,akkor még is mit vár?Ezt is így nyugodtan megmondhatod neki.

Az én házasságom 10 éves,2 gyerkőc van.A házasság elején úgy indult,hogy én engedelmes jó feleség voltam,nem kértem számon a férjemen semmit,mert már úgy sem fog változni.Ő meg mint egy pasa uralkodott a birodalmában és még be is szólogatott ha Pl:várni kellet a vacsorára (A klasszikus mondat,hogy mit csináltál itthon egész nap???).Durva,lópokróc stílusa volt,jelmondata az volt,hogy ha nekem nem tetszik el lehet menni...(Vagy megszoksz,vagy megszöksz)Ha ellentmondtam akkor már kereste a válási anyakönyvi kivonatot,hogy megy válni.Azt kell mondanom,hogy egy bunkó paraszt volt.Megszülettek a gyerekek nekem egyre több feladatom lett,elmérgesedett köztünk a helyzet,sokat vitáztunk.Aztán már nem veszekedtünk mert megunta,inkább csinálta amit mondtam.Én meg fokozatosan átvettem azt irányítást,kiosztom a feladatokat,nincs kec-mec.Ha csörren az asztalon hagyott piszkos tányér amit bevágok a mosogatóba akkor kiszalad a férjem és elnézést kér,hogy ott felejtette.

Ezt csak azért írtam le neked,hogy lásd attól,hogy most nem mennek a dolgaitok attól még alakíthatjátok (és kell is )úgy,hogy idővel mindkettőtöknek jó legyen.

Persze jobb lenne,ha készen lehetne kapni a férfiakat,hogy már tökéletes férjek,és apák,de nem lehet,mert ahhoz tapasztalniuk és fejlődniük kell.....