Két helyre is kiírható kérdés lenne, családi/gyerek. Mit kéne csinálni, mert így ez nem házasság, nem család, nem gyereknevelés, semmi, csak egy kényszer?
Kedves férjem teljesen kiakaszt. Amióta a gyerekeinkkel vagyok, azóta sajnos egy kezemen meg tudom számolni hány kedves, közös programunk volt. Hányszor kezelt Nőként, hányszor a feleségeként. És sajnos nem tudom számát hányszor éreztem magam nyomorultul miatta. Semmibe vesz.
Mi az nekem ha 36hetesen megszülök(folyton vannak fájásaim, egyenlőre nem élesben, de szépen nyílok, egy része elment a nyákdugónak...), lényeg, hogy ganajóljak utána, legyen meleg étel, tiszta ruha, nyaljam ki a seggét... De arra nincs tekintettel, hogy ha már bagózik, akkor legalább fél órát ne legyen a közelünkben, maradjon kint, szellőzni, mert ha másért ne, BÜDÖS.
A fiunkkal semmit nem foglalkozik, mindig a legegyszerűbb dolgokkal lezavarja szegényt. Tegnap este evett rendesen, hiába akartam neki bármit is adni, megetetett vele egy zacskó barackmag névre hallgató nasit... Külön kértem ne adjon neki, csak ha rendesen evett. Ma nem tudtam 15percet sem aludni, arra "riadtam", hogy üvöltözik a kicsi, a férjecském meg csak játszik, unatkozik a gyerek ha vele van. És én vagyok a rossz anya, ha eréjesen rászólok a kicsire, mert pl firkálná a falat.. Etetni, tisztába tenni, foglalkozni vele, semmire sem képes.
Ami most kiverte a biztosítékot az az, hogy kapott egy telefont, és közölte el kellene most mennie, mert a haverokkal holnap nem tud-családi ebéd, ma menne biliárdozni. Ugye nem baj szívem. Itt hagyott görcsökkel, egy nyűgös másfél évessel egyedül, és jó ha este sokára hazaeszi a fene...
válasza:Nekem kicsit kevés az info: mindig ilyen volt veled az első babánál is? A háztartásban sem segített sosem? Mert ha igen, nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni.
Minden esetre az, hogy otthon hagy téged görcsökkel, és a fiával undorító, borzasztóan elítélem az ilyet! Egy idegent nem hagynék ott, nemhogy a páromat.
A párommal közös programunk nekünk se nagyon volt mostanában - 4 hós a fiúnk - de a gyerkőc jövetele ezzel jár, mi kihasználjuk azért az estéket, délutánokat amikor alszik, beszélgetünk, stb. Azért muszáj közösen lenni is. Lehet, hogy nagyon kirekesztetted? Lehet, hogy feleslegesnek érezte magát és most ez átcsapott nemtörődömségbe. Én kezdettől fogva mindenbe bevontam a párom, és sűrűn megdícsérgettem, hogy milyen jól teszi tisztába, stb. - aztán persze megigazgattam a gyerkőcön a pelust, amikor nem látta :-)))
válasza:hát, ez szomorú.
megváltoztatni az ilyen figyelmetlen embert nemigen lehet. gondolom, már beszéltél vele erről. ha semmi változás, akkor ő ilyen.
ha fenn tudod magad tartani anyagilag, akkor én elválnék a helyedben.
ha nem, hát akkor, tűrnék, elfogadnám, hogy nekem ez a sors jutott. persze próbálkoznék időről-időre a lelkére beszélni.
válasza:előző vagyok.
próbálj valami másban örömöt találni.
barátokban pl. gondolj arra, hogy sokan mások is rossz házasságban élnek.
vigasztaljon a tudat, hogy legalább normális körülmények között éltek, (gondolom így van, ha be mertetek vállalni két gyereket, internet is van otthon, bizonyára nem éheztek), és vannak gyerekeid.
nem mindenkinek adatik ez meg.
Olyan csélcsap volt mindig is. De nem ilyen. Az az édesen szeleburdi volt. Most érzéketlen, direktben nem csinál semmit, átnéz rajtam.
A háztartásban ha segít, abban semmi köszönet nincs:( Az elején amíg összeszoktunk a kicsivel, és úszott a lakás, mert semerre sem tudtam még haladni, kezdetek, akkor is csak a b.asz.t.a.t.á.s.t kaptam, hogy így meg úgy nem csinálok semmit(apósomék részéről), ő meg csak hagyta az egészet, semmit meg nem fogott, el nem tett, és ez egyre romlik, tegnap kimostam mindenkinek a ruháját, a tegnap mosandó szennyes zoknit most rakta ki a szennyestartóba...
Elindítottam a mosást, játszottam a kicsivel, éreztem, hogy elfáradtam, ledöltem, utolsó centri, megállt a gép, és kértem vegye ki a ruhákat a gépből... Fantasztikus érzés, hogy bedohosodik a gépben a ruha...
válasza:Közös program: még beszélgetni sem nagyon akar leülni. Még csak felszínes dolgokról sem hajlandó, hogy milyen az idő, nemhogy elmenjünk valahová.
És ha egy lamantínra hasonlítanék, még meg is érteném, de másfél gyerekkel is "bombázó" vagyok...
Semmit sem mond rá, a füle botját se mozdítja.
Csak él bele a világba. Szó szerint úgy érzem magam mint bejárónő-bébicsősz.
(Azt hiszi, ha kimerült vagyok elég egy cirógatás lefekvéskor és máris minden rendben. Persze folyton célozgat rá, hogy nincs szex.. de ha kimerülten összeesek, párnát érek és alszok kicsit nehéz. Aug óta semmi sem volt, de így nem is kívánom, Őt. Bár a falat kaparom...)
válasza:Jóslók is meg kicsit komolyabbak is a fájások, sajnos.
Itt a kórház mellettünk, a kicsi is jöhet(méretek alapján)
Már egyszer összecuccoltam, dec elején, és itt hagytam szó nélkül bő egy hétre...
Nem minősítem miként viselkedett...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!