A dolgozó mama megy besegíteni hozzátok ha betegek a gyerekek vagy a férjed kivesz szabit?

Nálunk is 2 gyerek van.

Volt, hogy mind a 3-an egyszerre voltunk betegek. Én akkor sem éreztem azt, hogy mama vagy apa kellene mellénk. Ugyan úgy elláttam a 2 gyereket.

Most, hogy dolgozok, mama vesz jobban részt a betegségekben, apához képest. De nálunk 15km a távolság, és anyám otthon dolgozik.

Szerintem függetlenül attól, hogy ki kivel és miért marad otthon, vér ciki, ha jelzed a problémádat, illetve segítséget kérsz a férjedtől és neki annyi a reakciója, hogy "szóljá' anyádnak". Baromira kiakadtam volna ezen a helyedben.

Egyébként nálunk szerencsére sosem esik egybe az én betegségem a gyerekekével, vagyis eltoltan jelentkezik, egyszer volt csak olyan, hogy egyszerre rohadtunk le mindannyian, az meg hétvégére esett, de az nagyon kemény volt. Akkor beszéltünk is róla, hogyha nem javulunk, akkor hétfőn-kedden itthon marad a férjem is és besegít kicsit.

Nálunk az egy szem mama aktívan dolgozik és 200 km-re lakik. Egyrészt nem akarjuk őt is lefertőzni, másrészt szerintem irreális elvárás őt ugrasztani egy-két napért, ha mi is megtudjuk oldani egymás között.

Egy mama van, 150 km-re, aktívan dolgozik, sokszor hétvégén is 1 nap pihenőnapja van csak. Nálunk a férjem, ha mind betegek vagyunk itthon marad, HA tud. Volt, hogy nem tudott, na az nagyon kemény volt úgy, hogy 40 fokkal félhullán láttam el 2 halálán levő 3 év alatti gyereket. Túlélésre mentem szó szerint. De nagyon sokszor itthon tud, szerencsére, és nem..nem kell kérni se. De ez neked nem segítség, mert láthatóan nálatok nem érdekli. :( Gondolom majd ha te is aktívan dolgozol is neked kell kizárólag otthon maradni betegség esetén táppénzen.

3-as, Én is elláttam, megoldható feladat, de akkor nem voltál igazán beteg, ha azt mondod, hogy hú de szuper jó volt meg csillámpónis. :D Amikor nem bírsz felkelni a wc-ről mert egyszerre hánysz-hasmenéssel és a féléves csecsemőd fullad a kiságyba plusz a 2,5 éves meg éppen megfullad a takonyban a hasmenéses pelusban. Ebben az esetben is egyedül oldottad meg? Pelenkát raktál magad alá vagy megkérdezhetem hogy hogyan? Ha nem volt ilyen, akkor nem voltál még beteg, úgy meg természetesen egyszerű két kicsit ellátni kis náthával. Ne keverd ide. Nem kevesebb senki amiért segítséget igényel. Nem bűn belátni, hogy igen is elfáradt valaki vagy nincs jól. Nem gondolnám, hogy egy nőnek 5000%-on mindent ki kell bírnia mindig. Anyám ilyen, én nem szeretném ezt továbbadni a gyerekemnek ezt a mentalitást, hogy ha elüt egy autó, akkor is felállsz és mész ellátod őket míg apa kávézik. Lehetsz beteg, lehetsz fáradt, lehet nehéz egyedül, ember vagy, nem robot.

5# vagyok. Én csak azzal egészíteném ki a 6-ost, hogy egyébként ha nem ülök naphosszat a budin sem róható fel szerintem, hogy elfáradtam. Nem attól leszek szuperanyu, ha erőmön felül igyekszek mindent megoldani. Megoldom, ha meg kell nyilván, de ha van olyan opció, hogy segítséget kérjek és kapjak, jól is esik, akkor mit mártírkodjak?

Lehet olyan helyzet, amikor apuka nem tud szabit kivenni éppen, de akkor sem az kell, hogy a válasz legyen, hogy "másnak segít az anyja", hanem hogy "megértem édesem, hogy ez most rohadt nehéz, ha szeretnél pihenni, menj, dőlj le 1-2 órára, én intézem ma délután a gyerekeket... jut eszembe, esetleg megkérdezhetnéd anyukádat, nem tudna-e egy picit besegíteni." Vagy másnap hazajön valami apró kedvességgel, ami tudja, hogy jól esik a kérdezőnek. Nem lesz kevésbé fáradt, de egy gesztus. Ahogy az is egy gesztus, hogy "szóljá' anyádnak". Ennyi.

Nálunk ha betegség van, mindenki kerül minket, anyám tuti nem jönne át.

Anyósom nem él már sajnos.

Max férjem marad home officeban és kicsit segít, ha nagyon ramatyul vagyok, máskülönben egyedül szoktam ellátni őket. Ha én nem vagyok igazán vacakul, akkor valahogy megoldom, ha már én is lázas vagyok, akkor már nagyon kimerítő, de olyankor megy egész nap a tv és rendelek pizzát, nem érdekel semmi.