Mikor kell büszkének lenni a gyerekre?
Én akkor, ha kitartóan csinál bármit(akár játékot is) és a nehézségeken megpróbál úrrá lenni, leküzdeni őket, nem adja fel, megpróbálja sokszor, ötletel és megvalósít.
Illetve akkor, ha jó érzésű/jó ember, de magát csak néha helyezi háttérbe. Tehát úgy megvan az egyensúly mindkét irányba.
Plusz még akkor, ha konfliktusból nyugodtan tud kijönni/szépen rendezi. Tudja mikor kell beszélni és küzdeni az igazáért és mikor kell meghúzódni/elengedni, mikor kell őszintének lenni és mikor ravasznak, mikor kell betartani a szabályokat és mikor átlépni a határt.
Ezen felül a tanulmányi sikereken belül kb csak a matek-logikai dolgoknak örülök versenyeknél, illetve sakk és logikai játékos sikereknek. Néha a rajz/festésnek is, ha az kiemelkedő a korosztályában
Nem érdekel az alakja/ megjelenése, sportsikerek, a magyar, a term.tud vonal, töri/földrajz, a pénzügyi ambíció, nyelvérzék, nyitottság/kezdeményezőkészség, érdekérvényesítés, memória, népszerűség, rendszeretet szerintem ezek nem annyira fontosak, így ezeknél nem érzek büszkeséget, ha sikereket ér el, és nem érzek szégyent, ha ezekben rosszabb a társainál. Az általam fontosnak tartott dolgokban bezzeg igen.
Ti hogy vagytok ezzel? Volt itt egy kérdés korábban, ahol a szülő szégyellte a gyerekét. Én nem szégyellném, ha az enyém lenne, mert más az értékrendem, érdekel, kié milyen, illetve hogy érezhet valaki büszkeséget, ha a gyerek olyan dologban tarol, ami a szülőnek nem fontos. Nekem nem megy sajna.
válasza:Nem olvastam végig.
Én a gyerekemre, mindig, minden körülmények között büszke vagyok, és pont ezzel alapozom meg azt, hogy jó ember váljon belőle.
válasza:Nekem furcsa lenne bárkire is büszkének lennem. Büszke a saját eredményeimre vagyok.
A gyerekem legyen büszke saját magára, ha elért valamit. Ebben bátorítom és éreztetem vele, mennyire örülök a sikerének. De mások felé nem hangoztatom, tehát (ebben az értelemben) nem vagyok büszke rá. Az ui. az ő érdeme és nem az enyém.
Én egyszerűen csak szeretem és örülök a sikereinek, vigasztalom, ha kudarc érte.
válasza:"sportsikerek, a magyar, a term.tud vonal, töri/földrajz, a pénzügyi ambíció, nyelvérzék, nyitottság/kezdeményezőkészség, érdekérvényesítés, memória, népszerűség"
Ezek a lényegtelen dolgok?! Remélem azért ha szerez egy olimpiai aranyermet, képes leszel gratulálni.
Nyilván gratulálok, meg örülök, megdicsérem, megünnepeljük, de úgy alapvetően nem dob fel és nem gondolok arra, hogy “igen, az én gyerekem ezt elérte, mennyire király”, akkor se, ha olimpia lenne, nem csak országos verseny. Bezzeg ha valamit emberileg vagy matekból, sakkból, vagy akár csak 100x próbálja ugyanazt a pályát videójátékból vagy figyel arra, hogy jól állítsa össze a színeket festésnél.. akkor lenyűgöz az “eredménye”, és úgy érzem, hogy jól teljesít az életben.
Egyszerűen nekem más fontos, amit kívánok neki és érdekel ez kinél mi.
Amúgy én akkor sem érzek örömöt, ha én nyelvvizsgáztam, érettségiztem, diplomáztam vagy előléptettek. Aha, megvan, és ennyi.
válasza:En az erzelmek kimutatasban es a feltetel nelkuli szetetetben hiszek.
Nem kotom teljesitmenyhez ezeket,a buszkeseget se. Mindig buszke vagyok ra es mindig szeretem.
Nyilvan persze biztosan szuper erzes lesz, ha valamiben kiemelkedo, legyen sport vagy tanulas, verseny, zene, akarmi. De nem elvaras es igazabol nem is ez erdekel.
A lenyeg, hogy barmibe is fog, szeretnem ha maga miatt csinalna; azert, mert ez neki oromet okoz es ne azert, hogy nekem megfeleljen. Meg kicsi, igy nem tudom mi lesz kesobb.
De tamogatom, mutatok neki lehetosegeket, aztan majd kiderul.
válasza: válasza:Engem nem érdekel, hogyha csak az ő értékrendje szerinti dologban kiemelkedő.. jobboldali politikusként futna be, vagy mondjuk ketrecharcosként, vagy focistaként, vagy infulenszerként(ez majdnem olyan rossz, mint a szélsőjobb)..
Szeretném, ha az értékrendembe beleférő dolgokban találna boldogságot. Elfogadni elfogadom, de örülni nem fogok ilyesminek
válasza:Kérdező, remélem nincs gyereked és nem is lesz.
Ha a gyereked odahozza a rajzát örömmel, akkor nem dicséred meg, mert mondjuk te nem tartod értékesnek a rajzolni tudást?
Szomorú gyerekkora van annak, akinek ilyen szülő jut...
válasza:Szeretném, ha az értékrendembe beleférő dolgokban találna boldogságot.
Ha eddig nem jártál pszichológushoz, akkor szerintem itt az ideje, hogy elkezdj dolgozni magadon, mielőtt nagy kárt okozol a gyerekkel való kapcsolatodban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!