3 hós kislányommal egyedül maradunk. Hogy lehet ezt "túlélni"?
Tudom, már sokan feltették ezt a kérdést, de mi nagyon rossz helyzetbe kerülünk így.
A TGYÁS és a családi éppen fedezi a kölcsönömet, meg a szlákat, a szüleim sem sokat tudnak segíteni, ruhája van a picinek, meg ételt is adnak a szüleim, tehát én nem fogok éhen halni.
A gyerek tápszerére, popsitörlőre, pelusra, egyéb apróságokra nem fogok tudni kiszorítani annyi pénzt, h mindent meg tudjak venni!
Egy darabig apuka se fog tudni segíteni, és nekem sincs vésztartalékom.
Ez az anyagi része a dolgoknak.
Az érzelmi része:
Mi lesz így a gyerekkel? H fogja ezt feldolgozni? (majd, ha ráébred a dolgokra)
És én? Nagyon szeretem a páromat, pedig millió gonoszságot tett ellenem/velem, semmibe vett, megalázott,... Tudom, az én hülyeségem, h eltűrtem, de én tudom, h milyen akkor, amikor nem ezt az oldalát mutatja. Vhol pedig én is hibás vagyok, nem jövünk ki egymással vmi jól.
Ma reggel elszakadt a cérna (már máskor is, de mindig megpróbáltuk megbeszélni), költözni akar, talán ma már haza sem jön.
Nincstelenül, a semmibe megy el, szó szerint egy paplan, egy párna nélkül, de menni akar, azt mondta, az sem érdekli, ha éhezik.
Mki rosszul jár, 3. személy nincs a kapcsolatunkban, csak a haver, aki rányitotta a szemét egy másik életre, bulikra, csajozásra, "szabadságra". Nem látja be, h ezt nem fogja tudni finanszírozni, meg azt sem, h mennyit veszít. Illetve azt nagyjából tudja, de azt mondta, ő mindenképpen veszít, ha marad, ha megy.
Én meg csak gyötrődöm, szeretem, de már nem akarok könyörögni, amúgy is elmérgesedett a helyzet, tehát hiába minden. Nagyon fáj!!!
Ti hogy éltétek meg/túl a helyzetet?
Nagyon nehéz egyedül a gyerekkel?
Mit lehet tenni, h jobb legyen?
Előre is köszi a segítséget!
válasza:szia!
hát nagyon sajnálom, hogy így alakult. De ha állandóan veszekedtetek akkor, talán a kisgyereknek is jobb így. Mi az hogy nem tud segíteni! de igenis segítsen, mert akinek bulira van pénze, annak legyen pénze elsősorban a gyerekére!!!
a másik része a dolognak: van egy ismerősöm, akinek a férje is meghülyült. El is költözött, mert azt hitte, hogy ő még élni akar. lett egy nője. De mit a Isten! rájött nem is olyan sokára, hogy neki mégiscsak a felesége és a gyermeke kell! azóta teljesen megváltozott a házasságuk. Láthatóan tombol a szerelem!
olyan nagyon okos tanácsot nem tudok adni, mert hála az égnek ebben még nincs tapasztalatom, csak annyit tudok mondani, hogy kitartást, a babádnak mindig nagy szüksége van rád. Nekünk sem kkönnyű, pedig van anyuka, apuka de mindig azt mondom, hogy úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy! :)
puszi és sok erőt kívánok !!!
válasza:
Köszönöm a bíztató szavakat, a válaszokat. :)
Huszonévesek vagyunk mindketten, de az én párom "nem élt még eleget". Nem tudom, h mit vár! Ez kicsit olyan lehet, mint a kapuzárási pánik. Reménykedem, h meggondolja magát, de félek, akkor már késő lesz! Érdekes, h én 26 vagyok, de eszembe se jutna elhagyni a családomat a bulikért, a szabadságért, a pasikért, lehetőségekért! Ő vajon miért teszi ezt? Sok a felelősség? Mikor nő be egy ilyen embernek a feje lágya? Soha?
Borzasztó érzés ez, mert a vesztébe rohan, és minket is cserben hagy. Legalább ne szeretném ennyire! (mit vétettem?!) :(
válasza:Én is egyedül vagyok a fiammal, születése óta. Mi még terhesen mentünk szét, de én nem bántam, végre megszűntek a veszekedések.
Mi sem élünk valami jól, anyagilag eléggé nehéz. Elég kevés a GYED-em, a szüleim egy kevés pénzzel havonta támogatnak, ennyi. Gyerektartást még nem kapok, várom, hogy leteljen a fél év és az állam megelőlegezze.
Pénzünk kb. úgy van, hogy a rezsit ki tudom fizetni, meg amit muszáj kaját megvenni, azt meg tudom venni, de apukám pl. sokszor jön föl, hogy vásárolt nekünk, és akkor hoz ezt-azt, amire nekem nem lenne pénzem. De mi jópár hónapig anyukámnál laktunk, csak később tudtunk külön költözni, amikor már nem kellett tápszert venni meg már a fiam is azt ehette, amit én, nem kellett mindent külön megcsinálni neki.
Érzelmi részére nem tudok nagyon mit mondani, mert nálunk én voltam az, aki kimondta hogy vége, nekem lett elegem abból, hogy házicseléd vagyok és folyamatosan megy a veszekedés. Azt, hogy nem él vele az apja, azt egy ilyen pici gyereknek nem kell különösebben feldolgozni, hiszen ő nincs tudatában annak, hogy "elhagyták", amikor pedig nagyobb lesz, nem fogja furcsának találni, hogy csak te neveled, főleg, ha az apuka azért látogatja is. Bár nálunk ez nincs meg, az én fiam apja teljesen felszívódott, tojik mindenre. De gondolom nem szükséges az egész életünket így leélni, nekem feltett szándékom, hogy találok majd egy normális párt, csak még eddig nem találtam meg a megfelelőt. De majd meglesz, nem fog a fiam férfi minta nélkül felnőni. De neked még könnyebb is ilyen szempontból mert lányod van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!