Gyereket szülni erre a világra?

Nekem egy másik nagy dilemmám volt.

Mindig azon szorongtam, h megszületik a kincsem, végig kínlódik az életben, és a végén meghal, egyedül.

Mi értelme akkor?A szenvedésért hozzam a világra?

Azóta ez elmúlt, és igyekszem nem erre gondolni, hanem élvezni az életet:)

Ezt csak azért írtam le, h lásd, mást is gyötörnek fura gondolatok:)

Jesszusom, sosem voltak ilyen borult gondolataim. Ezeken elmélkedtek??!!?! :(

Most szültem a másodikat, de eszembe sem jutottak ilyesmik.

Sosem lehet tudni mit hoz a jövő!

Ha az általad említett dolgokat nézné az ember, senkinek sem lenne gyereke, senkinek sem lenne nyugdíja öregkorára:) kihalna az emberiség!

Ha megszületik a baba, már mindennél fontosabb lesz, kigazdálkodja az ember hogy meglegyen neki

mindene, az szülő igényei háttérbe kerülnek! Próbál az ember úgy élni hogy a legjobbat adja a gyermekének.

A jövőt mi formáljuk.

Ezek nagyon fontos gondolatok, és mivel a gyerekeink jövőjéért mi felelünk, hiszen mi tanítjuk őket, el is kezdtem szervezni rá egy klubot anyukáknak.

Azért írom, hogy lásd, lehet tenni a szebb jövőért.

Víz: nem kell engedni eladni a vízkészletet az országunk alól (pedig nagyon erre gyúr a politika).

Gondoltam ilyenekre én is, de a gondolatokkal együtt valahogy a tapasztalás is jött, hogy nem veszett el még az ember. Majdnem mindenkiben ott rejlik az ember, csak meg kell találni.

Velem akkor fordult ekkorát a világ, amikor meglett a gyerekem. Azóta a férjemmel kézenfogva dolgozunk az élhetőbb jövőért, keressük (és találjuk) a megélhetési forrásokat, a jövő biztosítását.

Nem kell félreérteni, nem húztam csadort, nem vonultam ki a világból az igét hirdetni...

Dolgozunk, vállalkozunk, keressük a más utakat.

Mi szilárdak vagyunk és tudjuk, mit szeretnénk átadni a gyerekeinknek, és ez átlendít a nehéz időszakokon is.

A szebb jövő reményét a gyerekeink hordozzák magukban szerintem. A világ akkor lesz szebb, ha mindenki magán változtat egy kicsit, nem mást akar megjavítani.

Első vagyok.

Utolsónak mondanám, h én úgy vállaltam gyereket, h semmi észérv nem volt hozzá. Pont kirúgtak, visszaköltöztünk anyuhoz, a párom pár hónapja dolgozott a cégnél.

Féltem nagyon, férjem is kiakadt, anyu főleg, de az az igazság, h majdnem maximális gyedet kaptam, férjem fizetésemelést, azóta is ennél a cégnél van, szépen élünk.

Nyilván lehetne többet, jobbat,de nem szűkölködünk, nincsenek hiteleink, a gyereknek mindent meg tudok venni, persze járok turkálni, teszen veszek használt játékot, de imádjuk egymást, és azt mondom, h jó döntés volt.

Ő akart jönni hozzánk, mi pedig imádjuk érte:)